Mit eszik ez a gyerek...?

A felnőtteknek vég nélküli fejtörést okoz, hogy mit eszik a gyerek. "Vajon eleget eszik? Hogy nem hal éhen ennyi étellel? Húha, talán túl sokat eszik. El fog hízni! Úristen, miket szeret ez a gyermek, ez borzasztó! Normális dolog ez?" Millió ilyen kérdés cikázik a fejünkben, ha gyerekünk, unokánk van. Megpróbáljuk megfejteni, hogy ezek közül mivel érdemes komolyabban foglalkozni, és mi az, amin felesleges stresszelni.

1. Ha túl keveset eszik...
A legtöbb esetben ez életkori sajátosság. Könnyen lehet, hogy a gyerek számunkra megdöbbentően kevés étellel beéri. Ilyenkor sok szülő-nevelő étvágyfokozókat szeretne adni a gyereknek, főleg akkor, ha ráadásul a csemete még vékony is. Azt azonban elfelejtjük figyelembe venni, hogy egy vékony testalkatú és jóval fiatalabb gyermeknek a kalóriaigénye, az ételszükséglete is jóval kevesebb a felnőtt adagnál. Emiatt úgy érezhetjük, hogy szinte "fénnyel él" a gyermek. Az is jellemző, hogy a játék sokkal fontosabb számára az evésnél. Legtöbb esetben ez életkori sajátosság, ami a kamaszkorba lépve magától megoldódik. Ezen csak abban az esetben érdemes aggódni, ha a gyermek beteges, azaz rendszeresen és társainál gyakrabban betegszik meg. Ha nem így van, akkor ne kezdjük el "tömni", mert ártalmas étkezési szokásokra tanítjuk: azaz kondícionáljuk arra, hogy többet egyen, mint amire szüksége van. A későbbiekben ez rosszul sülhet el, amikor már tényleg megjön az étvágya. Ahogy a szakemberek mondják: "Gyermek ott még nem halt éhen, ahol volt mit enni..."

2. Ha túl sokat eszik
Ez esetben érdemes átgondolni, hogy életkori jellegzetességről van-e szó. A kamaszoknál természetes, hogy a hirtelen növekedéssel, fejlődéssel egyetemben olyan érzésünk van, hogy az étvágyuk kielégíthetetlen. Akkor van gond, ha láthatóan túlsúlyos a gyermek, és van rajta felesleg. Ebben az esetben érdemes az étkezését szabályozni és átalakítani, de ez csak családi összefogással lehetséges! Az nem működik, ha ő egyedül nem ehet csokit, vagy csak neki kell kisebb adagokat fogyasztania, vagy csak önmaga eszik diétás ételeket. A lázadó korszakban ezzel csak a szándékunknak ellenkezőt érjük el. A tiltás, szigorúság egyoldalúan csak arra inspirálja a gyermeket, hogy megoldja máshogy, házon kívül...
A másik, ami vizsgálatra érdemes, ha nem tinikori sajátosságról van szó, hogy milyen a szűk család étkezési mintázata. Ha mindenkire jellemző, hogy túlfogyaszt, akkor természetesen a gyerektől se várjunk mást! Vajon közülünk senki sem túlsúlyos? Mindenki egészségesen eszik? Nem érvényes ránk, hogy dicsérjük a gyermeket, amikor még egyszer-kétszer-háromszor szed az ételből (mert így legalább látjuk, hogy ízlik neki a főztünk)? A szeretet, mint ahogy a nevében is van, etet, és sokszor étellel fejezzük ki az érzéseinket, de ez könnyen egészségtelen irányba viheti el a gyermek táplálását.

3. Amennyiben egészségtelen ételeket fogyaszt
Itt is ugyanott érdemes kezdeni a vizsgálatot, azaz a "saját házunk táján". A gyerekek étkezési szokásai az első években alakulnak ki. Ha a gyermek már kamasz volt, amikor a család elkezdett egészségesen táplálkozni, akkor ne csodálkozzunk, ha ő nem feltétlenül követi a megváltozott szokásainkat. A másik jellegzetesség, hogy a serdülőkorban egyébként is egészségtelenebb ételekről áhitozik a fiatalok nagy része. Mintha ez is az elkülönülés része lenne. Élvezi, hogy már dönthet, van saját, szinte szabad akarata, és ebben is kirívó, öntörvényű szeretne lenni. Akkor aggódjunk főleg, ha erre az egészségi állapota is reagál már: betegségek, vitaminhiány, stb. Vegyük tudomásul, hogy sok esetben az általunk közvetített minták csak később, akár 5-10 év múlva jelennek meg a gyermekünk étkezésében, amikor már tudatos, közvetlen módon tapasztalja önmagát. Pl. romlik az egészsége, zavarja az elhízás, vagy éppen már a saját gyermekéért aggódik, és őt szeretné egészségesebben táplálni. Azért vizsgáljuk meg, hogy milyen étkeket tartalmaz a konyha- és hűtőszekrény, amiből a gyermek válogatni tud.

A konklúzió tehát az, hogy lássunk túl az elsődleges aggodalmakon. A legfontosabb kérdés, hogy milyen a gyermek közvetlen egészsége, testi állapota, valamint az, hogy mi, a család milyen mintát közvetítünk és közvetítettünk a gyermek felé a múltban és a jelenben.