Bockor Gábor és a média elhízás-ellenessége
Bockor Gábor az egyik rádióműsorában igencsak elutasítóan nyilatkozott az elhízott emberekről. A beszélgetésben Pierce Brosnan feleségéről volt szó, aki jónéhány kilót felszedett az utóbbi időben. A hajdani James Bond rengeteg nő kedvence, és azzal is sok nő szívébe belopta magát, hogy azt nyilatkozta: ő így is - úgy is szereti a feleségét. Ennek ellenére a magyar rádiós egy hirdetőoszlophoz hasonlította a túlsúllyal küzdő, de csinos hölgyet, majd azt ecsetelte, hogy aki elhanyagolja magát a párkapcsolatban, az nem méltó arra, hogy szeressék. (Nagy szerencse, hogy az ő fiatal felesége ennyire csinos és vékony, de azért tegyük hozzá, hogy 12 évvel fiatalabb, mint a kritizált asszony...)
Mindebben az a szomorú, hogy nem tudhatjuk a hölgy hízásának hátterét, hiszen akár hormonális, vagy egyéb betegségek is állhatnak a háttérben. Noha tény, hogy a kövérségnél a legtöbb esetben nem ez az ok, ezt a lehetőséget sem szabad kizárni, mielőtt ilyen súlyos ítéleteket állítunk fel.
Súlyos kritika hangzott el a rádióban Bochkor Gábortól
Az mindenesetre biztos, hogy Bockor véleménye igen sarkallatos, de az is tény, hogy a média általában sem sokkal toleránsabb a sztárokkal szemben. Amint valakinek van egy kis súlyfeleslege, narancsbőre, és nem úgy néz ki, mint a címlapfotókon, máris pellengérre állítják. Ebben benne van a hétköznapi emberek egyébként érthető reakciója, miszerint lehetetlen úgy kinézni, mint a plakátokon. A média tehát túlzó elvárásokat közvetít, és Bochkor Gábor kimondta azt, amit sok helyen névtelenül jelent ki a bulvár.
A címlapfotókon mindenki jól néz ki...
Attól még a helyzet szomorú. A gyors ítéletek világában élünk, ahol az embereket csak a külsejük alapján határozzák meg, ez pedig a celebvilágban fokozottan igaz. A végletesség mindenesetre jellemző: vagy teljesen megalázzák azt, akinek a megjelenése nem mintaszerű, vagy a száz százalékos elfogadást propagálják, ami pedig magában rejti a túlsúly egészségügyi kockázatainak elodázását. Valahogy az arany középutat kellene megtalálni, de egy biztos: a média ebben ritkán van a segítségünkre...
Flórián napja – a tűzoltók ünnepe, ahogy én látom
Gyerekkorom óta különleges nap számomra május 4., Szent Flórián napja. Másoknak talán csak egy dátum a naptárban, nekem azonban egy életérzés, egy örökség, amit nem választottam – mégis büszkén viselem. Tűzoltó családba születtem, tűzoltó feleség lettem, és tűzoltó apuka lányaként nőttem fel. Ez a nap minden évben emlékeztet arra, honnan jövök, és kik azok az emberek, akikhez tartozom.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
Tiszteljük a szolgáltatóipart – egy lemondott időpont tanulsága
A szolgáltatóipar mindennapjaink láthatatlan gerince. Fodrászok, kozmetikusok, masszőrök, szerelők és számtalan más szakember dolgozik azon, hogy kényelmesebb, rendezettebb és élhetőbb legyen az életünk.
Ultrabalaton hatodszor. Ugyanaz a kör és mégis mindig teljesen új és más
Hétvégén ismét elrajtol az UltraBalaton – és bár minden évben ugyanaz a Balaton, valahogy mégis mindig teljesen más élmény vár ránk. Számunkra különösen, hiszen idén már hatodik alkalommal állunk rajthoz, ezúttal kilenc fős csapattal. Egy kicsit rutinosabban, talán tudatosabban, de ugyanazzal az izgatott várakozással, mint legelőször.
A rutin, mint anyag, amire szükségünk van
Van jó pár kevésbé közismert anyag, ami nélkül a szervezetünk nem fog megfelelően működni, ilyen a rutin is.