Dísznövény és fogyasztható ínyencség
- Dátum: 2014.05.08., 14:41
- mit kell tudni a rebarbaráról, rebarbara, rebarbara a konyhában, rebarbara hatása
Piacokon ritkán kapni, de ha mégis találunk, azonnal csapjunk le rá, mert nem fogjuk megbánni. A rebarbara különleges zöldségféle, amelynek leginkább a levélnyele, vagyis a zöldes, pirosas szára fogyasztható. Savanykás íze miatt igazi ínyencség.
A rebarbarát ősidők óta ismeri és használja az emberiség. A szakértők úgy kalkulálnak, hogy már mintegy 4500-5000 éve rendszeres tápláléka volt az akkor élőknek. Egy kínai füveskönyvben, ami 2700 esztendős, szintén említést tesznek róla.
A kínaiak elsősorban a gyökértörzséből készített tea miatt kedvelték, pedig zöldes, pirosas színben pompázó szára az igazi finomság. A növény is a kínai, tibeti, mongóliai vidékről származik, itt egyébként negyvennél is több fajtáját ismerik. Európában az 1700-as évektől kezdve terjedt el, már akkor is fontos kereskedelmi cikknek számított.

A rebarbarát az angol és német konyha sokkal többször használja, mint a magyar. Felismerték, hogy bizony a kora tavaszi időszakban a fogyasztása különösen ajánlott – a téli évszak végére a szervezet vitamin raktárai alaposan kiürülnek és minden lehetőséget meg kell ragadni arra, hogy feltöltsük ezeket a tárolókat. A rebarbara erre az egyik legtökéletesebb lehetőség, hiszen igen gazdag A-, C-, valamint B1-, és B2-vitaminban. Az ásványi anyagok tekintetében sok kálciumot, káliumot, vasat, magnéziumot, foszfort és szelént találunk benne.
A napos helyet kedvelő rebarbarát sokan dísznövényként tartják hatalmas, zöld levelei miatt. Azonban gyökérszára és levélnyele miatt inkább fogyasztásra ajánljuk.
A rebarbara a gyomor jó barátja, segíti az emésztést, étvágyjavító, has- és vízhajtó hatású. Valódi gyomorerősítő, erős gyulladás csökkentő, a fogíny és a száj nyálkahártya bántalmait is enyhíti, vér és vesetisztító, pépesítve az aranyeret is gyógyítja.
Tudni érdemes még róla, hogy sok-sok alma-, citrom- és oxálsavat tartalmaz, utóbbi miatt a gyerekeknek, kismamáknak és vesebetegeknek nem is nagyon ajánlatos túl sokat fogyasztaniuk belőle.
A gyöktörzséből kiváló teát készíthetünk, a szárából kompótot, mártást, szószt, pépet, süteményt alkothatunk, de önmagában is jó elrágcsálni. A kifacsart leve pedig nagyszerű bio permetlé, főleg a tetvek ellen.
Fotó:
pixabay.com
Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia
A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.
40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni
Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.
Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?
Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?
A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?
A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.
Szója és pajzsmirigy: valódi kockázat vagy túlzott aggodalom?
Az élelmiszeripar az 1950–60-as évektől kezdve ismerte fel a szójafehérjében rejlő gazdasági potenciált. A vegetarianizmus és a veganizmus térnyerésével párhuzamosan a szója egyre több termékben jelent meg, nemcsak önálló élelmiszerként, hanem rejtett formában is: fehérjedúsítóként, állományjavítóként, sűrítő- vagy stabilizáló adalékanyagként. A fogyasztás növekedésével azonban felmerült a kérdés: milyen hatással van a szója a pajzsmirigy működésére?