Könyvajánló: Feketén-fehéren
- Dátum: 2014.06.17., 21:04
- Budapest, dedikálás, Feketén-fehéren, Gaál Viktor, Geopen, kaland, Kiss Angéla, könyv, könyvajánló, könyvhét, London, olvasás, Quimby, szerzőpáros, távkapcsolat, Vörösmarty tér
Ismét egy könnyed nyári olvasnivalót ajánlunk, ez a könyv viszont nem hétköznapi. Nem egy egyszerű, csajos-romantikus történet, hiszen látszólag ugyanazt a történetet a férfi és a nő szemszögéből is megismerhetjük. Ennek különösen nőtársaink fognak örülni, akik mindig kíváncsiak voltak rá, vajon mit gondol ugyanarról a szituációról a férfi? Bár nem biztos, hogy mindig kellemes hallani (vagy olvasni) a valóságot. Vajon mennyire más a két szemszög? A könyvből kiderül. A kötetet a női lélek iránt érdeklődő férfi olvasóknak is ajánljuk: vajon mit gondolnak „mindeközben” a csajok?
Anna és Olivér történetéből kiderül, akik két magyarként egy véletlen folytán találkoznak össze a londoni metrón. Már aki hisz a véletlenekben, és abban, hogy egy tízmilliós lakosú városban az egyébként Budapesten élő Olivérnek éppen egy magyar lány tetszik meg. Anna sem kevésbé lepődik meg, amikor a vizslató tekintetű, és nem mellesleg zavarba ejtően helyes srác elkezdi vele együtt dúdolni a Quimby-dalt, amit idegességében dalolászni kezd.
Nincs sok idejük, hiszen Olivér hamarosan hazamegy, így csak egyéjszakás kalandnak indul a kapcsolatuk. Tudják ezt mindketten. De vajon mi lesz belőle? A szikra kipattan, és éget, mint a tűz. De aztán jön az özönvíz… Merthogy a magyar fiataloknak nemcsak a lakhelye különbözik, hanem a személyiségük is. Éppen ezért kellett, hogy mindketten megírják ugyanazt a történetet. Vagy mégsem egészen ugyanaz? És kinek a verziója fedi jobban a valóságot?
Megtudják, ha elolvassák ezt a szókimondó és szórakoztató regényt, amit a júniusi könyvhéten mutattak be a Vörösmarty téren, ahol a szerzőpáros, Kiss Angéla és Gaál Viktor dedikáltak. Mindketten gyakorlott írók, és több könyvük is megjelent már, ezért mindegyikük olvasótábora izgatottan várta a megjelenést. A dedikálás pedig különösen jó hangulatban zajlott, és nemcsak azért, mert a Geopen Kiadó fekete-fehér koktélokkal várta a vásárlókat. Az olvasótábor olyannak ígérkezik, mint maga a történet: érzelmesnek, viccesnek, kissé (?) csípősnek, életrevalónak. Ha ilyennek érzed magad, a Feketén-fehéren biztosan tetszeni fog.
Fotó:
pixabay.com
Tartós szépség kompromisszumok nélkül – hódít a sminktetoválás
Az elmúlt években látványosan megnőtt az érdeklődés a sminktetoválás iránt, ami nem véletlen: a modern technikáknak köszönhetően ma már természetes hatású, esztétikus és hosszú távon is praktikus megoldást kínál mindazoknak, akik szeretnék leegyszerűsíteni a mindennapi szépítkezést.
Hol éri meg ma lakást venni a pesti élethez?
Lakást venni Budapesten ma már nem pusztán anyagi kérdés, hanem hosszú távú stratégiai döntés. Az ingatlanárak csökkenésével az elmúlt időszak tapasztalatai alapján felesleges számolni, ugyanakkor egyre több fővárosban dolgozó ember kényszerül végiggondolni, hol szeretne tartósan élni. Mit nyer és mit bukik az, aki a belvárost, a külső kerületeket vagy éppen Budapest agglomerációját választja?
A hotelek elhanyagolt zugai: ezekre a helyekre figyelj foglalás előtt
Amikor szállodát választunk, sokszor a szobák kényelme, az ár és a környék látványosságai dominálnak a döntésünkben. Ritkábban gondolunk azonban arra, hogy bizonyos helyek a hotelekben rendszeresen elhanyagoltak a takarítás során.
A reggeli története: szükségből mindennapi szokás
Manapság már evidens az, hogy a nap elején eszünk. Holott a történelem nagy részében a reggeli gyanús luxusnak, rosszabb esetben a falánkság jelképének számított. A különböző fogások fogyasztása a társadalmi státusz lenyomata volt, sőt mind a mai napig az, hiszen az, hogy mit és milyen körülmények között eszünk rengeteg információt elárul rólunk.
Mi értelme a munkahelyi meetingeknek?
A meeting kifejezés mára ott van a naptárban, a fejünkben és sokszor még a műszak után is velünk marad. E-mailek érkeznek megállás nélkül, a feladatok pedig valahogy mindig az adminisztratív teendők után kezdődnének igazán, de sokszor azt sem tudjuk, hogy mi lenne a valódi prioritás. A kérdés adja magát, hogy valóban a közös gondolkodást szolgálják a szakmai egyeztetések, vagy inkább a munka látszatát tartják fenn egy megfásult közegben?