Menü

Rémálmok

Az álom az orvostudomány olyan területe, amely a mai napig nagyrészt ismeretlen, habár rengeteget kutatják. Hogy mi befolyásolja, mi okozza, mi alakítja ki, arra csak nagyjából tudnak következtetni. A neurológia, pszichiátria foglalkozik ezzel a területtel legtöbbet, ám munkájuk még mindig nem hozta meg a mindenre hatással lévő áttörést, amire oly sokan várnak, hogy problémáikra végre megoldást találjanak.

Mit hiszünk a rémálmokról? Sokan azt, hogy baljós jelek, melyekre megéri hallgatni. Mások az elkerülhető végzetet látják benne, mely mintegy jelként próbál figyelmeztetni minket a közelgő rosszra, melyet egy kis akarattal még kikerülhetünk. Megint mások abban hisznek, hogy minél szörnyűbb álmaik vannak, annál szerencsésebb lesz az életük. De kire hallgassunk ez esetben? Az ezotéria szakértőire? A szkeptikusokra? Az álmoskönyvek íróira? Honnan tudhatják ezek az írók, hogy milyen álmok milyen történéseket vonzanak?

A válasz bonyolult, mint maga a kérdés. De az biztos, hogy egy minimális szinten mind tisztában vagyunk az álmainkkal. Ha sokat stresszelünk, az egy idő múlva mindenképpen hatással lesz az alvásunkra. A stresszt kiváltó ok pedig sűrűn jelenik meg az álmunkban valamilyen formában. Ezért fordul elő, hogy vizsga vagy érettségi előtt álló diákok olykor szürreális álomélményekről számolnak be az említett eseménnyel kapcsolatban. Ugyanígy egy szakítás, válás vagy egy tragédia is lehet olyan hatással az emberi pszichére, hogy azt az ember az álmok színterén próbálja meg feldolgozni.

Hogy miért van ez, az sokkal összetettebb, mint gondoljuk. Köze van az emlékezethez, az észleléshez, az értékrendhez, és minden apró, talán észrevétlenül maradt ingerhez, ami a külvilág felől érkezik. Köze van az érzéseinkhez, az elfojtott konfliktusainkhoz és a titkainkhoz is. Mindenhez, ami szorongást vált ki. Ez a szorongás ugyanis, ha nap közben nem tud a felszínre törni, könnyen megeshet, hogy éjszaka próbál minket szembesíteni az igazsággal. Olyan ez, mintha a testünk leállítana minket, és levetítene egy filmet arról, hogy milyen következményei vannak a pszichés egészségünk elhanyagolásának.

Habár igazán konkrétat a rémálmainkról nem nagyon fogunk megtudni, senkinek sem ártunk vele, ha kutatunk utána kicsit. Nézzünk magunkba, derítsük ki, hogy mi nyomaszt minket, esetleg kérjük szakértő segítségét a megoldással kapcsolatban. És ne aggódjuk túl a dolgot, hiszen az álom, akármilyen is, álom marad.

Imposztor-szindróma, hallottál már róla?

Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.