Menü

Út egy új karrier felé

Ma egy életpályamodell többnyire nem egy karrierből áll, hanem egyre inkább fontos a váltás, változtatni tudás és ehhez kapcsolódóan a szakmai újrakezdés kihívása is megjelenik. Ez már csak azért is így van, mert az emberek ma már úgy szocializálódnak, hogy a saját vágyak, tervek, célok nagyon fontosak, és ha valamit nem szeretünk csinálni, akkor igenis tovább kell lépni. És persze ma már munkáltatói oldalról sincsenek úgynevezett „bebetonozott” állások, vagyis a munkahelyváltás abszolút gyakori, természetes jelenség lett.

Pontosan emiatt kell, vagy lenne fontos, hogy mindenkinek legyenek alternatív tervei, vagyis bejön a „több lábon állás” fogalma. Amit nem csak úgy kell érteni, hogy egzisztenciális szempontból bebiztosítjuk magunkat, hanem úgyis, hogy ahogyan haladunk előre a karrierünkben, és tapasztalataink alapján önismeretben is előrébb jutunk, el kezdhetünk az aktuális foglalkozásunktól eltérő területek felé is nyitni.

Ha egy adott területen kiégünk, vagy egyszerűen úgy érezzük, nem a mi utunk és váltani szeretnénk, könnyebb dolgunk van, ha már korábban elkezdtünk „építkezni” (tanulni, tapasztalatot szerezni, kipróbálni, tájékozódni) egy másik irányba.

De adódhat úgy is, hogy kényszerből kell újrakezdenünk. A nehézség abban rejlik, hogy a komfortzónából kilépve újból kell építkeznünk, ami nem megy egyik napról a másikra, a szakértők szerint 1-2 évbe is beletelik, mire egy karrierváltás megvalósul, és ki is forrja magát.

Ha nincs tartalék ötletünk, akkor az az első, hogy alkotunk egy víziót, azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnénk elérni, milyen lehetséges területek jöhetnek szóba az újrakezdés fókuszát illetően. Elkerülhetetlen, hogy őszintén szembenézve magunkkal felmérjük az erősségeinket, a gyengeségeinket, és erőforrásainkat. Hiba, ha túlpozícionáljuk magunkat arra vonatkozóan, hogy esetleg gyors sikert várunk, de nyilván az alacsony önbizalom sem segíti az újrakezdést. Az önvizsgálatot követően jöhet az iránykijelölés, vagyis a célok meghatározása (mikor lennénk elégedettek, hova akarunk eljutni).

A víziónk felállításakor engedjük el fantáziánkat, gondolkozzunk nagyban, de a mindennapokban kis feladatok, célok megvalósítása mentén érdemes haladni, amikor karriert építünk.

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

A természet takarója

Ahogy beköszönt az ősz, a természet lassan álomba merül: a fák levelei megsárgulnak, lehullanak, és vastag avarszőnyeggel borítják a földet. Sokan ilyenkor lapátot ragadnak, hogy eltüntessék a „rendetlenséget”, pedig az avar nem szemét, hanem a természet egyik legfontosabb alkotóeleme. Életet, tápanyagot és védelmet nyújt – nemcsak a talajnak, hanem számos élőlénynek is.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?