Madrid, a királyi lazulás

Spanyolország fővárosa, furcsa mód kiesik a látókörünkből, mindenki Barcelonába vágyik. Pedig Madrid friss, üde napos nagyváros az Ibériai-félsziget kellős közepén. Sok buli, laza hangulat és igazi futballörültek tárháza.

A város, amely mesterségesen lett egy új, egyre egységesebb terület közepére telepítve. A város, amelyről mindenkinek a foci jut az eszébe. Kinek Puskás kinek Ronaldo. A város, amely egyiptomi templom részeken keresztül, a mókás meleg buli negyeden át a felhőkarcolókig mindennel ellátott. Ide fújt a szél, ráadásul kétszer is. Hamar feltűnt a helyi lazaság és a madridi életstílus. Az átlag spanyol életérzés minden sarkon, szegletben tetten érhető ebben a szerethető kis nagyvárosban.

A tapasz bárok rengetege, borozók, szalámizó helyek és persze paella (tengergyümölcsei keverve más hússal és rizzsel) tálak minden mennyiségben. Tényleg ilyen klassz hely a nálunk kevésbé ismert Madrid. A királyi palota túlaranyozott, a Prado alapból 6 órás! kaland és helyenként még Picassót is lehet itt-ott találni a városban. A helyi hangulatért örök hála a helyi magyar delegációnak, aki feldobták az itteni kalandjaim. Természetesen, ha felocsúdunk kis rövid semmiségekben a napsütésben sétáló hölgykoszorúk adta endorfintól és kibuliztunk magunkat juthat idő egy kis plusz útra is. Irány Toledo. Alig egy óra, de nagyon megéri. A Don Quijote otthona meseszép és nagyon hangulatos. Remek kis utcák és sok ajándékbolt tarkítja a középkori érzést sugalló várost. A tájat nézve mintha a híres könyvbe csöppennénk.

Irány vissza, padló gáz. Madrid ismét csak rám figyelt. A kedves tömött főteréből kifutó széles utcák látképét, csak az ott elvileg legálisan strihelő afrikai és román dolgozó hölgyek sorai rontották el egy kicsit. Azonban mindenki olyan laza, hogy ezen könnyen túl lehet lépni. Még pár fotó a helyi szobrokkal, majd jöhet a főfogás. A jó öreg mindent behálózó turista buszozás csak az előétel, majd következett a Real stadionja.

A szentély, az igazi királyi székhely, a velünk élő modern történelem. Hihetetlen profizmus lengi át az egész létesítmény együttest, amely helyi múzeumában méltó emléket állít az egykori, részben magyar, sztároknak. Igen, igaz a legenda, Puskás képeinek tényleg van egy folyosó része a stadionban, legyünk rá büszkék. Az esti bl meccs pedig leírhatatlan hangulatú, még ha a kakasülőre is szólt a fű alatt szerzett jegyünk. A csapat nyert én pedig nem győztem kattintgatni. Az egyik helyi sportbár kulturált meglátogatása után jött a nem várt könnyes búcsú. Az Európa legmodernebb metrójával rendelkező spanyol főváros finoman még legyintett felém. És megkért, hogy mondjam el mindenkinek bárki bármit mond: lehet, hogy Barcelona a legmenőbb, de a királyi Madrid bulis, szabad, nyitott kedves hely sok látnivalóval. Kár kihagyni.

/Szerző és képek: Vass Attila/