Áteredő traumák

A negatív élmények, traumák pszichés hatásai jól ismertek. A traumához kapcsolódó elfojtott érzelmek különösen rossz hatással lehetnek az áldozatok életére. De vajon lehetséges az, hogy olyan traumák negatív következményeit is cipeljük magunkkal, melyeket közvetlenül nem is mi éltünk át?

Pszichológiai kutatások bizonyítják, hogy bizony létezik a traumaátadás jelensége, a negatív élmény hatásai akár későbbi generációk életében is tetten érhetőek.

Ezt a folyamatot úgy kell elképzelni, hogy a traumatizált személyek tudattalanul is átadhatnak az átélt traumához, tragédiához kapcsolódó érzelmeket. Ennek következtében lehetséges az, hogy olyan családtagok, utódok is depresszióssá, szorongóvá válhatnak a trauma következtében, akik közvetlenül nem is élték át azt.

A generációkon átívelő traumaátadás jelensége leginkább akkor jellemző, amikor az áldozatok, traumatizált személyek nem beszélnek az átélt negatív eseményekről és az ehhez kapcsolódó érzelmeikről. A feldolgozatlan érzelmek pedig továbbra is rossz hatással vannak a személy életére, de akár még a következő generációra is negatív hatással lehetnek. Egy feldolgozatlan, eltemetett trauma ugyanis kihatással van az önértékelésre, szorongást, félelmet generálhat, ez pedig óhatatlanul is befolyásolhatja például a gyerekek viselkedéseit, érzelmeit.

A traumákról tehát beszélni kell, csak úgy lehetséges a feldolgozás, ha az érzelmeket nem elnyomjuk, hanem hagyjuk megnyilvánulni őket, idővel pedig átértékelődnek, átrendeződnek. A feldolgozás, és a továbblépés nemcsak az áldozat szemszögéből nézve fontos (mivel az elfojtott érzelmek továbbra is rossz hatással lehetnek, akkor is ha nem beszélünk róluk), hanem a családtagok, utódok szempontjából is.

Fotó:
pixabay.com