Menü

A szoláriumról

A szoláriumok hívei és ellenzői is népes tábort tudhatnak maguk mögött. A szolárium-használók egyik legnyomósabb érve a vitaminbevitel, amely egyes bioszoláriumokban igen magas. A másik, amivel védekeznek, hogy a napon ők csak leégnek, míg a szoláriumban irányítottan kapott UV-sugárzás segíti a pigment sejtek általi barnulást, így a bőrfelület nem piros lesz, hanem barna. A kettő közti különbség pedig egészségügyi szempontból is jelentős. De mi az igazság? Valóban megéri ez a kockázatot?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy mindkét tábornak igaza van, részben. Egy 10 perces szoláriumozás során pont annyi vitaminhoz jutunk hozzá, mintha napsütésben több órát sétálgatnánk. Ezek a vitaminok, különösképp a D-vitamin pedig a szív- és érrendszeri megbetegedések megelőzésében rendkívül fontos. Napjainkban még a szívbetegségekben hal meg a legtöbb ember, ám az onkológusok szerint a rákos megbetegedések számának ilyen mértékű növekedése mellett ez nem marad így sokáig.

A bőrgyógyász-onkológusok véleménye az, hogy generációnként, sőt, akár 15-20 évenként duplázódik a bőrrákkal diagnosztizált betegek száma. A bőrrák áldozatainak nagy részénél melanómás bőrrák fordult elő, ami rendkívül agresszív, és a gyógyulási esélye csupán 80% körül van.

A szolárium használata, nem megfelelő mértékű óvatosság mellett, pont a visszájára fordulhat. Ha nagyobb eséllyel el is kerüljük a szívbetegségeket, a hatása felér egy órával a tűző napon, naptej nélkül. A naptej ugyanis óvja a bőrünket az UV sugárzás elleni védekezés során kialakult bőrelváltozásoktól azzal, hogy egy védőréteget képez a bőrön. Ám ha szoláriumba megyünk, legtöbbször a sugárzás elég közelről, mindenféle védelem nélkül éri tartósan a testünket. Ez persze nem mindenkinél vezet végül bőrrákhoz, de a kockázatát nagyban növeli. Bár a szoláriumok csöveit úgy tervezik, hogy a károsító hatású anyagból minél kevesebbet, míg a jótékonyból minél többet bocsásson ki, a kockázat ugyanúgy fennáll.

Ezért, aki gyakran jár szoláriumba, esetleg még napozik is mellette, annak mindenképpen érdemes félévente bőrgyógyászati ellenőrzésre elmennie. Ugyanis az időben felismert melanóma ellen még lehet küzdeni, de az áttétek ellen már nincs mit tenni.

Természetesen a szabványok azért vannak, hogy minél biztonságosabbá tegyék ezt a tevékenységet. Megfelelő keretek között, nem túl nagy gyakorisággal, rendszeres ellenőrzés mellett azonban még nem kell elkönyvelnünk a szoláriumot egy káros dolognak. Hiszen mindennek van kára, kockázata, de valamennyi haszna is, ez itt sincs másképp. Ha ritkán napozol, és az egészséges szívműködésedhez szükséges vitaminokhoz ilyen módon szeretnél hozzájutni, akkor megfelelő óvatosság és odafigyelés mellett nyugodtabban járhatsz el a szoláriumba.

Albérlet vagy kollégium?

Olyan dilemma ez amivel minden egyetemista, egyes esetekben már középiskolás találkozik. A felvételi utáni napokban elindul a nagy albérlet vagy kollégium vadászat, azonban érdemes kicsit előre gondolkodni és felmérni, hogy melyik városban melyik lehetőségek érik meg a legjobban.

Tippek az unalomevés ellen

A karantén kilók gyorsan felszaladhatnak, de van megoldás ellenük.

Mit árul el rólunk a vércsoportunk?

Mindenki tehet azért, hogy megváltoztassa életmódját, étrendjét, vagy az edzéstervét, de a vércsoportunk a születésünktől kezdve ugyanolyan marad. Közel száz évvel ezelőtt Karl Landsteiner Nobel-díjat kapott azért, mert felfedezte, hogy nem egyforma a vérünk, hanem különböző vércsoportok vannak. Az a mai napig rejtély, hogy miért vannak más vércsoportok, de azt tudni, hogy a vérben található cukor és fehérje kombináció alapján különböztetik meg a különböző típusokat.

A levendula – mi mindenre is jó?

Kerti dísznövényként a legismertebb, de felhasználják továbbá fűszerként, és a belőle kivont illóolajat is számtalan kozmetikai termékben hasznosítják. Nézzük, mire is jók ezek…

Cukor álruhában

A feldolgozott cukrot sokféle álnéven eladják nekünk, sokszor tudtunkon kívül, méghozzá a kristálycukor árának többszöröséért, jól csengő neveken. A hozzáadott cukor általában szacharóz (répacukor, nádcukor), glükóz, vagy fruktóz szokott lenni, melyeket hangzatos neveken említenek a gyártók, de vannak még számtalan más megnevezései is.