Vekerdy előadáson jártam, pedig nincs is gyerekem
- Dátum: 2014.09.26., 18:04
- angoltanulás, anya, cinkos, édesanya, gyerek, gyereknevelés, gyermekpszichológus, hitelesség, intelligencia, játék, kongruencia, közoktatás, Nők Lapja, nyelvtanulás, Nyitott Akadémia, pedagógus, Vekerdy Tamás
A Nyitott Akadémia rendezésében a környéken járt Magyarország vélhetően leghíresebb gyermek-szakembere, Vekerdy Tamás. Következzen róla egy kis szubjektív beszámoló. Már 10 éve olvasom a Nők Lapjában a tanácsait, a szakdolgozatomhoz felhasználtam a könyveit, tehát úgy gondoltam, egyszer az életben látni és hallani kell a Tanár urat, akinek nagyon tisztelem a munkásságát. Úgyhogy az elsők között jegyet váltottam, és invitáltam a barátaimat is.
Nem meglepő módon csakis gyerekesek jelentkeztek, hogy velem tartanának, és amikor szállingóztunk be a rengeteg ember között a terembe a barátnőmmel, akkor jutott először eszembe: Úristen, van itt más is a rengeteg ember között, akinek nincs gyereke? Vagy csak én lennék ennyire őrült, sőt akár egyenesen mazochista? Sebaj, azért bevállalósan helyet foglaltunk az első sorban, pontosan középen, hisz hová máshová foglaltam volna. Konkrétan a Tanár úr lábai előtt hevertünk. A „mikor lesz gyerekem” témát nem is lehetett megúszni az előadás előtti diskurzusban. Barátnőm jelenléte sokkal relevánsabb volt, hiszen három gyönyörű csemetét nevelnek. Intelligens anyuka révén utánanéz annak, hogy mit csinál, úgyhogy Vekerdy Tamás mondandóját nagyjából már betéve tudta a köteteiből. Azt mondja, mára pontosan rájött arra is, hogy mi az, amit meg tud valósítani az elveiből, és mi az, amit nem.
Az előadás nagyon jó volt! Humoros, közvetlen, élvezhető, érthető. A nevelés mellett a gyerekeket legjobban érintő témáról, a közoktatásról is sok szó esett. Közben arról suttogtunk: vajon miért nincs valami kellemes átmenet a túlzó kereteket tartó közoktatás, és a - kellőnél talán jobban - szabad szellemű magániskolák helyett? Miért nincs átmenet az otthonszülés, valamint a sokszor kiszolgáltatott helyzetbe sodró kórházi szülés helyett? Vagy csak mi nem látjuk az alternatívákat itt vidéken? Na jó, az még nem objektív információ, hogy én nem látom.
Ettől a naptól kezdve okosabb vagyok. Már tudom, hogy a házi feladat nem tartozik a leghasznosabb tevékenységek közé, meghallgattam, hogyan lehet a szülő a gyermek cinkosa, és hogy a játékok elpakolása közösen a gyerekkel lehet, hogy nem tartozik a legkifizetődőbb tevékenységek közé. Kiderült az is, hogy ha egy magyar szülő mindig kizárólag angolul beszél a gyerekével, akkor bár a gyerek kiválóan megtanulja a nyelvet, de érezni fogja, hogy valami nem hiteles a történetben, és a szülőnek inkább a kongruenciát érdemes előtérbe helyeznie.
Ennél jóval többet is megtudhattunk, de nem merek elárulni több „műhelytitkot”, hiszen az előadásokról nem készülhet kép- és hangfelvétel. Ehelyett szorgalmasan jegyzeteltem, mint egy kisiskolás. Az is vagyok még a témában, nem tagadhatom, maximum azt mondhatom el, hogy gyakorlaton már voltam, mivel a húgom 15 évvel fiatalabb nálam, és sok-sok időt töltöttünk kettesben akkor is, amikor pici volt. A mellettem ülők kevesebbet jegyzeteltek, inkább itták a Tanár úr szavait, de a poénokon együtt nevettünk hangosan. A legviccesebb az volt bennük, hogy mennyire életszerűek. Így hát a szülők cinkosan néztek egymásra – persze rám is, de én nem árulkodtam, hogy inkább csak külső személőként van róla tudomásom, hogy miről beszélnek.
Aztán az előadás után összefutottunk egy kedves ismerőssel: neki sincs még gyermeke. Akkor nem én voltam az egyetlen! Mondjuk, pedagógus. Szóval akkor mégis én „csaltam” legjobban. De azért ne aggódjatok, nem fogok boci szemekkel ácsorogni az óvoda kapujánál. Biztos vagyok benne, hogy egyszer még valóban hasznát veszem a hallottaknak.
Fotó:
pixabay.com
A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.
Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.
Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!
Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.
Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.