Úgy szeretlek, majd’ megeszlek!

Sokan azzal a kritikával illetik a diétázókat, az egészséges életmódot választókat, hogy nem adják meg szervezetüknek, amire vágyik, és éppen ez az, ami nem egészséges. Vajon árthat-e nekünk az az étel, amire annyira áhítozunk, és okozhat-e gondot, ha megvonjuk magunktól? A válasz mindegyik kérdésre: igen!

A szervezetünk egy kiváló kis gépezet. Alapvetően minden olajozottan működik: ha éhesek vagyunk, korog a gyomrunk: jelez, hogy ennünk kell. A fájdalom pedig szintén egy jelzőrendszer része, hogy valamely ponton probléma van, oda kell rá figyelni. Éppen emiatt arra is érdemes figyelmet fordítanunk, ha valamit nagyon megkívánunk: talán éppen az adott ételben szereplő tápanyagot, vitamint hiányolja a szervezetünk. Kismamáknál ez többszörösen igaz lehet, és olyan ételekre vágynak a fokozott tápanyag-felhasználás idején, amit máskor sohasem esznek.

Ugyanez a szervezet azonban képes becsapni minket, pontosabban: az élelmiszerek csapják be a szervezetünket, ami aztán emiatt hamis jelzéseket küld felénk. Hogyan lehetséges ez? Például egyre elterjedtebb adalékanyag az ízfokozó. Ez olyan mértékben indítja be érzékeinket, hogy újra és újra megkívánjuk az adott élelmiszert. A legrosszabb az egészben az, hogy olyan fokozott ízhatások elérésére képesek ezekkel az adalékokkal, hogy mindennél finomabbnak tartjuk az ételt, amiben benne vannak, akkor is, ha annak alapanyagai nem frissek, és nem is természetesek. Ízlelőbimbóink tehát egy legális átverés áldozatai lesznek, és újabb hasonló finomságokat követelnek. Többet is kívánunk a fokozott íz miatt, mint amit általában meg tudunk enni.

A másik hasonló eset a cukros és lisztes ételek hatása a vércukor-szintünkre. A finomliszttel, cukorral készült ennivalók hirtelen megemelik az inzulin-szintet, ami aztán ugyanolyan hirtelen le is esik. Ekkor pedig újra éhesek leszünk. Minél többet ettünk előtte, annál jobban. Aki érezte már, hogy nagyon jóllakott például egy pizzával délután, és azt gondolta, ma már nem is tud enni semmit, majd este mégis a hűtőszekrény előtt ácsorgott, annak a szervezetében lejátszódott ez a folyamat. Nemcsak azért eszünk többet az ilyen típusú ételekből, mert finomak, hanem azért is, mert nehezebben telítődünk tőlük, alig van bennük rost, és még a vércukor-szintünkkel is játszadoznak.

Nem mindig igaz tehát, hogy azt kell ennünk, amit szeretünk, és főleg nem annyit. A mérték és a természetes élelmiszer érték, ne higgyünk hát mindig annak, hogy éppen milyen ételt kívánunk. Persze az is visszaüt, ha valamit folyamatosan megvonunk magunktól: lehet, hogy egy napon gyengébb az önuralmunk, és befalunk három tábla csokoládét. Akkor már inkább mértékletesen, de engedjünk a csábításnak.

Fotó:
pixabay.com