Menü

Borsika Udvar: antik és valódi ennivaló egy helyen

Ajánlás alapján jutottunk el a hódmezővásárhelyi Borsika Udvarba. Annyit tudtam róla, hogy autentikus környezetben vásárolhatunk házi készítésű élelmiszereket. Ennél azonban többről van szó, ezt már akkor láttam, amikor az ajtó kitárult.

Mintha időutazáson vettem volna részt! Az előtérben antik bútorok és csipketerítő, máris elragad a romantikus hangulat, s tán nem is lenne kedvem továbbmenni, csak leheverdnék ezekbe a régi, puha, kárpitozott székekbe, ha nem lenne a tulajdonos kedves invitálása. De amint oldalra pillantok, látom, hogy van itt még több is a jóból, érdemes körülnézni!

Ha meg kellene neveznem ezt a helyet röviden, nem sikerülne. Talán olyasmi, mint a hajdanvolt régi boltok, ahol nemcsak élelmiszert, hanem sok más dolgot is lehetett kapni egy helyen. Van itt ódon asztal, dísztárgyak és képkeretek, de semmi sem új - mindennek története, múltja és érezhető varázsa van. Nem hasonlít az antikos üzletekhez, ahol a tárgyak, bútorok összezsúfolva találhatóak, akár egy turkálóban, hiszen itt egymáshoz illesztve, elrendeve kerültek elhelyezésre a dolgok.

A polcok pedig finomságoktól roskadoznak... Vajon mi a jó, éhesen jönni, s ezért mindent megvenni, kipróbálni? Vagy jól lakva érkezni, hogy ne akarjak mindent....? Mint tudjuk, egyre inkább elterjedtek a kézműves, házi készítésű élelmiszerek, a gourmet különlegességek. Itt is ezeket lehet kapni, de mégis más, mint a többi speciális üzlet. Egyrészt a környezet miatt, másrészt mert Krisztináék szoros kapcsolatot ápolnak minden beszállítóval. Ez nem a nagyüzemi gyártásról szól - addig van eperlekvár, amíg kitart a készlet, s utána már lehet, hogy csak jövőre keresheted. De hogy keresni fogod, ha egyszer megízlelted, az egészen biztos, mert olyan, mint a dédié volt.

Ismerik, hogy ki készíti a csokoládét, és azt is, hogy hogyan - a szabadságukat is azzal töltötték, hogy ellátogattak a beszállítóikhoz, hogy összebarátkozzanak, s megfigyeljék a termelés, a készítés menetét, hogy aztán mindezt elmesélhessék a vásárlóiknak is. Erre mondja a férjem, hogy ha valódi ennivalót akarsz, akkor a nagy áruházláncokban hiába keresgélsz - hiteles emberi kapcsolatokon keresztül lehet igazi ételekhez jutni. A Borsika Udvar koncepciója is ez.

Betérhetsz úgy is, hogy csak egy finom kávét vagy házi szörpöt szeretnél elfogyasztani, s kapsz valami kóstolót is mellé: mi például a kézműves csokit, valamint a cantuccinit ízlelhettük meg. Ha már unod a kávézók hangulatát, zaját, és egy valóban hangulatos, egyedi helyet keresel, akkor itt a helyed!

No de inkább nézd meg magad, hisz olyan ez, mint a szerelem: van, amit nem lehet szavakkal elmondani...

További információ itt: https://www.facebook.com/borsikaudvar/ és itt: http://borsikaudvar.hu
Fotók: Dombi Mátyás

„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”

Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?

Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek

A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.

Cseresznye szezon, használd ki!

Mindenki ismeri a cseresznyét, a gyerekek a fülükre akasztják, a felnőttek befőttet készítenek belőle. Érdemes sokat fogyasztani belőle, mert igencsak egészséges.

Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.

Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?