Menü

Szerelem első látásra – létezik, vagy sem?

A romantikus filmek és történetek építenek a „szerelem első látásra” fogalmára. Nagyon jól hangzik, de ettől még nem biztos, hogy létezik… Persze attól is függ, mit nevezünk szerelemnek. Csupán a kellemes, megragadó érzést, az elinduló kémiai folyamatokat, vagy az ennél tartalmasabb, elfogadó szeretetet?

Ez egy örökké vitatott téma, és nehéz „igazságot tenni”. Persze nem is biztos, hogy kell. Akik azonban várják és vágyják a szerelmet, tudni akarják: várakozzanak, amíg az érzés kialakul, vagy már az első pillanatban tudniuk kellene, hogy valaki mély érzéseket képes kiváltani belőlük? Talán nincs is pontos recept, de az már bizonyos, hogy rengeteg jó kapcsolat igazolta, hogy a szerelem nem feltétlenül azonnal alakul ki.

Sok esetben a mélyebb érzelmek kialakulásához a másik alaposabb megismerése szükséges. Somogyi Péter „lélekszerelő” úgy véli, a szerelem első látásra a klasszikus értelemben nem létezik. Csak akkor lehetünk valakibe igazán szerelmesek, ha a hibái ellenére is szeretjük őt, márpedig ehhez meg kell ismernünk. Amíg ez nem történik meg, addig maximum energetikailag kapcsolódunk össze a másikkal. Rávetítjük a vágyainkat, és elképzeljük őt olyannak, mint amilyen párról álmodunk. Ebből keletkeznek aztán a csalódások: „Nem ilyennek ismertelek meg! Ezt nem gondoltam volna rólad!” – állítják. De egyáltalán lehet-e valós egy ilyen állítás? Mikor mondhatjuk, hogy megismertük a másikat? Hiszen bár vannak alapvető jellemvonásaink, mégis napról napra változunk. Az életkor előrehaladtával élettapasztalataink folyamatosan formálják a személyiségünket.

A szerelmet ennek ellenére nem szabad lebecsülni: noha sok esetben nélkülözi a realitást, mégis fontos alapot képez a kapcsolatnak. Igaz, idővel átalakul és formálódik, jó esetben mély szeretetté szelídül. A folyamat teljesen természetes, hiszen nehéz lenne egy életen át úgy létezni, hogy folyamatosan lessük a telefonunkat, hogy hívott-e a szerelmünk, vagy ácsorgunk naphosszat az ablakban, hogy mikor érkezik. A szerelem egy kicsit őrültté tesz, ez adja az ízét. Azt viszont nehéz lenne állítani, hogy ez a típusú érzelem egyetlen pillantás után alakulna ki. Elképzelhető, hogy valaki nagyon megfog minket már első ránézésre. Lehet egyetlen pillantás is örökké emlékezetes, de önmagában, ha más egyéb nem történik, ezt még furcsa lenne szerelemnek nevezni.

Az „utólagos” történések azonban átalakítják a fejünkben és a szívünkben az első pillanatban tapasztalt érzelmeket. Ha a kapcsolatnak további kellemes, mély fejleményei lesznek, akkor gyakrabban állítjuk, hogy már az első pillanatban beleszerettünk valakibe. Sokszor hallhatjuk azt is, hogy valaki már a legelső másodpercben tudta, hogy a másik lesz majd a férje, felesége. Ne becsüljük le ezeket az érzéseket, vagy mondjuk úgy: megérzéseket. Úgy viszont nehezen működik, ha tudatosan ilyen villanást keresünk, mert ennek következménye lehet, hogy olyan emberekre, vagy helyzetekre is rávetítjük a vágyott nagy pillanatot, érzést, melyek egyébként nem lettek volna ennyire meghatározóak. 

Fotó:
pixabay.com

Mom-shaming: amikor az anyaság versennyé és ítélkezéssé válik

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke és bárki megkérdőjelezte, hogy mit, miért és hogyan csinál. A mom-shaming egy káros versengési láz, hogy tudjuk, jobban csináljuk az anyaságot, mint más.

Mingliség, azaz együtt vagyunk, mégis külön élünk

Megannyi párkapcsolati formát ismerünk, ilyen a mingliség is, amikor néha jobb külön, mint együtt.

A hosszú otthonlét pozitív és negatív hatásai

A hosszabb ideig tartó otthonlét sokféleképpen hathat az ember testi és lelki állapotára. Vannak élethelyzetek, amikor valaki önként tölt több időt otthon, például pihenés, tanulás, távmunka vagy családi okok miatt.

Csendes borderline, amikor a vihar nem kívül, hanem belül zajlik

Azt a szót mindenki ismeri, hogy személyiségzavar, de sokan nem tudják mi húzódik mögötte, illetve mennyi megjelenése is van ennek.

Óvodakezdés: sír, kapaszkodik, nem akar bemenni?

Az óvodakezdés nemcsak a gyermek, hanem az egész család számára nagy változás. Az addig megszokott, biztonságos otthoni környezet helyett új helyszín, ismeretlen felnőttek, új gyerekek és másfajta napirend várja a kicsit. Nem csoda, ha az első reggeleken könnyek között kapaszkodik a szülőbe, tiltakozik az öltözés ellen, vagy határozottan kijelenti: ő bizony nem akar óvodába menni.