„ A mamák nem mennek el”
Egy mama, egy édesanya elvesztése mindig nagyon nehéz és fájdalmas, akár fiatalabb, akár idősebb korban megy el. Ahogy azonban az énekes Zorán dala is üzeni: „a mamák nem mennek el”!
Mindenki életében vannak veszteségek, ha nem így lenne, élményeink sem lennének és így értelme se lenne az életnek. Ezt könnyű mondani, de mégsem vigasztal minket az a mondat, hogy „ez az élet rendje…”, amikor például elvesztünk egy számunkra fontos embert. Persze, tudjuk jól, hogy mindenki meghal egyszer, de amikor egy anya, vagy egy mama megy el, akkor értetlenül állunk azelőtt, hogy másnap mégis felkel a nap, és forog tovább a föld.
Valóban nehéz mit kezdenünk ezzel a fájdalommal, és vajon mibe kapaszkodhatunk a gyász után? Ha érezzük, hogy szerettünk hiánya mennyire elfogadhatatlan számunkra, gondoljunk csak bele, miért fáj ennyire. Hát azért, mert életünket tartalmasabbá tette, élményeket adott a vele való együttlét, tanított minket, támogatott minket, elfogadott minket, szeretett minket… És már szárnyal is az emlékezet vissza felé, sorra felidéződnek az együtt töltött szép, vicces, szomorú, vagy csak átlagos, hétköznapi pillanatok.
De következő percben már megint elszorul a torkunk, hiszen az emlékek a múlté már, vagy mégsem? Az életünk ezekkel az emlékekkel sokkal több, mint nélkülük, és a szerettünk elvesztése, nem jelenti azt hogy elvésznek azok a „kincsek” is, melyeket tőle, illetve általa kaptunk.
Az anyai szeretet egy olyan jelenség, ami nem szűnik meg az édesanya elvesztésével, mert az megalapozza emberi kapcsolatainkat, és átöleli az egész életünket. Az anyai szeretet felesel az idővel, és más fizikai törvényekkel, nem tud nem jelen időben létezni. Ezért ha a fájdalomtól szinte kiüresedik lelkünk, idézzük fel a mamával töltött pillanatokat, és érezni fogjuk, ahogy máris szeretet jár át bennünket, mert a mamák már csak ilyenek…nem mennek el.
Fotó:
pixabay.com
Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?
Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”
„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”
Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?
Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek
A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.
A család, mint biztos háttér
A család az első közösség, ahová tartozunk. Itt tanuljuk meg az alapvető értékeket, a szeretetet, a támogatást, és azt, hogy mit jelent felelősséget vállalni. Egy támogató családi háttér rengeteget számít az élet más területein is, például a tanulásban vagy a sportban.
Túl gyors világ, túl gyors gyerekek – A korai érés jelensége
„Milyen nagy már!” „Kész férfi/nő” – halljuk gyakran a megállapítást ismerős/ismeretlenektől hétköznapi szituációkban. A mai fiatalság a viselkedésben és érdeklődésben is egyre korábban érnek, sokkal fejlettebbek is. Eltűnő gyerekkor: Miért nőnek fel túl gyorsan a mai fiatalok?