Menü
  • Baba-mama-család
  • Játékok, amiktől falra mászunk

Játékok, amiktől falra mászunk

Némely gyerekjáték láttán-hallatán erősen elgondolkodom szülőként, hogy vajon a tervezőknek volt gyerekszobájuk? Szerintem nem. Ezeknek a játékfejlesztő, játékkészítő cégek főnökeinek nincs gyerekük. Ez biztos. Ha lenne, akkor tudnák, hogy az altató-villogó és zenélő teknősbéka valójában kínzóeszköz, a lágy babadallamokra már ugrik a vérnyomásom, s hálát adok, hogy a szomszéd nem szólt még érte, pedig tudom, hogy a gyerekszobát egy vékony fal választja el a szomszédban aludni vágyó fiatal pártól. Ők kedvesen mindig azt mondják "nem hallottak semmit", s mi úgy teszünk, mintha elhinnénk, pedig hangosan háborúznak a fiaim a szobájukban egy darab kis legó bábun vagy színes ceruzán.

Szóval kishajó, meg zenélő teknős. A dédi dobot vett nekik egyik szülinapra, a következőre meg gitárt. Szerencsére a dob 3 nap után már nem volt olyan érdekes, a gitárból meg simán ki lehetett venni az elemet...Tűzoltó família vagyunk, a szirénázó és villogó piros tűzoltóautók alapdolgok, ezt a rokonok is mind így tudják, nem volt olyan alkalom, hogy ne gyarapodjon a készlet. Mentő és rendőrautó is kellett. Így teljes a csapat. Az angolul beszélő, zenélő, villogó plüss kutya, vagy maci, vagy már nem is tudom micsoda, naponta százszor kiabálta, hogy " I love You", a gyerek laptop is folyton követelte "nyomj meg egy billentyűt", de volt nyilván hangosan berregő-ugató-nyávogó bébikompunk is, egyszer pedig harangjátékot is hozott nekünk valaki ajándékba. (nem volt gyereke).

Furulya és zenélő mobiltelefonunk is volt. A kisebbik fiam kiságya feletti lógó-forgó zenélő akármitől csodálom, hogy nem fakadtam én is sírva. Ahogy írom a cikket, megígérem, hogy legközelebb meg se mukkanok, ha legódarabra lépek a sötétben, vagy összefirkált filctollas asztalt kell sikálnom, hiszen ezek legalább nem vonyítanak éjjel, mint az elemes kütyük, zenélő kisvonatok.

Bármely horrorfilm rendező megirigyelhetné a szituációt, amikor a sötétben az ágyamhoz botorkálva a sarokból suttogja egy hang: "Látlak". "Gyere játszani". Amikor a cikket írom, nagyfiam idesomfordál és belenéz a laptopba, kíváncsi mit dolgozom. "Melyik a kedvenc zenélős játékod? - kérdezem. "Az a zenélős, beszélő béka, amit valamiért átvittetek a papiékhoz"... Egy kicsit el is szégyellem magam. Tényleg sok bazári holmi landol a nagyszülőknél. Aláírom, csinálunk ilyet. Emlékszem, gyerekként nekem is volt egy kis kék játékzongorám. Szegény szüleim...

  • A rovat további cikkei

Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz

Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.

Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?

A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.

Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia

Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.

Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései

Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.