Vajon iskolaérett-e a gyerekem?
- Dátum: 2014.01.22., 20:01
- évhalasztók, iskolaérettség, iskolaérettség kritériumai, mikor iskolaérett a gyerek, nevelési tanácsadó és iskola
A hivatalos előírások szerint azok a gyerekek iskolakötelesek, akik folyó év augusztus 31-ig betöltik hatodik életévüket. Az óvoda, vagy a körzeti nevelési tanácsadó véleményére azonban visszatarthatják a kicsiket további egy évig.
Tavaly megváltoztatták a jogszabályokat és most már nem a május 31-e, hanem az augusztus 31-e után született csemeték lettek az évhalasztók, vagy másként fogalmazva az évvesztesek. Ez a változtatás azonban sok helyen kicsapta a biztosítékot, mondván a gyerekeket túl hamar, túl fiatalon kényszerítik iskolapadba, ami később tanulási nehézségekhez vezethet. A másik oldal viszont azt állítja, hat évesen tanulni jó dolog és a gyerkőcök kiválóan tudnak alkalmazkodni, szocializálódni ebben a korban is.
Mivel nem a mi tisztünk véleményt mondani, ezért abban igyekszünk megkönnyíteni a szülők dolgát, hogy igyekeztünk összeszedni az iskolaérettség legáltalánosabb kritériumait.
Az iskolaérett csemete legalább 115-120 centiméter magas, súlya 18-24 kilogramm. Jó, ha már megkezdődött nála a fogváltás, vagyis legalább két tejfoga kiesett és a helyüket a valódi, csontfogak foglalták el. A szakemberek arra is felhívják a figyelmet, hogy az iskolaérettség a testi fejlettségben is megmutatkozik: vagyis a gyermek kinőtte, elvesztette a babakortól jellemző pocakját. Jó ha fizikálisan is érett, vagyis képes lesz az iskolatáskát cipelni és képes lesz a tanórákon egyhelyben ülni.
Fontos, hogy gyermekünk mennyire várja az iskolát. Ez is mutatja az érettségét. Ha készül rá és ez a játékaiban is megmutatkozik, akkor lelkileg felkészült a nagy menetelésre.
A szociális érettség is fontos. Ez azt jelenti, hogy csemeténk képes megtalálni a helyét az adott közösségben, képes az alkalmazkodásra és képes kapcsolatokat kialakítani akár idegenekkel is.
Ha a verselés, dalolás, mesélés nem okoz gondot neki, választékosan, akár összetett mondatokban is kifejezi magát, akkor az már jót jelent. Az is szempont, hogy tartósan, legalább 10-15 percig képes legyen megülni a fenekén, vagy lekösse magát rajzolással, festéssel, valamilyen foglalkoztatóval, illetve egyéb játékkal. Kritérium az is, hogy a számok között el tudjon igazodni, legalább az egytől tízig terjedő tartományban. Tudja, melyik a magasabb, vagy alacsonyabb, ismerje az aránypárokat, magyarán képes legyen az összehasonlításra. A memóriáját is vizsgálni szokták, itt általában olyan feladatokat kell tudni teljesíteni, hogy három-hat elemből álló képsorokat kell megjegyezni és visszamondani. Kritérium lehet még a beszédhiba is, illetve az, hogy a mozgása mennyire összerendezett, kialakult-e már egyértelműen a jobb- és balkezesség.
Fotó:
pixabay.com
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.
Amikor a gyerek felvételizik, de a szülő sem tud aludni
Este van. A gyerek már lefeküdt, de a szülő még mindig a felvételi tájékoztatót böngészi. Melyik iskola legyen az első? Hány pont kellhet? Mi történik, ha nem sikerül olyan jól a matematika? Vajon jó döntés lenne a gimnázium, vagy inkább egy technikum? És a legnagyobb kérdés: mi lesz, ha nem veszik fel?