Könyvajánló: Feketén-fehéren
- Dátum: 2014.06.17., 21:04
- Budapest, dedikálás, Feketén-fehéren, Gaál Viktor, Geopen, kaland, Kiss Angéla, könyv, könyvajánló, könyvhét, London, olvasás, Quimby, szerzőpáros, távkapcsolat, Vörösmarty tér
Ismét egy könnyed nyári olvasnivalót ajánlunk, ez a könyv viszont nem hétköznapi. Nem egy egyszerű, csajos-romantikus történet, hiszen látszólag ugyanazt a történetet a férfi és a nő szemszögéből is megismerhetjük. Ennek különösen nőtársaink fognak örülni, akik mindig kíváncsiak voltak rá, vajon mit gondol ugyanarról a szituációról a férfi? Bár nem biztos, hogy mindig kellemes hallani (vagy olvasni) a valóságot. Vajon mennyire más a két szemszög? A könyvből kiderül. A kötetet a női lélek iránt érdeklődő férfi olvasóknak is ajánljuk: vajon mit gondolnak „mindeközben” a csajok?
Anna és Olivér történetéből kiderül, akik két magyarként egy véletlen folytán találkoznak össze a londoni metrón. Már aki hisz a véletlenekben, és abban, hogy egy tízmilliós lakosú városban az egyébként Budapesten élő Olivérnek éppen egy magyar lány tetszik meg. Anna sem kevésbé lepődik meg, amikor a vizslató tekintetű, és nem mellesleg zavarba ejtően helyes srác elkezdi vele együtt dúdolni a Quimby-dalt, amit idegességében dalolászni kezd.
Nincs sok idejük, hiszen Olivér hamarosan hazamegy, így csak egyéjszakás kalandnak indul a kapcsolatuk. Tudják ezt mindketten. De vajon mi lesz belőle? A szikra kipattan, és éget, mint a tűz. De aztán jön az özönvíz… Merthogy a magyar fiataloknak nemcsak a lakhelye különbözik, hanem a személyiségük is. Éppen ezért kellett, hogy mindketten megírják ugyanazt a történetet. Vagy mégsem egészen ugyanaz? És kinek a verziója fedi jobban a valóságot?
Megtudják, ha elolvassák ezt a szókimondó és szórakoztató regényt, amit a júniusi könyvhéten mutattak be a Vörösmarty téren, ahol a szerzőpáros, Kiss Angéla és Gaál Viktor dedikáltak. Mindketten gyakorlott írók, és több könyvük is megjelent már, ezért mindegyikük olvasótábora izgatottan várta a megjelenést. A dedikálás pedig különösen jó hangulatban zajlott, és nemcsak azért, mert a Geopen Kiadó fekete-fehér koktélokkal várta a vásárlókat. Az olvasótábor olyannak ígérkezik, mint maga a történet: érzelmesnek, viccesnek, kissé (?) csípősnek, életrevalónak. Ha ilyennek érzed magad, a Feketén-fehéren biztosan tetszeni fog.
Fotó:
pixabay.com
„A sport öröklődik – De nem a génjeinkben, hanem a példánkban”

Sportos szülők, sportos gyerekek, avagy hogyan adjunk át egészséges szokásokat a következő generációnak?
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Nyári táborok: megoldás a szülőknek, élmény a gyerekeknek

A nyári szünet közeledtével sok szülő szembesül az évről évre visszatérő kérdéssel: hogyan oldják meg gyermekeik felügyeletét, miközben ők dolgoznak? A nyári táborok nemcsak praktikus segítséget jelentenek, hanem felejthetetlen élményeket is kínálnak a gyerekeknek.
Különleges fóbiák

A fóbia a görög félelem szóból származik, a pszichiátriában arra a jelenségre utal, amikor valaki félelmet érez bizonyos dolgok iránt. Egyes fóbiák szélesebb körben ismertek, míg másokról talán még sosem hallottunk.
Mit ad a nézőknek a filmzene?

A filmek világa épp annyira szól a hangokról, mint a látványelemekről. A gondosan megkomponált dallamok képesek elmélyíteni a látványt, felerősíteni az érzelmeket, és egyedülálló módon bevonni a nézőt a történetbe. Gondoljunk csak Hans Zimmerre, a Dögkeselyű ikonikus dallamára, vagy éppen a nemrégiben megjelent A brutalista számaira. Vajon hogyan képes a hang és a vizuális tartalom együttese ennyire megragadó élményt nyújtani, és milyen utat járt be a filmzene, mire eljutott a mai státuszáig?