Solo, az űrwestern
A Star Wars fogalom, jelenség, életünk része. Kedvenc eredeti trilógiának legemlékezetesebb űrkalóza, Han Solo remekül szerkesztett előzményfilmet kapott, amely most suhant be a mozikba. Az űr immáron a kalandor, zsivány pilótáké.
Ha egy üzlet beindul. A nagy Egér megvette a Lucas filmet és az aranytojást tojó franchise újabb kiegészítő műve: a Solo, amely igen rendhagyóra sikerült. Nemrég, ugye a méltán sikeres Zsivány egyes mutatott jó példát az eléggé elcsúszott előzményfilmek után. Azonban Han Solo eredet sztorija, alapból több sebből vérzett, mint kezdő fakír bemelegítésnél. Szerencsére a többé-kevésbé ismeretlen színészgárdát a rutinos iparos, Ron Howard (Apollo 13, Makulátlan elme) vette kezelésbe és megalkotta a stúdió lehető legkevésbé Csillagok háborús űreposzát. Az alapfelállás a jó öreg western műfajhoz nyúlt: démoni, gonosz bandavezérrel, zsiványokkal, fura nyelvű nagydarab indián haverral (akarom mondani Chewbaccával) és csillogó szemű felkelőkkel. Az effektek egy megaköltségvetésnek megfelelőek. Sok régi kérdésre (Chewieval találkozás, név eredete) kapunk választ.
A sztori remekül felépített. A látvány pedig magával ragadó. Senki ne hallgasson a kritikákra, akik a film koporsóját ássák már régóta, ez egy remek kis kaland. De nem több, viszont nem is kevesebb. Sehol egy jedi kard, vagy hercegnő. Ez a világ a zsiványoké. És persze Woody Harrelson, meg még mindig nagyon cool. A kamerakezelés remek, a színészi játék megugorja a lécet, de legyünk őszinték az elődökben Harrison Ford sem volt anno egy hipertalentum. Szóval igazi popcorn kúrára ajánlott darabbal van dolgunk, amely rendes kis iparos munka lett, pár, nosztalgiát gerjesztő betéttel. Irány a mozi, és az Erő legyen velünk, mert billeg a folytatás lehetősége. Kár lenne pedig, ennyiben hagyni.
/Szerző: Vass Attila/
Amikor az otthonod is „beszél” hozzád
Van az a pillanat, amikor hazaérsz, és azonnal érzed: jó itt lenni. És van az ellenkezője is, amikor valami feszít, nyomaszt, pedig látszólag minden rendben. Sokáig azt gondoltam, ez csak hangulat kérdése. Ma már látom, hogy sokkal több ennél: az otthonunk folyamatosan hat ránk – akkor is, ha nem figyelünk rá.
Michael Jackson legendájának nyomában
Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.
Flórián napja – a tűzoltók ünnepe, ahogy én látom
Gyerekkorom óta különleges nap számomra május 4., Szent Flórián napja. Másoknak talán csak egy dátum a naptárban, nekem azonban egy életérzés, egy örökség, amit nem választottam – mégis büszkén viselem. Tűzoltó családba születtem, tűzoltó feleség lettem, és tűzoltó apuka lányaként nőttem fel. Ez a nap minden évben emlékeztet arra, honnan jövök, és kik azok az emberek, akikhez tartozom.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.