A másik oldal
- Dátum: 2014.01.26., 18:00
- angol kutatás, műtéti hibák, műtéti komplikációk, orvos
Egy műtéti komplikáció, vagy hiba természetesen megviseli a beteget és nemcsak fizikailag, hanem pszichésen is. Nyilván az emberek többsége inkább ezzel az oldallal tud azonosulni, ezért a másik fél (orvos) kerül a legtöbb esetben az arctalan, sematizált bűnös szerepébe.
Valahogy úgy gondoljuk, hogy míg a páciens szenved, addig az „elkövető”, az orvos éli tovább életét, neki ezek az esetek csak a munkával járó apró kellemtelenségeknek minősülnek. Nos, ezúttal nem a súlyos mulasztások, következményeik, és a felelősségre vonás kérdéseivel foglalkozunk.
Laikus szemmel, az ember sokszor úgy képzeli el, hogy az orvosok számára a páciensek személytelen darabokat jelentenek csupán, ezt sokszor tapasztalhatjuk az egészségügyi ellátásban, persze azért ellenkezőjére is van szép számmal példa.
Angol kutatások azonban azt bizonyítják, hogy az orvosok általában nem tudnak teljesen hozzászokni a nagy műtéti beavatkozásokkal járó igénybevételhez, és az esetleges komplikáció a legtöbb sebészt érzelmileg erősen megérinti.
Vizsgáltak olyan sebészeket, akik a közelmúltban vétettek műtéti hibát, és közülük a legtöbben mutatták a kimerültség és a depresszió tüneteit. Összességében az eredmények egyértelműen azt jelezték, hogy a műtéti komplikációk az orvosokat is megviselik, bűntudatot éreznek, szorongás tüneteit mutatják, és bizony önbizalmuk is megsínyli ezeket az eseteket.
Egyébként az angol kutatásból az is kiderült, hogy a sebészek kevésnek érzik az intézményi támogatást a komplikációk feldolgozásában. Ez pedig a komolyabb mentori rendszer igényét veti fel.
Fotó:
pixabay.com
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?
Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?
A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.