Hogy beszéljünk a gyerekkel a válásról?
- Dátum: 2017.10.27., 22:23
- család, feszültség, gyerek, gyereknevelés, gyerekpszichológus, házasság, kommunikáció, konfliktus, kongruencia, ordibálás, párkapcsolat, tabu, titok, válás, veszekedés
Veszekedhetünk a gyerek előtt? Hogyan mondjuk el neki, hogy válni készülünk? Meg lehet számára könnyíteni ezt az időszakot? Vekerdy Tamás többek közt ezekre a kérdésekre adott választ az ÉVA Psziché Esten tartott előadásában. A szakértő szerint Magyarországon jellemző, hogy halogatjuk a rossz hír közlését, sőt sokszor „kegyes hazugságokkal” próbáljuk áltatni a gyerekeket és saját magunkat – azonban szerinte ez a lehető legrosszabb forgatókönyv. Vekerdy rámutatott, mik a legfontosabb pillérei a válás túlélésének, és hogy mik azok a tipikus hibák, amibe ilyenkor hajlamosak beleesni a „válótársak”.
Vekerdy szerint mi magyarok rendszeresen hazudozunk a gyerekeinknek, miközben azzal áltatjuk magunkat, hogy ez az ő érdekükben történik, azonban így súlyos nyomásnak tesszük ki őket. „A válásról nehéz beszélni, így a férfiaknak gyakran támad az az ötlete, hogy „még ne mondjuk el a gyereknek”. Ebbe a játékba a nő is sokszor belemegy, és egy ideig eljátsszák, hogy minden rendben van. Egy kapcsolatban, egy családban viszont a titok tabu, mert rombol. Még ha nem is tudatos szinten, de a gyerekek érzékelik, hogy valami nincs rendben, érzik a feszültséget, és nem tudnak vele mit kezdeni. Oda kell tudni állni a gyerek elé, és őszintén elmondani, hogy mi történik. Ekkor persze felmerül a kérdés, mégis hogyan?” – Vekerdy Tamás legutóbb az ÉVA Psziché Esten járta körül a témát, hogyan lehetséges a válást úgy végigcsinálni, hogy a gyerekeket a lehető legkevésbé viselje meg ez a helyzet. A magazin legnépszerűbb rovata, a Psziché idén először életre kelt, az est központi témái a párkapcsolat, a házasság és a válás voltak.
Vekerdy Tamás felhívta rá a szülők figyelmét, hogy sose hazudjanak a gyerekeknek, sőt a legjobb, ha még az érzelmeiket sem titkolják el előlük. Nem könnyű, de őszintén kell közölni a velük a rossz hírt. „Leültök - akár az egész család együtt - és el lehet mondani, például, hogy „anyu és apu nagyon szerettek volna veletek egy családként együtt élni, de sajnos nem úgy mentek a dolgok, ahogy elterveztük”. Nem kell bezárkózni a fürdőszobába sírni, miután a gyerek elaludt. Ki kell adni az érzelmeket, a fájdalmat is meg kell élni, az adott pillanatban, mert felszabadító is lehet egy közös sírás” – mondta el a szakértő.
A feszültség megélése és kiadása a szakértő szerint mentálhigiénés szempontból is nagyon fontos. Az olaszok temperamentumos természetét hozta fel példának. „Míg mi, magyarok inkább napokig elnyomjuk a rossz érzéseket, magunkban fortyogunk, majd egy, a harag tárgyától teljesen eltérő dolgon fakadunk ki, addig az olaszok azonnal belemennek a vitába és hangot adnak nem tetszésüknek. Ez a gyerekek szempontjából is fontos, persze az sem jó, ha állandóan ordibálunk előttük, de még mindig kevésbé roncsoló ez a helyzet, mint mikor napokig szinte tapintani lehet a feszültséget a levegőben.”
A pszichológus felhívta a figyelmet a kongruens magatartás fontosságára is, tehát, hogy szinkronban kell lennie a viselkedésnek és a kommunikációnak. Vekerdy szerint a legjobb, ha kimondjuk, amit érzünk - az olyan szenzitív helyzetekben, mint a válás, ezt még inkább szem előtt kell tartani.
Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.
A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.
Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.
A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.
Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.