A testvérünk miatt vagyunk féltékenyek?
- Dátum: 2017.04.13., 16:08
- biztonság, család, féltékenység, figyelem, gyerekkor, gyermekkor, párkapcsolat, szülő, testvér
Sok párkapcsolatot nehezít meg a féltékenység. Aki volt már ebben a helyzetben akármelyik oldalon is, tudja, hogy a "zöld szemű szörnyeteg" megfogalmazás nem túlzás, a szituáció tényleg gyötrő tud lenni.
De vajon honnan ered ez az érzés olyan felek esetén, akik alapvetően bízhatnának is egymásban? Ha a pár valamely tagja hűtlen volt, és/vagy adott okot a bizalmatlanságra, ott érthető a féltékenység megjelenése. De előfordul, hogy valaki különösebb reális ok nélkül is erőteljes féltékenységet mutat. Miért...?
Van, hogy a múltat kell kutatnunk, hogy megtaláljuk a megoldást, amely a (nem is olyan) távoli gyermekkorban leledzik. A szakemberek rájöttek, hogy sok esetben a testvérünkre vezethető vissza ennek a fajta érzelemnek a forrása.
Nagyobb testvérek esetén az a problémaforrás, hogy évekig ők álltak a középpontban, a szülők figyelmének fókuszában, s ez a joguk gyakorlatilag kizárólagos volt. Természetes, hogy a család köréjük szerveződött, mint központi elem köré. Ez a státusz változik meg a kistestvér érkezésével. Bizonyos esetekben már az anya várandóssága során megjelenik a féltékenység érzése - főleg ha nagyobb gyermekről beszélünk -, amikor felfogja: hamarosan nem ő lesz a legkisebb, s örömmel, izgalommal készülnek valaki más, hozzá hasonló státuszú kisember érkezésére. Jellemző ilyenkor a feleslegesség érzése, mikor a gyermekben olyan érzések keletkeznek, miszerint ő már kevésbé fontos, lekerült a dobogó legfelső fokáról, és az érkező jövevény mögé sorolódott. Ezzel pedig veszít a biztonságérzetből, amelyet szülei biztosítottak számára (jó esetben). Ezzel sarjadni kezdenek benne a féltékenység magvai, aminek alapja a biztonságvesztéstől való félelem és a birtoklási vágy.
A kisebb testvéreknél a féltékenység alapjai később alakulnak ki, és abban az esetben jelentkeznek inkább, ha a szülők számára az elsőszülőtt a kedvenc vagy preferáltabb gyermek. Sok családnál előfordul, hogy az először született csemete képezi a világ közepét, például olyan anyukák és apukák számára, amelyek már régóta vágytak gyermekre. Főleg ha annak érkezése, valamint a szülői szerep megadott a számukra valamilyen fontos érzést, például büszkeséget, feltétlen szeretetet. A kisebb gyermek pedig, ahogy egyre inkább tudatára ébred, érzékeli a közötte és testvére között fennálló különbségtételt a maga hátrányára. A féltékenység érzése gyakorlatilag logikusan jelentkezik ilyenkor.
Természetesen több más gyermekkorra, múltra visszavezethető oka lehet a féltékenységnek, de az biztos: az ilyen esetekben egyéni terápiára van szükség ahhoz, hogy a múltat feldolgozzuk, helyére tegyük, s ezzel változzon a jelen életünk, érzéseink is.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?
Zsarnok szülők: amikor a szeretetet túlzott kontroll váltja fel
A szülők elsődleges feladata, hogy biztonságot, szeretetet és útmutatást nyújtsanak gyermekük számára. Előfordulhat azonban, hogy a nevelés során a szabályok és az irányítás túlzott mértéket öltenek. Ilyenkor beszélhetünk zsarnoki vagy túlkontrolláló szülői viselkedésről. Ez nem hivatalos pszichológiai diagnózis, hanem egy olyan nevelési stílus leírása, amelyben a szülő túlzott ellenőrzést gyakorol a gyermek felett, kevés teret hagyva az önállóságnak és a saját döntéseknek.
Dezorganizált kötődés: amikor egyszerre vágyunk a közelségre és félünk tőle
A dezorganizált kötődés az egyik legösszetettebb kötődési mintázat, amely jelentős hatással lehet az emberi kapcsolatokra és az érzelmi működésre. Jellemzője, hogy az érintett egyszerre vágyik a közelségre, biztonságra és szeretetre, ugyanakkor fél is az intimitástól, ezért viselkedése gyakran ellentmondásosnak tűnhet. Fontos hangsúlyozni, hogy a dezorganizált kötődés nem személyiségjegy vagy végleges állapot, hanem egy olyan kötődési minta, amely megfelelő önismerettel és szakmai segítséggel idővel változhat.