Egy anyuka táskája

„Milyen kis retikülöd van Dia, hogy tudsz ebben elférni?” Kérdezte ma kolleganőm a lépcsőfordulóban. S valóban, tényleg kicsi. Sőt, a létező legkisebb méret! Nem véletlenül. Mióta leszoktattam magamat és a fiaimat a túlélő felszerelést rejtő zsákjaimról, XXL méretű „kézitáskáimról”. Pedig, ha azok mesélni tudnának…

Számos magazin foglalkozik azzal, mit rejtenek a női táskák. Azzal viszont kevesebben, hogy miként változik a szütyő tartalma, ha már egy vagy több gyerekkel, férjjel osztozunk rajta. Sok anyuka egyszerűen csak túlélő felszerelésként emlegeti a kézitáskáját, s valóban, nem járunk messze az igazságtól, egy ilyen kis táska igazi túlélőcsomag.

Egy bot, két kisautó, kavicsok, zsepi, nedves törlőkendő, kézfertőtlenítő, víz, váltó zokni (még váltó alsónaci is néha) telefon, pénztárca, fél zacskók keksz, ragtapasz (az sose árt), kiskanál, taknyos zsepi, még egy taknyos zsepi, három darab gesztenye, kulcs meg egy rúzs, egy rúzs alakú korrektor (csak egyszer össze ne keverjem) és pendrive. Kábé ez volt az alap az anyukatáskámban, s nem nehéz kitalálni, hogy mindebből hányra volt nekem szükségem. Nyáron napszemüveg, naptej is az alapfelszereléshez tartozik. A férjem persze még odadobta az ő pénztárcáját, irattartóját, kétkilós kulcscsomóját, slusszkulcsát (mert neki alig van cucca) és már indulhatunk is! Persze… nyolcmillió zseb is kevés lenne! Vajon csak én cipelek ennyi felesleges holmit nap, mint nap?

Ha most ideborítanám a táskám tartalmát, talán még döglött bogár is lenne benne, de minimum egy három hete rajzolt kis papír fecni, amit a kisfiam azzal bízott rám, hogy nem dobhatom ki soha. Ugyanígy néhány blokk a bevásárlásból. Vajon, ha most eldobnám, hány perc múlva jelenne meg, hogy vegyem elő, mert kéri?

Egy igazi anyukatáskából bármikor könnyen előkapható egy homokozó lapát vagy épp a gyerek egészségügyi kiskönyve, tajkártyája, ehhez azonban tényleg hátizsákméretű táska kell.

Az megvan, hogy lehajolsz, hogy bekösd a gyerek cipőjét, és a táska azonnal a nyakadba zuhan a tartalmával együtt? Na, itt adtam fel, s ekkor döntöttem úgy, hogy visszahozom a régi szép időket, amikor elegáns kis retikülöm volt, divatos, színes, amibe még elég volt a pénztárcámat, egy pár zsepit és a lakáskulcsomat eltenni indulás előtt… Azóta önző módon nem tudok botokat cipelni, sem játékfegyvert, legó darabokat és plüsstigrist sem. „Annyira sajnálom gyerekek!”

No és Ti kedves Anyukák, miket hurcoltok magatokkal nap, mint nap? Mi az a sok minden „fontos dolog”, ami miatt húzza a táska a vállatokat, pedig nem is tudjátok, hogy cipelitek? Pakolj csak ki!