Solo, az űrwestern
A Star Wars fogalom, jelenség, életünk része. Kedvenc eredeti trilógiának legemlékezetesebb űrkalóza, Han Solo remekül szerkesztett előzményfilmet kapott, amely most suhant be a mozikba. Az űr immáron a kalandor, zsivány pilótáké.
Ha egy üzlet beindul. A nagy Egér megvette a Lucas filmet és az aranytojást tojó franchise újabb kiegészítő műve: a Solo, amely igen rendhagyóra sikerült. Nemrég, ugye a méltán sikeres Zsivány egyes mutatott jó példát az eléggé elcsúszott előzményfilmek után. Azonban Han Solo eredet sztorija, alapból több sebből vérzett, mint kezdő fakír bemelegítésnél. Szerencsére a többé-kevésbé ismeretlen színészgárdát a rutinos iparos, Ron Howard (Apollo 13, Makulátlan elme) vette kezelésbe és megalkotta a stúdió lehető legkevésbé Csillagok háborús űreposzát. Az alapfelállás a jó öreg western műfajhoz nyúlt: démoni, gonosz bandavezérrel, zsiványokkal, fura nyelvű nagydarab indián haverral (akarom mondani Chewbaccával) és csillogó szemű felkelőkkel. Az effektek egy megaköltségvetésnek megfelelőek. Sok régi kérdésre (Chewieval találkozás, név eredete) kapunk választ.
A sztori remekül felépített. A látvány pedig magával ragadó. Senki ne hallgasson a kritikákra, akik a film koporsóját ássák már régóta, ez egy remek kis kaland. De nem több, viszont nem is kevesebb. Sehol egy jedi kard, vagy hercegnő. Ez a világ a zsiványoké. És persze Woody Harrelson, meg még mindig nagyon cool. A kamerakezelés remek, a színészi játék megugorja a lécet, de legyünk őszinték az elődökben Harrison Ford sem volt anno egy hipertalentum. Szóval igazi popcorn kúrára ajánlott darabbal van dolgunk, amely rendes kis iparos munka lett, pár, nosztalgiát gerjesztő betéttel. Irány a mozi, és az Erő legyen velünk, mert billeg a folytatás lehetősége. Kár lenne pedig, ennyiben hagyni.
/Szerző: Vass Attila/
A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet
Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.
Diszfunkcionális család árnyékában
A család az első és legfontosabb közeg, amelyben az ember megtanulja a szeretet, a bizalom, a kommunikáció és az együttműködés alapjait. Ideális esetben a család biztonságot, elfogadást és érzelmi támaszt nyújt tagjai számára. Előfordul azonban, hogy a családi működés tartósan egészségtelenné válik, és nem képes megfelelően betölteni ezeket a feladatait. Ezt nevezzük diszfunkcionális családnak.
Millie Bobby Brown ismét nyomoz
Az Enola Holmes-széria új része ezúttal is a címszereplő lendületes személyiségére és a jól működő karakterdinamikára épít. Bár a történet már nem hat olyan frissnek, mint korábban, a látványos kaland és a szimpatikus szereplők még mindig szórakoztató kikapcsolódást nyújtanak, miközben az alkotók megőrzik az előző filmek hangulatát.
A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés
Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.
Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?
A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.