Menü

Ki nevel kit, avagy hogyan kell felnőttként helyesen bánni a szülőkkel?

Szerencsésnek mondhatja magát az a fiatal felnőtt, akinek élnek a szülei, s velük napi kapcsolatban van. Ez a kapcsolat pedig szerencsésebb esetben meghitt, szereteten, hálán és törődésen alapuló, jó kapcsolat. Ám elmondhatjuk, hogy kisebb, de jelentős részben a szülő-gyerek kapcsolat megromlik. Vegyük csak példának azt a rengeteg fiatalt, akik a lakóhelyüktől minél távolabbi helyre felvételiznek, ami instant költözést is jelent. Ezeket a fiatalokat persze olykor a befogadó intézmény adta lehetőségek motiválják, de a legtöbbször mégis inkább a családtól, otthontól való távolság.

De miért akarunk távolságot? Talán terhessé válik számunkra a túl közeli kapcsolat? Nem feltétlen, de előfordulhat. Az, hogy valaki 20-30 év múltán ugyanúgy az ellenőrzése és befolyása alatt akar tartani minket, olykor túl sok nekünk. Elvégre, a fiatal felnőtt kor az az időszak, amelyben a függetlenség leginkább megvalósulhat. Önálló háztartást vezethetünk, magunk osztjuk be az időnket, amit se szülőkhöz, se gyerekekhez nem kell még igazítani. Ám ez az elválás a szülőknek mindig nehezebb, az egyedülálló szülőknek pedig hatványozottan elfogadhatatlan. Nem csupán meglazul egy addig erős kötelék, hanem kiszakad egy darab az addig sem egységes családból. Ezek ellen a folyamatok ellen irányulnak a pánikszerű felnőtt „gyermek”- megnevelési kísérletek. Ilyenkor az adott anyuka vagy apuka próbál húsz évnyi szidalmat, korlátozást, törődést, féltést és túlféltést rázúdítani a gyermekére, minél rövidebb idő alatt. Ez pedig oda vezet, hogy a gyermek szabályosan menekülni próbál. Ez újabb vitákat alakít ki.

A másik verzióban a szülő maga válik a nevelésre, törődésre, féltésre szoruló személlyé, a szerepek felcserélődnek, és lélektani harc indul, amely azon áll vagy bukik, hogy mennyire érzi magát felelősnek a gyermek. Ilyenkor nem sok mindent lehet tenni, de az igazi problémát mindig muszáj a szülő szeme elé tárni. Persze, ez nem olyan esetekre vonatkozik, ahol a gyerekektől való függés (betegség vagy egyéb okok miatt) elkerülhetetlen. De ilyen helyzetben sem szabad, hogy a kapcsolat kizárólag az egymástól függésen alapuljon.

Jól kezelni nem lehet máshogy, mint őszintén. Bármelyik szerepbe is kerüljünk (alárendelő vagy alárendelt), egészségtelen, ha túl sokáig rekedünk benne. Tudnunk kell, hogy csak a pánik okozza-e a szerepek eltúlozását vagy felcserélődését, vagy pedig más is áll a háttérben. A pánikot akár magunk is kiiktathatjuk: látogassuk szüleinket gyakran, vonjuk be az életünkbe őket, kérjünk tanácsot. Ha viszont más áll a háttérben, akkor talán külső segítséget is be kell vonni. Ahhoz, hogy a problémákat feltárjuk, őszinte beszélgetések szükségesek, és kellő odafigyelés, hogy értsük a jeleket.

Napjaink betegsége a társas magány

Sok pozitív oldala van a közösségi oldalaknak, de nagyon sok veszélyt is jelentenek, közvetlenül és közvetve is. Minél többet nyomkodod a mobilodat, minél többször kattintasz fel a facebookra, minél többször számolod meg az instagram lájkokat, annál inkább egyedül érzed magad.

Szoktad mondani: „köszönöm”?

Köszönetünket kifejezni egy nagyon udvarias gesztus, emellett a hála érzése, a köszönet kifejezése boldoggá is tesz bennünket, s a legújabb kutatások szerint egészségesebbek is leszünk tőle.

Öt dolog, amit egy pszichológus jobban tud, mint te

Az internetes öndiagnosztika virágkorát éli. De nemcsak a fizikai problémák esetében vagyunk hajlamosak a magunk orvosaivá válni. Szeretünk a lelki problémáink szakembereivé is válni. Csakhogy ez szintén nem túl jó ötlet.

Intő jelek, hogy a férfi nem illik hozzád

Szinte minden nőnek más és más a zsánere. Van, aki a jófiúkat, van, aki a sármőröket szereti. Sajnos idővel azonban mindig be kell látnunk, hogy vannak olyan típusok, akiktől jobb, ha távol tartjuk magunkat.

Okozhat-e egy hazai sportesemény “létszámbummot” az adott sportágnak?

A kérdés jelenleg Magyarországon eléggé túlpolitizált, de mi próbáljuk ettől távol tartani magunkat. Ha a címben megfogalmazott kérdésre röviden akarnék válaszolni, akkor egyértelműen azt kell mondanom, hogy nem. Azonban nem is ilyen egyszerű a válasz erre a kérdésre, mert például hogyha akad egy kiugró eredmény ezen a világversenyen, akkor az bizony fiatal tömegeket vonzhat egy népszerű sportág irányába.