Tanulásteszten jártunk a gyerekkel
- Dátum: 2016.06.02., 10:00
- bizonyítvány, gyerek, gyógypedagógus, IQ-teszt, iskola, jegyek, képesség, motiváció, Pedagógiai Szakszolgálat, pszichológus, szorongás, tanulás
Küzdünk a gyerekkel az iskolában, nehézkesen megy a tanulás. Akármennyit is gondolkodtunk, nem tudtuk megállapítani, mi lehet a valódi probléma. Magasak az elvárásaink? A gyermek nem kompatibilis az iskolarendszerrel? Indokolják-e a képességei a megélt gondokat? Megpróbáltunk utánajárni a Pedagógiai Szakszolgálat segítségével. "Élménybeszámolónk" következik.
A gyermek felsős az általános iskolában, kamaszodni kezd. Mondhatnánk, hogy ez lehet a háttérben, de nem valószínű. Már alsóban is nehezen vett néhány akadályt, de betudtuk annak, hogy egy eléggé szigorú oktatási intézményben tanult, ahol csak komolyabb hajtással lehet jó eredményt elérni. Mivel sejthető volt, hogy ilyen környezetben még nehezebb lesz a felső tagozat, átkerült egy alternatív iskolába. Itt megtapasztaltuk a másik végletet: szabad játék, boldog idő minden mennyiségben - de tanulni nem tanultak szinte semmit. Maga a gyermek mondta azt, hogy ezt a helyzetet nem érzi célravezetőnek, ezért megpróbáltuk megkeresni az arany középutat egy vidéki, barátságos iskola képében.
Az iskola úgy tűnik, hogy bizonyított: van követelményrendszer, számon kérik az anyagot, de igyekeznek barátságosak és korrektek lenni. Ha pl. rossz jegyet szerez a csemeténk, akkor adnak javítási lehetőséget, bár felsős, de még mindig létezik fekete pont (nem ám kisegyes...), és minden esetben értékelik a kiváló magatartását. Mindezen előnyök ellenére mégis sok nehézséget hozott a tanév az új suliban. Az eredmények nem akartak közepesnél jobbak lenni, és a tanulást sok sírás, valamint értetlenség kísérte. Úgy véltük, mindannyiunknak jobb lesz, ha megkeressük, mi állhat a háttérben.
Gyógypedagógus rokonunk útmutatásával kérelmeztük a gyermek képességvizsgálatát a Pedagógiai Szakszolgálatnál, ennek során egy kb. 2 oldalas, fontos kérdéseket taglaló kérdéssorra kellett válaszolni. Nagyjából a törvény szerinti időtartamon belül (talán 1 hónap) sorra is kerültünk, és vártuk, hogy mi fog történni, valamint milyen eredményt mondanak majd a szakemberek. A gyermek találóan "tanulástesztnek" keresztelte a vizsgálatot.
Egy gyógypedagógus és egy pszichológus végezte a felméréseket, ahol első körben mindannyiónkat behívtak egy beszélgetésre. A perinatális időszaktól kezdve a jelenig részletesen kikérdeztek minket, a tanulással kapcsolatban pedig a gyermeket is. Ez az előzetes beszélgetés hosszabb volt, mint gondoltuk, de biztos, hogy hasznos.
Ezután csak velünk, szülőkkel beszélgettek egy kicsit a gyerek jelenléte nélkül, aki akkor már elkezdte a gyógypedagógussal a felmérést. Itt matematikai, szövegértési, fogalmazási feladatokat kellett megoldania. Elmondása szerint nagyon könnyű volt. Ezután pedig egy IQ tesztet töltött ki a pszichológussal, aminek az elejét könnyűnek, a végét azonban nagyon nehéznek találta. A vizsgálatot végző hölgyek kedvesek és barátságosak voltak vele, így pozitív élményeket szerzett.
Az eredményekre maximum egy órát kellett várni, de talán még annyi sem volt, majd behívtak minket szülőket azok átbeszélésére. Megállapították, hogy a gyermeknek semmilyen képességzavara nincsen, a humán és reál tárgyakból is átlagos képességekkel rendelkezik. A gyerek meglepődött az eredményeken, szerinte a feladatok alsósoknak valók voltak, s nem értette, ebből hogy állapítanak meg ilyesmit :) Az IQ teszten szintén az átlagos kategóriában szerepelt, tehát semmilyen intelligencia-elmaradása nincs.
A szakemberek véleménye szerint az egyetlen nehézség a gyermek szorongása, ami visszaveti őt az új élmények szerzésétől, és a félelem az oka annak, hogy a tanuláshoz való hozzáállása nehézkes. Egyszerre örültünk és megkönnyebbültünk, valamint gondolkodtunk el. Természetesen jó hír volt, hogy a csemete képességei teljesen normálisak. Még jobban megnéztük a tananyagot: irreális lenne, amit tanulnak? De nem, nagyjából azt találtuk, amit mi is megtanultunk annak idején, és láthatóan elég barátságos, normális tempóban haladnak. Bíztunk benne, hogy az eredmények növelik majd az önbizalmát, és több kedve lesz tanulni, de nem így lett.
Mindennapos sírással küzködtünk: ha nem kértük a gyereket, hogy tanuljon, akkor csak a leckét írta meg, ami bizony semmilyen jobb eredményhez nem volt elég. Ha kértük, akkor nem akart tanulni, és sírt. Sokszor leültünk vele beszélgetni, de a rossz jegyekért sosem büntettük különösebben, maximum kevesebbet találkozhatott a barátnőjével azon egyetlen okból, h több időt kellene tanulásra fordítani. Egyébként nem szeret rossz jegyet kapni, és mindig sír miatta, így a beszélgetések során sokszor megkérdeztük tőle: "Melyiket szeretnéd - elviseled a rossz jegyeket, és elfogadod, hogy ennyi tanulással ezt lehet elérni, vagy tanulsz többet? Végülis ez a két lehetőség van." De csak sírt és sírt, és egyik lehetőség sem tetszik neki. Amit megértettünk, de segíteni nem igazán tudunk.
Az osztályfőnöke egyébként nem értette, hogy miért visszük el a vizsgálatra, hiszen a gyerekkel minden rendben van, kivéve, hogy nem tanul eleget. Ebben igaza lett, de mi mégsem bántuk meg a vizsgálatot, sőt állítható, hogy minden gyereknek szüksége lenne egy ilyenre valamikor a felső tagozatban. Szülőként és gyerekként is jó tudakozódni a képességeiről szakmai szemmel egy független forrásból.
Szülőként próbálunk evickélni az iskola, a reális elvárások és a Vekerdy-féle elvek között. Sok könyvét elolvastam, ahol arra buzdít a Tanár úr: ne izguljunk a jegyek miatt, hiszen sok sikeres ember rossz eredményekkel járt iskolába. Igen ám, de ha egyszer látjuk a gyereken, hogy ő sem boldog ezekkel az eredményekkel, s mi is túlzásnak érezzük, ha egyáltalán nem tesz energiát a feladataiba? Nehéz nem aggódni érte, és tudomást sem venni a jegyekről, főleg, hogy úgy tűnik, a jegyek érdeklik. Csak a tanulás nem.
Figyeltük a gyereket a szorongás kapcsán is (magam is szakterületen belüli végzettséggel rendelkezem). 1-2 esetben indokolt volt, hogy a szorongás miatt kapott rosszabb jegyet, de ezt szerencsére a tanárai is érzékelték ilyenkor, és adtak lehetőséget a javításra. Más esetben, az esetek nagy részében viszont úgy tűnt, egyszerűen csak nem szeret tanulni, ezért nem is csinálja, ennyi. Motiválni is próbáltuk természetesen, de szintén nem sok sikerrel.
Vélhető, hogy rengeteg szülő küzd hasonló kérdésekkel és nehézségekkel, melynek során próbáljuk megtalálni a saját (arany közép)utunkat. A szakszolgálati vizsgálat viszont mindenképp egy jó pontja volt ennek a történetnek, ráadásul teljesen ingyen, alapjogon végzik azt el, bárkinek jó szívvel ajánljuk. Sőt, még ingyenes pszichológiai konzultációt is felajánlottak.
A bizonyítvány olyan lesz, amilyen - közepes, ez a nyár azonban a megoldáskeresésről fog szólni. Újfajta motivációs rendszereket, valamint stresszoldási módszereket keresgélünk.
A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Miért szeretjük, ha fáj? – A tragédia vonzereje

Furcsa kijelenteni, hogy szeretjük a szenvedést. Nem a saját életünkben persze, hanem amikor olvasunk, filmet nézünk vagy hallgatunk. Egy hős elesik, egy szerelem elvérzik, egy álom összeomlik és mi ott ülünk, lenyűgözve, néha könnyezve, néha csak csendben. Miért keresünk ilyen történeteket? Miért érezzük katartikusnak a veszteséget?