Menü

Az emberi lélek üzeneteinek megértése - Könyvajánló

Biológusként sokszor foglalkoztatott a gondolat, vajon hogyan lehet a fizikai tényeket összeegyeztetni, összevetni a lélek üzeneteivel. Vajon a kettő tényleg egymásból fakad? Tényleg minden fizikai tüneteinket lelki okok váltják ki?

Évekig őrlődtem e két világ között. Hol az egyiket, hol a másikat nem tudtam elfogadni. Mára szerencsére majdnem teljesen letisztázódott bennem: mit érzek még a magaménak és mi az, amit már nem tudok befogadni.

Több mint egy évvel ezelőtt olyan lelki mélypontra jutottam el, hogy beismertem magamnak: nem tudom egyedül megoldani a problémáimat, segítségre van szükségem. Így jutottam el valakihez, akivel azóta már barátságot kötöttem. Ő ajánlotta nekem Buda László - Mit üzen a lelked? című könyvét.

Talán sokaknak ismerős az érzés, amikor egy könyv hívogat, hogy olvasd el, de a kezedbe sem tudod venni, mert még nem állsz rá készen, hogy szembenézz azzal, amit találni fogsz benne. Tudod, hogy fájni fog.

Szerencsére ez az érzés leküzdhető, igaz, akaraterő bőven kell hozzá. Eddigi életem során ez volt a második alkalom, hogy félre tudtam tenni a fájdalomtól való félelmet, és a dolgok közepébe vágtam

Miért tetszett a könyv?

* Mert emészthető módon fogalmaz meg mindent, ami a lélekkel kapcsolatos. Akár egy hitetlenkedő kezébe is szívesen odaadnám.

* Mert összefüggésbe tudja hozni az orvostudományt a lélekkel, a holisztikus, spirituális gyógyítással. A könyv egy gyakorló pszichiáter tollából született, így azok is nyugodt szívvel és lélekkel engedhetik meg maguknak, hogy megismerjenek egy másik nézőpontot, akik eddig szigorúan ragaszkodtak a tudományosan alátámasztott tényekhez.

* Mert rávilágított arra, hogy nem, valóban nem szeretem magam, pedig ez a legfontosabb dolog az életben, mivel ezzel alapozunk meg mindent, ami körülvesz bennünket. Persze eddig is sejtettem, hogy vannak gondjaim saját magam elfogadásával, de a tantusz csak a könyv majdnem legvégén esett le a következő mondat olvasásakor: „A reggeli tisztálkodást tedd önszeretet-rituálévá, a zuhanyzástól a sminkelésig mindent tekinthetsz remek alkalomnak, hogy kifejezd a szeretetedet és a jóindulatodat önmagad felé.” Igen! Ez a biztos pillanat, amikor ha akarnám, sem tudnám letagadni magamnak, hogy reggelente – legyen az munkanap vagy hétvége – mindig igyekszem gyorsan túljutni a reggeli feladatokon: fogmosás, mosdás, fésülködés, sminkelés. Viszont most már nem fáj. Nem nehéz vele szembenéznem. Ezentúl tudatosan tudok rá figyelni.

* Mert meglepő, ám örömmel eltöltő párbeszédekhez vezetett a párommal:
- „Neked ezzel kellene foglalkoznod.”
- „Hogy érted?”
- „Ezt kellene kutatnod.” (Gondol itt a betegségek pszichoszomatikus okaira ő, aki sosem gondolkodott ilyesmin, sosem hitt benne. Már ez mekkora eredmény, hogy pusztán azzal, hogy néha beszélek neki ezekről, megfogant a fejében a gondolat!)

S valóban! Érdekelne ez a dolog. A kutatás, a kérdőívezés, az adatgyűjtés, elemzés, szervezés a lételemem. Látok benne potenciált. Elraktározom most magamban, s ha életemnek a következő szakaszába érek, erre fogok koncentrálni.

Mert nem fél megmutatni azt, hogy ő is ember. Sok tanácsadó könyvvel az a probléma, hogy a szakember csak „észosztó”. Hallgat, diagnosztizál, megmondja a folyamatok helyes sorrendjét. Nem hagy gondolkodni, nem akar megismerni. Ebben a könyvben viszont az író is elégedetlenkedik, bizonytalankodik. Senkit sem akar beskatulyázni. Arra építi módszerét, ami valóban működik, eredményt hoz. Példákat hoz a saját életéből, és ezek összessége teszi őt hitelessé.

Nem jelentenem ki, hogy minden üzenetét megértettem, amiről ír. Nem vagyok még olyan szinten sem önmagammal, és a témában sem vagyok annyira otthon. Egy-két fejezet nekem is emészthetetlen. Kell még hozzá idő, önmagammal való törődés, munka és a könyv újbóli elolvasása. Később.

Viszont ha ismét terapeutát kellene választanom, olyat választanék, amilyenről ő ír ebben a könyvben. Akkor eszembe szökik a gondolat: ahogy olvasom a leírását, rájövök, hogy pont olyan tanácsadóval hozott össze a sors, mint akit ő is bemutat a könyvében! A jellemzőit, a milyenségét pedig mindenki megtudhatod, ha elolvasod Buda László Mit üzen a lelked? című könyvét.

Miért félünk az elkerülhetetlentől?

A halállal való kapcsolatunk folyamatosan változik. Eleinte nem ismerjük, aztán nem értjük, majd megtagadjuk, később félünk tőle, aztán küzdünk ellene, és van az úgy, hogy „alázattal meghajolunk előtte”. Bárhogy is legyen, valamilyen viszonyunk van az elmúláshoz egészen fiatalkortól kezdve.

Mikrocheating: létezik-e alig megcsalás?

Van-e a megcsalásnak egy bizonyos szürke zónája? Határ az igen és a nem között, a senki földje. Ahonnan ide is meg oda is lehet fordulni, könnyedén alakítható a narratíva barátsággá és szeretői viszonnyá egyaránt. Ez a mikrocheating, vagyis a mikromegcsalás, ami jóval összetettebb jelenség, mint azt elsőre gondolnánk. Az alábbi cikkben arról tudhatunk meg többet, hogy mik a jellegzetességei és miért nehéz definiálni?

Passzív agresszió a baráti kapcsolatokban

Duzzogás, nyöszörgés, pofavágás, büntető hűvösség, egy jól időzített beszólás – csak hogy párat említsünk azokból az eszközökből, amelyek a passzív-agresszív emberek kommunikációs készletében megtalálhatók. Ezeket a megnyilvánulásokat a kevésbé szerencsések akár napi szinten megtapasztalhatják egy baráti kapcsolatban, és emiatt egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben.

A hipochondria tünetei

A hipochondria egy olyan mentális betegség, amelynél a beteg szinte kényszeresen keresi a szervezetében fellépő kóros elváltozásokat, bebeszél betegségeket, magára ismer különféle egészségügyi problémákban, holott szervi baja általában nincsen.

Az újságírói munka mentális lenyomata

Az újságírás nem csupán egy szakma, hanem egy sajátos gondolkodásmód is, amely fokozatosan beépül a szakember világlátásába. Zsurnalistaként nem csupán híreket közlünk, hanem szűrőként is működünk, kutatunk és olvasunk. Még ha olykor elveszítjük a lelkesedésünket, továbbra is megfigyelünk, kérdezünk, rendszerezzük az információkat és kritikus szemmel elemezzük a világot. Azonban hogyan hat ez hosszú távon a gondolkodásunkra?