Cica a lakásban

A benti tartás és a kijárás közti hívei között nagy viták szoktak kialakulni. De most nézzük meg milyen is egy benti cica élete, hiszen bent is élhet egy állat boldogan. Mielőtt örökbefogadjuk az állatot, járjunk utána, hogy mire kell odafigyelni a tartásánál, és mire lesz szüksége. De ami ennél is fontosabb, gondoljuk végig, hogy milyen hatással lesz a mi, és családunk életére. Hiszen egy benti cica akár 12-16 évig is élhet és nekünk végig gondoskodnunk kell róla. Az is nagyon fontos, hogy járjunk utána, nem vagyunk-e allergiásak a macskaszőrre, vagy a poratkára. Ez azért is fontos, mivel a macskának folyamatosan hullik a szőre, illetve egy évben kétszer intenzíven hullajtja.

Azzal is tisztában kell lennünk, hogy a kisállatunk mindenhova fel fog ugrani és mászni. Ne gondoljuk azt, hogy a befűszerezett, éppen sütésre váró hús a konyhapulton maradhat felügyelet nélkül. De az üveg nélküli tálalószekrényre helyezett herendi porcelánokat is biztonságosabb helyre kell eltenni, vagy pár hét múlva - a cica érkezése után- a szilánkosra tört díszeket lehet söprögetni. Hiszen amint rájön a cicánk, hogy hogyan lehet a tálalónak a legtetejére felmászni, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ki fogja próbálni.

Az új ülőgarnitúránkat és ajtónkat is jogosan félthetjük, hiszen a cicák imádnak nyújtózkodni és a körmüket belemélyeszteni a fa dolgokba. Illetve ugrás, kapaszkodás közben kiszakíthatják a szövetes, vagy bőr bútorokat.

Természetesen ma már rá lehet szoktatni kaparófákra, ezzel is óvva a berendezést, és ha mindent biztonságba helyeztünk, akkor nem eshet baja sem a cicánknak, sem pedig a tárgyaknak. Számos macskabútor, kellék beszerezhető a kisállatkereskedésekben. Illetve nem minden macska egyforma. A nyugodtabb állatok, apróbb rosszaságok kivételével semmi butaságot nem tesznek, a virgoncabbakat pedig tanítgatni kell.

Felszerelések:

Ha ezeket mind átgondoltuk és úgy döntünk, hogy jöhet a kisállat, akkor elkezdhetjük beszerezni a szükséges kellékeket. Nagyon fontos a cica számára, hogy legyen egy biztonságot nyújtó kis kuckó. Természetesen az állatunk ott fog nyugovóra térni, ahol azt ő akarja, de jó az, ha biztosítunk számára egy nyugodt zugot, ami csak az övé.

Szükségünk lesz egy hordozókosárra is, amivel haza tudjuk vinni, illetve a későbbiekben, ha a macskánk beteg lesz, akkor ennek segítségével könnyebben vihetjük el az állatorvoshoz.

A legfontosabb dolog a benti macskák számára, az alom. Szépen, fokozatosan rá kell szoktatni. Természetesen minden kiscica más. Valamelyiknek azonnal sikerül és nem piszkít máshova. Azonban lehet, hogy egy más fajta személyiségű kiscicának több idő kell hozzá, hogy megszokja, hova is végezheti a dolgát.

Elengedhetetlen dolog a vizes tál, amibe minden nap friss vizet kell önteni, illetve az eledeles tál.

Játékokat úgy érdemes vásárolni, hogy előtte kitapasztaljuk, hogy a házikedvencünk milyen típusúval játszik szívesen. A világítós és zörgős labdák favoritok szoktak lenni, ezekkel nem igen nyúlhatunk mellé.

Egy fésűt is érdemes beszerezni, mivel fésüléssel még az állaton könnyebben összeszedhetjük azokat a szőrszállakat, amit elhullajtott volna. A másik praktikus dolog, amit egy benti cicánál jó beszerezni, az a hám. Mivel ezek az állatok egész nap a lakásban tartózkodnak, olykor-olykor ők is ki vágynak a szabadba. Ezzel egyszerűen sétálhatunk vele úgy, hogy nem szalad el, nem veszítjük a szemünk elől.

Takarítás:

Ahogy már említettem állandóan hullajtja a szőrét, ami nagyon allergén. Fontos, hogy benti cica esetén többet porszívózzunk, vizes ronggyal törölgessünk, és az átlagosnál többet mossunk kezet és arcot. Az almot rendszeresen takarítsuk, hiszen senki nem szeret kellemetlen illatú lakásban lakni, illetve a kisállatnak is higiénikusabb, na meg természetesen a baktériumok szempontjából is jobb, hogy ha nem áll az ürülék napokig az alomban.

Összefoglalva, a sok bosszúság mellet, rengeteg szeretetet és vidám percet tud okozni. A bent lakó cicák és a gazdik között egy szorosabb kötelék is kialakul, ami életük végégig megmaradhat.

/Szerző : Kohajda Wentholin Loretta/

/Fotós: Kohajda Wentholin Loretta/