Eredmény, vagy nem?

A párizsi klímakonferencia az utóbbi évek egyik legjelentősebb eseménye, amelyet mi is beharangoztunk korábban. A kérdéses egyezség megszületett, de hurráoptimizmus mégsem söpört végig a világon. Miért?

A francia fővárosban tartott tanácskozáson az ENSZ tagállamai sikeresen megegyeztek és aláírták az új klímaszerződést. Ennek a lényege az, hogy a Föld átlaghőmérsékletének növekedését nem engedik egy bizonyos szint fölé emelkedni. A további emelkedés ugyanakkor elkerülhetetlen és következményei súlyosak, de legalább egy bizonyos határt ezúttal sikerült szabni, illetve kitűzni. Ez dióhéjban voltaképpen az ipari termelés szabályozását, a megújuló energiák és a környezetbarát technológiák még aktívabb használatát, a környezetszennyezés, káros anyag kibocsátás csökkentését jelentik.

A cél mindenki számára világos és senki sem kételkedik a globális intézkedések fontosságában (ez is nagy dolog!), ám a különböző fejlettségű szintet képviselő, eltérő kultúrájú országok feladatainak szétosztása, összehangolása, vagy akár az eredmények számonkérése már annál bonyolultabb.

Még úgy is, hogy ezúttal a gazdagabb államok arra is kötelezték magukat, hogy anyagilag segítsék a szegényebbeket.

A fő kérdés az, hogy a mindenkori kormányok mennyire hajlandóak betartani az ígéreteket, illetve mennyire lesznek hatékonyak azok végrehajtásában. Párizsban mindenesetre kimondták, a civil szféra nélkül nem megvalósíthatóak a vállalások, amelyeket egyébként sokan nem tartanak elég bátornak. A környezetvédők szerint jóval szigorúbb feltételekre lenne szükség ahhoz, hogy igazán komoly eredményt lehessen elérni Földünk megmentése és jövő generációi érdekében.