Menü

Tanulj meg stressz nélkül élni!

Világszerte azt gondolják az emberek, hogy a stressz külső forrásokból származik. Egyikük a civakodó feleségére, másikuk a hisztérikus férjére panaszkodik. Megint mások a munkahelyük elvárásait találják aggasztónak. Vannak, akik azért nyafognak, mert nyáron túl meleg van, télen pedig túl hideg.

Majdnem mindenki abban a hitben él, hogy a stresszt okozó faktorok kívülről származnak, így a fókuszt mindig a külső világ „megjavítására” helyezik. A legjobb erőfeszítések ellenére sem sikerül azonban ezeket a külső faktorokat rendbe hozni, a probléma megoldatlan marad, és az elméjük tovább táplálja a stresszt.

Öröm vagy fájdalom, boldogság vagy bánat, béke vagy stressz – ezeket nem külső tárgyakban vagy lényekben leljük meg, hanem a velük kialakított KAPCSOLATOKBAN.

Például valaki szereti a cigarettát, míg más gyűlöli. Egyiküknek örömet, másikuknak fájdalmat okoz... Mindegy, hogy üzleti úton vagyunk éppen, vagy a családunkkal töltjük az időnket, a kapcsolatok számítanak. A megfelelő kapcsolatok hiánya frusztrációhoz vezet, ami végül stresszt okoz. Az emberek mindent megtesznek annak érdekében, hogy megtalálják a „megfelelő partnert”, de elbuknak a „megfelelő kapcsolat” kialakítása során azzal az emberrel, így elveszítik a békét és a harmóniát.

Nem az számít, kivel vagy mivel találkozunk életünk során, hanem az, ahogy találkozunk. A világgal való kapcsolatunk abszolút a saját, belső személyiségünkön múlik. Belső személyiségünk gyakorlatilag két „dolgot” takar: az elmét és az értelmet. Az elme vágyakozik és érez, míg az értelem érvel, bírál és dönt.

Amikor az értelem elveszíti a kontrollt az elme kívánalmai felett, zavartak leszünk. A stressz egyfajta mentális nyugtalanság, amit a kielégítetlen vágyak okoznak. Így a stresszmentes élethez alapvető követelmény, hogy erős értelmet fejlesszünk, és kontroll alatt tudjuk tartani vágyainkat.

Az intellektuális erő az intelligenciának egy különálló és más formája. Az intelligencia információ tárolását jelenti, a tudást, amelyet külső forrásokból, például az iskolában sajátítunk el tanárainktól vagy a tankönyvekből. Az intelligencia nagy mennyiségben sem tudja fejleszteni az értelmet. Az értelem egy egyéni erőfeszítés segítségével fejlesztett képesség, amit például kérdezéssel és érveléssel tudunk edzeni. E nélkül az emberek nem értik meg, hogy minden ember más, különbözik a többiektől – hogy mindannyiunkat a saját, egyéni természetünk vezérel.

Ezért minden ember természetét egyénileg kell megítélnünk. Ha nem ezt követjük, nem fogunk tudni másokhoz megfelelően kapcsolódni. Így elfogadhatjuk, hogy mindenki másképpen viselkedik. Hogyan várhatnánk el egy hisztérikus főnöktől, hogy nyugodt és higgadt módon viselkedjen az irodában? Hogyan várhatnánk el egy civakodó feleségtől, hogy megértő és előzékeny legyen otthon? Hogyan várhatnánk el a hebrencs tinédzserektől, hogy éretten viselkedjenek?

Miután rosszul ítéljük meg az egyéni karakterüket, úgy fogjuk látni, hogy mind hibáznak. Nem vesszük észre, hogy mi várjuk el tőlük, hogy az alaptermészetüktől eltérő módon viselkedjenek. Gyakorlatilag a lehetetlent várjuk el tőlük. Az óriási reményeink és leginkább az elvárásaink okozzák a stresszt.

Az „ítéleteink” nem csak az emberekre vonatkozóan születnek meg. Szükséges, hogy megítéljük az országot, ahol élünk, a közösséget, amellyel kapcsolatban állunk, a céget, akinek dolgozunk, és még sorolhatnánk.

A rossz megítélés egy tipikus példája az időjárással kapcsolatos panaszkodás. Reggelente a fényviszonyoktól függően emelkedett vagy nyomott hangulatban találjuk magunkat. Az időjárási változásoknak a szélkakast kellene befolyásolniuk, nem az embereket. De az emberek panaszkodnak, ha hideg a tél, forró a nyár, nyirkos az idő. Zsémbeskedésük sosem ér véget.

Ha valami nem megy jól a világban, viszont ki tudjuk javítani, álljunk neki! Ha nem javítható az ügy, meg kell tanulnunk együtt élni vele. Ha ez nem sikerül, akkor csalódottnak, és végül stresszesnek fogjuk érezni magunkat. Mindig emlékezzünk rá, hogy mi alakítjuk saját magunkat, de mi is tehetjük tönkre! Saját szerencsénk kovácsai vagyunk. Ugyanígy igaz lehet ez a szerencsétlenségünkre is.

Tanuljuk meg meglátni az embereket és a különféle dolgokat, a környezetet és a szituációkat olyannak, amilyenek, nem pedig olyannak, amilyennek mi magunk látni szeretnénk. Ha így teszünk, saját magunkon segítünk, és meg fogjuk látni a csodás természeti jelenségeket. Így stresszmentessé alakíthatjuk életünket!

Forrás: edition.cnn.com

"Mancsokkal a lélekig – a kutyás terápia ereje"

A kutyák nemcsak hűséges társaink, hanem segítőink is lehetnek a testi-lelki gyógyulás útján. Az úgynevezett kutyás terápia, más néven állatasszisztált terápia, egyre elterjedtebb a különböző egészségügyi és oktatási intézményekben, sőt már az idősgondozás és a gyermekfejlesztés terén is gyakran alkalmazzák. Mi az a kutyás terápia?

Mindent az aviofóbiáról

A COVID-19 járvány és az azt követő korlátozások óta ismét fellendült a repülőturizmus, különösen az üzleti és szabadidős utak terén. Sokak számára a repülés egy kényelmes és gyors közlekedési mód, ugyanakkor nem mindenki érzi magát komfortosan a fedélzeten. A repüléstől való félelem, az aviofóbia, továbbra is gyakori probléma, különösen azok körében, akik féltik kontrollvesztésüket vagy a kiszolgáltatottság érzését.

Túl sok holmi, túl kevés tér. Így hat ránk az otthoni környezet

A legtöbb ember számára a lakása vagy a háza jelent valamilyen érzést, fogalmat. Helyszínek, tárgyak, kényelmi dolgok és a biztonság jelenhet meg a szemünk előtt. Ebben a cikkben arra keressük a választ, hogy hogyan és milyen szempontok szerint érdemes rendszerezni a dolgainkat, ha azt szeretnénk, hogy az otthonunkban töltött idő örömet hozzon az életünkbe.

A lovasterápia jótékony hatásai

A lovasterápia, hippoterápia és a kapcsolódó állatsegített terápia egyre nagyobb figyelmet kap világszerte, ugyanakkor hazánkban még kevéssé ismert és hozzáférhető módszer. Pedig ezek az eljárások nemcsak érzelmi és pedagógiai előnyökkel járnak, hanem mozgásterápiás hatásuk is jelentős.

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”