Menü

Pókemberrel a traumatológián

Azt mindig sejtettem, hogy kisgyermekkel kaland az élet, de hogy ennyire nem fogunk unatkozni szülőként, azt nem gondoltam volna. Pedig csak egy ártatlan farsangnak indult az a februári délután, tavaly.

Január 6-a, vízkereszt napja a farsang kezdete. Indulhatnak a vigasságok, a lakomák. Idén a farsang lezárását jelző hamvazószerda február 14-re esik. Ez az időszak az álarcos bálok, farsangi mulatságok ideje, nincs ez másképp egy oviban sem, természetesen nagy izgalommal várták tavaly is a gyerekeim a jeles napot. Már reggel mindannyian jelmezt öltöttek és készülődtek a délutáni farsangolásra, szülők, nagyszülők kíséretében.

Az én fiam a pókember jelmez mellett voksolt, boldogan öltözködött a nagy napon, s mi sem készültünk másra, csak egy ártatlan ovis eseményre!

Sajnos a mulatság elég rossz fordulatot vett, ugyanis az én fiam a tánc és szaladgálás hevében fejjel nekiesett az egyik terített asztal sarkának. Szegényke alaposan beütötte magát, a szemöldöke felrepedt, az álla vérzett. Nagyon megijedtem, mert a sok egyforma pókember jelmezes kisfiú közül- akkor még nem tudtam-, hogy az én fiam jajveszékel a padok között.

Bevallom én először teljesen lefagytam, mikor láttam az álarc alatt az én fiam vérzik! Rettentően be tudok pánikolni, s mivel a sérülése elég komolynak tűnt, a vérmennyiség pedig elég soknak, az ordító gyerekkel egyenesen a helyi mentőállomásra siettünk. Később a megyei kórház traumatológiájára irányítottak tovább. Útközben amennyire tudtam borogatással és sebtapasszal enyhítettem a vérzést, duzzanatot. Sajnos nem tudom szépíteni, elég csúnya volt a helyzet.

Néhány órával később, este 11 órakor végeztünk a kórházban, s nagy meglepetésemre nem kellett bent töltenünk az éjszakát. Miután ellátták a kisfiamat, hazajöhettünk. Amíg a papírokra, ellátásra vártunk, Ákos fiam vadul száguldozott a traumatológia folyosóján, véres pókemberes jelmezben, a többi várakozó nagy örömére. A fiam büszke volt magára, mert szerinte háromszor is átugrotta a padot, egyedül a negyedik ugrás nem sikerült, de majd jövőre tökéletesíti. Megnyugodtam. Nem lehet akkora baj!

A mentősök, a kórház dolgozói mind nagyon kedvesek, türelmesek voltak, cseppet sem lepődtek meg a sokat látott orvosok egy kis véres pókemberen, láttak már különbet is. Azonban egyikőjük megjegyezte - látván a férjem és az én kezemen az egyik legkeményebb spártai terepfutóverseny karszalagját - hogy ő s részt vett már ezen az eseményen és rögtön kedélyesen elbeszélgettek a futásról. Én meg csak ültem a kórház folyosóján a kis vérző pókemberemmel és arra gondoltam: „Spártai terepfutó verseny... persze, kemény volt. Na de egy ovis farsang! Az, az igazi kihívás!”.

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.