Menü

Skype: áldás és átok

Családom bár nagy örömömre egyben van, mégis immár szétszórva él. Bár a kapcsolattartásra ma már számos lehetőség áll rendelkezésünkre, például a skype, mégsem tudom szeretni ezeket a modern lehetőségeket. Elmondom, miért.

Édesapám az itthoni (otthoni) munkaerőpiaci körülmények miatt kénytelen volt kihajózni a nyugdíjazása előtti kb. nyolcadik évben. A Skype jó volt, mert láttuk is rövid időkre, ha kimenője volt a világ valamelyik kikötőjébe. Ekkor mindig sokat mesélt, aztán egy félóra-óra után elköszöntünk. A helyzet mostanára megváltozott. Édesapám fix lakhelyéről munkaidő után minden este bejelentkezik, vonalba kerülünk, és ennyi. Semmi extra, semmi több.

A szüleimnek ez valószínűleg jó, mert az együttlét érzetét kelti. Érdekes módon az öcsémet és engem inkább zavar a Skype csörgése és a folyamatos vonalban lét. Felteszem azért, mert ezzel szükségképp el is veszítjük egyik fizikailag jelen lévő családtagunkat, akivel viszont jó volna együtt minőségi időt tölteni.

A másik eset édesanyám nagynénje. Ő minden este fent van Skype-on, de általában havi 1-2-szer beszélünk vele. Akkor viszont nem ússzuk meg 1 óránál rövidebben. És ez az, ami a Skype lusta csengőhangjával reánk nehezedik a vacsora utáni kellemes klubhangulat közepette. A baj nem az időtartammal van, hanem azzal, hogy egyikünknek sincs olyan lényegesebb mondanivalója, ami 10 percnél többet érdemelne. A lényeg után pedig jönnek a vehemens töltelékkérdések, az elköszönés késleltetése - időhúzás -, ami rettentő fárasztó.

Szomorkássá tesz olykor a helyzet, hogy ezek a szeretteim nem élvezhetik családjuk közelségét. Néha pedig rosszul érzem magam amiatt, mert bojkottálom a Skype-ot és szépen elszivárgok, ha cseng. A kommunikáció e formája az egyedül levők számára nagyon értékes, de kár, hogy túlzásba lehet vinni. Ezzel az egyedül élő kellemetlenséget okozhat a család együtt maradt részének, mert így az ő minőségi idejük is rövidebbé válik. Szerencsére azonban ez a virtuális féktelenség szemernyit sem befolyásolja e szeretteimmel való kapcsolatomat, és ha fizikailag együtt vagyunk, ugyanúgy tudom élvezni a társaságukat, mint a Skype előtt.

Vagyis nem a Skype a rossz, hanem a sokszor nem minőségi kommunikáció (mert úgyis ingyen van és látlak, miért tegyük le? - beszélgethetünk lényegtelen dolgokról is!), továbbá ennek hatása egy valós csoport minőségi együttlétére.

Az edzőpark nem játszótér – hogyan használjuk biztonságosan a közösségi sporttereket?

Az elmúlt években egyre több szabadtéri edzőpark épült országszerte. Ezek a modern sportterek remek lehetőséget kínálnak mindazoknak, akik szeretnének egészségesebben élni, rendszeresen mozogni, vagy egyszerűen csak kiszakadni a mindennapok rohanásából.

A belső béke nem luxus, hanem tudatos döntés

Sokáig azt hisszük, hogy akkor vagyunk jó emberek, ha mindig mindenki rendelkezésére állunk. Azonnal válaszolunk az üzenetekre, megpróbálunk minden konfliktust elsimítani, újabb és újabb esélyeket adunk azoknak, akik korábban már csalódást okoztak, és gyakran saját igényeinket tesszük az utolsó helyre.

Balatoni kaland biztonságban – így élvezd a nyarat felelősen a vízparton

A Balaton nyáron igazi paradicsom: fürdőzők, SUP-osok, kajakosok, vitorlázók és családok ezrei keresik fel nap mint nap. A tó azonban nemcsak kikapcsolódást, hanem komoly felelősséget is jelent. A legtöbb vízi baleset nem váratlan események, hanem néhány rossz döntés következménye. Egy kis odafigyeléssel azonban a kellemes strandolás valóban biztonságos élmény maradhat.

Hogyan szabaduljunk ki a túlgondolás csapdájából?

A rohanó hétköznapokban sokan tapasztalják, hogy egy-egy döntés, beszélgetés vagy váratlan helyzet után órákig, sőt akár napokig is ugyanazokon a gondolatokon rágódnak. Vajon jól fogalmaztam? Mit gondolhatott rólam a másik? Mi lesz, ha rosszul döntök? Ezek az ismétlődő kérdések szinte észrevétlenül veszik át az irányítást a gondolataink felett.

A fogathajtó versenyek varázsa ma is töretlen

A lovas hagyományok Magyarország kulturális örökségének meghatározó részét képezik, és szerencsére napjainkban sem merülnek feledésbe. Ezt bizonyítják a különböző lovas rendezvények, amelyek minden évben családok százait, sőt ezreit csábítják a pályák mellé.