Menü

Van olyan nap, amikor minden összejön

Nálam van bizony. Egyszerűen hihetetlen, de igaz Murphy törvénye: „ha valami el tud romlani, az el is romlik.” Na de, hogy egy egész nap folyamatos pechsorozat legyen...

Biztosan mindenki került már olyan helyzetbe, amikor úgy érezte, hogy minden és mindenki ellene fordult. Amikor kettest kap a gyerek matekból, pedig egész hétvégén gyakorolta, vagy épp befut a kocsi éves kötelező csekkje, mert évforduló van, amiről elfeledkeztünk. A kicsi is sír, mert a hosszú nyári szünet, vagy épp egy hétvége után nehezen indul oviba, reggel küzdeni kell vele, s az ajtóból háromszor visszafordulni egy másik kisautóért, vagy plüssfiguráért, miközben kiszakad a harisnyám, amit már nem cserélek ki... (jó erre egy kis körömlakk és már futunk is tovább). Amikor összeveszel a nagyfiaddal, mert jobbnak látod, hogy a délutáni foci helyett matek korrepetálásra menjen, és ettől Te leszel a legrosszabb anya a világon.

A melóhelyen hivat a főnök, mert elrontod az adminisztrációt, s mégse panaszkodhatsz arra, hogy azért kapkodtál, mert túl sok feladatot kaptál, s rengeteg határidős feladat, összecsaptak a hullámok a fejed felett.

Vannak borzasztó napok az biztos. Amikor mogorván válaszol a pénztáros a kasszánál, amikor nem tudod elintézni a bankban, amit akartál, pedig 40 percet vártál, amikor egy bírság vár a kocsin, pedig akartál venni parkolójegyet, csak nem működött az automata (történt ilyen velünk)

Sajnos nem lehet hetekre elbújni egy titkos odúba azzal, hogy "mindenki hagyjon békén" (sajnos) viszont pár gondolattal át lehet vészelni az ilyen "Murphys" időszakot.

Először is a kudarc is része az életnek. A sikertelenség is része a mindennapoknak. Ha a dolgok nem így történnének és mindig minden tökéletes lenne, most nem tartanál ott, ahol vagy. Másodszor: elmúlik. Ne aggódj a jelen miatt, mindez most csak átmeneti, el fog múlni.

Harmadszor: panaszkodni nem érdemes, nem vezet sehová. Inkább törekedni kell a dolgok mielőbbi megoldására. Aztán: minden problémával gazdagabb és tapasztaltabb leszel. "Ami nem öl meg, megerősít." Jó tanács: legyél pozitív. Nem egy és két tanulmány, könyv, beszámoló, tapasztalat született arról, hogy az univerzum miként segíti a törekvéseidet, ha pozitívan gondolkozol az életről. Veszíteni mindenesetre nem veszítesz vele. Fontos gondolat: fogadd el. Amin nem tudsz változtatni, fogadd el. A sorsod nem véletlenül alakult így. Mindennek oka van. Talán most nem tudjuk az okát, de később megérthetjük, miért történt így és miért szolgálta a javunkat. Végül: lépj tovább, s ne hátra nézz. Van egy jó mondás: "ne hátra nézz, nem arra mész." Igaz.

Van olyan nap, amikor minden összejön. Ilyenkor arra próbálok gondolni, hogy nem ez a világ legnagyobb problémája és biztosan másnak sem alakul minden napja a legtökéletesebben. Talán más gyereke is kap kettest matekból. Más is összeveszik az anyukájával, párjával, anyósával. Másnak is esnek ki váratlan csekkek a postaládájából és más sem érzi minden nap felhőtlenül magát a munkahelyén. Az élet már csak ilyen, meg kell tanulni kezelni a problémákat. Sokszor egy idegen adja a legjobb tanácsot és gyakran váratlanul érkezik a megoldás. Kitartást!

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Amikor túl sok a feszültség – a kamaszkori indulatkezelésről

Van egy pillanat, amit sokan ismerünk a kamaszkorból: amikor minden egyszerre sok. Egy apró megjegyzés, egy félreértett tekintet vagy egy rosszul sikerült nap elég ahhoz, hogy hirtelen túlcsorduljanak az érzelmek. Ilyenkor nem csak idegesek vagyunk – mintha egy belső vihar törne ránk, amit nehéz irányítani.

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?

Hogyan lesz egy gyereknek egészséges az önbizalma?

Anyukaként nap mint nap szembesülök azzal, mennyire törékeny, mégis formálható dolog a gyerekek önbizalma. Nem születnek kész önértékeléssel – mi, szülők és a környezetük alakítjuk azt apró, sokszor észrevétlen pillanatokon keresztül.

Mi az a hatodik érzék? Létezik egyáltalán a megérzés?

Ki ne érezte volna már azt, vagy használta a kifejezést, hogy „van egy megérzésem”. Mi is az a hatodik érzék?