A tudatosság ára
- Dátum: 2014.10.02., 20:31
- betegség, ébredés, egészség, életvezetés, életvezetési tanácsadás, fejlődés, forint, gyógyulás, inger, kezelés, lélek, lelki egészség, megélhetés, orvos, önismeret, pénz, problémamegoldás, pszichoszomatikus betegségek, relaxáció, segítő szakember, stressz, személyiség, személyiségfejlődés, szövetséges, test, testi egészség, tudatosság, útkeresés
Cikksorozatunk első részében azzal foglalkoztunk, hogy a tudatos gondolkodás önmagunkról, a lelkünkről egyre inkább elterjedni látszik. Mindez szép és jó – de vajon mennyibe kerül, ha valaki el akar indulni a „lelki úton”? Megteheti-e ingyen, vagy egyáltalán megéri-e fizetni érte?
Tagadhatatlan, hogy egyre elterjedtebb megélhetési formát jelent sok ember számára, hogy a mai kor emberének fontossá vált a „lelki wellness”. A pszichológia szak népszerűsége folyamatosan nő, és a spirituális segítők száma is emelkedik. Sokan felismerik az ebben rejlő bevételi lehetőségeket. A lelki segítésből viszont nem mindenkinek egyszerű megélnie: a kevésbé ismert, nem olyan régóta dolgozók megélhetése igencsak nehézkes. Mindez persze kevésbé érdekli azt, aki lelki segítő szolgáltatásokat kíván igénybe venni. Őt az érdekli, hogy mennyire tesz jót neki, mennyiben segíti őt az életében, valamint hogy mennyibe kerül. Tagadhatatlan: néha elég sokba…
Bizonyos, hogy egy-egy ilyen alkalom a pszichológusnál, vagy bármilyen alternatív módszerrel dolgozó lelki segítőnél nem olcsó. Pár ezer forint alatt nem is állnak szóba a kliensekkel. És hogy megéri-e? Határozottan igen, legalábbis abban az esetben, ha sikerül egy jó szakembert találnunk: olyat, aki megérti a problémát, vagy hogy miért van szükségünk egy hivatásos lelki szövetségesre. Mert bizony sok a sarlatán – és sajnos ennek ténye nemcsak a végzettségtől függ. Nem minden végzett segítő lelkiismeretes, és az is különbözik, hogy kihez melyik módszer, vagy szakember illik. És hogy honnan tudhatjuk, hogy megtaláltuk-e a hozzánk passzolót? Onnan, hogy már a legelső módszer után új irányban tudunk gondolkodni. Azt tudni kell, hogy egyetlen alkalom nem fog teljesen megismertetni önmagunkkal, nem fogja megoldani életünk problémáit. Mindehhez értelemszerűen több idő szükségeltetik – és éppen ezért, több pénz… Mindennek ellenére nem várhatjuk, hogy egy óra varázsszerű változásokat hoz önmagában. Az orvosok sem képesek rá, hogy kivizsgálás nélkül, ránézésre megtalálják a páciensnek tökéletes gyógyszert.
A tudatosság sokba kerülhet: a lelki segítő szakemberek megkérik az árát a tanácsadásnak. De a tevékenységük fontos, legtöbbször pénzzel nem mérhető kapaszkodókat nyújtanak. Ha megtaláljuk a hozzánk passzoló utat és segítő személyt, akkor életvezetésünk jobbá válik. A testi-lelki egészségünk a tét, aminek az értéke érthető módon felbecsülhetetlen.
És ha már az orvosoknál tartunk: még mindig inkább olcsóbban ússzuk meg (szó szoros és átvitt értelemben is), ha foglalkozunk a lelkünkkel, a minket ért stressz kezelésével, az útkereséssel, és szánunk erre összeget, mintha már a megoldatlan, szőnyeg alá söpört dolgok egészségügyi problémákat okoznak. Az egészségünk a legdrágább kincsünk, és mindent meg kell tennünk annak megőrzéséért. Manapság már a legtöbb orvos elismeri, hogy a betegségeknek lelki eredete van, mégha arra nincs is idejük, hogy komplex módon kezeljék a problémát.
A másik kérdés az, hogy egyáltalán be lehet-e forintra váltani azt, ha valaki „felemel” minket, életvezetésünk könnyebbé válik, hatékonyabban tudjuk kezelni a minket ért stresszt, jobbá válik a kommunikációnk? Aligha. Mindez nehezen váltható át konkrét összegekre, összességében mégis elmondható: megéri.
Léteznek „házi” módszerek is: könyvek, hanganyagok, dvd-k segíthetnek az otthoni gondolkodásban, relaxációban, lenyugvásban, útkeresésben. Ez is jó módszer, és olcsóbb is, mint a szakemberek felkeresése, de sose feledjük: mindez nem egyéni. Ezek az anyagok az általános nagyközönségnek szólnak, nem pedig az adott emberre levetítve készülnek. Nincs lehetőség a kommunikációra, a visszajelzésre, a kérdésfeltevésre. Ezért aligha lehet annyira hatékony, mint a személyes tanácsadás.
Fotó:
pixabay.com
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?