Menü

Korábban érnek a gyerekek, korábban érkezik a kiskamaszkor

Tényszerű, hogy a mai kor gyermekei korábban érnek, és sok tekintetben gyorsabban fejlődnek, mint ahogy az a „nagykönyvben meg van írva”. Így a kiskamaszkor is meglepően korán jelentkezhet. Hogyan kezeljük kiskamasz gyermekeinket?

Bár a kiskamaszkor általánosan a gyermekek 10 éves kora körül várható, egyre több szülő számol be arról, hogy már 6 – 9 éves korban is találkoznak a kiskamaszkor tüneteivel, amikor az addig aranyos, édes gyermek hirtelen dacossá válik, visszabeszél, ellenkezik, önállóságot és privát szférát igényel – nem is beszélve a testi tünetekről, mint pl. a növekvő izzadás.

Azonban fontos, hogy a kiskamaszkort ne keverjük össze a neveletlenséggel. Sok gyerek esetén nem kiskamaszkori jegyekről van szó, hanem az iskolába kerülés, vagy iskolai események révén előjönnek a neveltetésbeli hátrányok, vagy hiányosságok, vagy családi hatások.

Mindenesetre egyiktől sem kell megijedni, hiszen ebben az életkorban a gyerekek még a kamaszos-dacos tünetek ellenére is könnyebben kezelhetőek, mint a klasszikus kamaszkor idején. Ha viszont ebben az életkorban nem kap a gyerek elég odafigyelést, és határozott törődést, valamint magyarázatokat, akkor a tizenéves kamaszkorban elég sok probléma elé terítjük le a vörös szőnyeget.

Mit tehetünk azért, hogy csillapítsuk a kiskamaszkorban jelentkező nehézségeket? Először is próbáljunk minél több időt fordítani a gyerekre, amikor kizárólag rá figyelünk, a saját igényei szerint. Tehát ez ne azt jelentse, hogy házi feladatot kell megoldani, hanem olyan közös tevékenységet végezzünk, amit a gyerek szeretne. Ebbe aztán bele lehet szőni a közös beszélgetéseket, ez ugyanis szintén nagyon fontos a gyereknek ebben az életszakaszban. Egyrészt hogy szabadon kérdezhessen, és ne maradjon válaszok nélkül, másrészt hogy a kiskamaszos viselkedés miatti szidás ne csak önmagában érkezzen, hanem magyarázzuk el neki, hogy mi a probléma az adott cselekedettel, vagy viselkedésmóddal. Fontos továbbá, hogy a gyereknek legyen olyan hobbija, időtöltése, amelyben kiteljesedhet, amit örömmel végezhet – és ez lehetőleg ne a számítógépes játék legyen…

Ezen kívül segíthet a helyzeten, ha a gyerek önállósági törekvéseire nem felháborodással reagálunk, hanem amellett, hogy megpróbáljuk kordában tartani, tudatosítjuk magunkban azt, amit mindez jelent: hogy a gyermeknek valóban igénye van az önállóságra, így segítsük ebben. Adjunk neki nagyobb teret, szabadságot és felelősséget, hogy érezhesse: megtiszteljük a bizalmunkkal, és szabad, önálló személyiségként kezeljük. Például járhasson egyedül, vagy egy szakaszon egyedül iskolába, legyenek otthoni feladatai a ház és a család körül. Lehetőleg ezek olyan tevékenységek legyenek, amelyek révén büszke lehet magára, és növeli az önbizalmát. Tehát jó dolog, ha leviszi a szemetet, de segíthessen barkácsolni, etesse meg a kistestvérét, vagy hozhasson meg valamilyen kisebb családi döntést.

A feladat tehát egyszerre egyszerű és nagyon nehéz: próbáljuk megfigyelni, hogy mit üzen a gyerek viselkedése, minek a hiányát, vagy igényét akarja kifejezni, és eszerint próbáljuk kezelni a helyzetet. 

Fotó:
pixabay.com

Három vészhelyzet, amire fel kell készíteni a 6–10 éves gyerekeket

A világ nem mindig kiszámítható, és bár minden szülő igyekszik megóvni gyermekét a veszélyektől, vannak helyzetek, amikor a gyereknek önállóan kell helytállnia. Nem az a cél, hogy félelmet keltsünk bennük, hanem hogy megtanítsuk: van, amit megtehetnek, ha bajba kerülnek. Három alapvető helyzetre érdemes minden 6–10 éves gyereket felkészíteni – szakértők segítségével.

Szókincsfejlesztés vidáman és természetesen

Amikor a kisgyerek beszélni tanul, minden egyes új szó egy kis csoda. Anyaként pedig mi sem szebb annál, mint hallani, ahogy napról napra ügyesebben fejezi ki magát. A szókincsfejlesztés nemcsak az iskolai sikerhez fontos, hanem az önbizalomhoz, a társas kapcsolatokhoz és a gondolkodás fejlődéséhez is. És ami a legjobb: mindezt játékkal, nevetéssel, közös élményekkel is el lehet érni.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.