Menü

Ünnepeink: fontosabbak, mint hinnénk

A nagy ünnepeken kívül, mint például a karácsony vagy a húsvét, számos jeles nap akad egy évben, amely korántsem csak a bulizásról, szabadnapról és az ünnepi lakomákról szól.

A nagy karácsonyi készülődés (ajándékvásárlás, sütés-főzés, vendéglátás) kimerítő lehet, majd úgy tűnhet, maga az öröm része olyan gyorsan elmúlik, hogy szinte nem is érte meg a sok hű-hó. Aztán mégis minden évben újra kezdjük, mindig tele vagyunk ünnepi várakozással, és végül attól függően hogyan éltük meg a jeles napokat: beteljesülést vagy kiüresedést érzünk.

Az ünnepek azonban nemcsak számszerűen vannak visszaszorulóban, hanem igazi tartalmuk és jelentőségük is halványul. Pedig ez a csodás emberi találmány, számos funkciót tölt(het) be, mind személyes életünk során, mind a közösségi létben.

Valójában (eredetileg) nem az ember van az ünnepért, hanem az ünnep az emberért azáltal, hogy strukturálja az időt, segít folytonosságot őrizni a múlttal és bizony jelentős feszültségcsökkentő hatása is lehet. Jó példa erre az esküvő, ami tulajdonképpen egy átmeneti rítus. Az esküvői szertartás úgy lett kitalálva, hogy minden elemében jelképezze, ezáltal átélhetővé, megélhetővé tegye az átmenetet a kétféle családi állapot között. Anélkül hogy részletesen elemeznénk az esküvői szertartás szimbolikáját, kiemelnénk csak egy elemét. A mennyasszony kikérő például jelképezi egyrészt a gyermeki leválást, másrészt a szülői ház elhagyását. Ezek a rítusok azért zseniálisak, mert anélkül, hogy a következmények azonnal tudatosulnának, és ezzel érzelmi teherként jelennének meg, egyfajta természetes feloldó hatást biztosítanak.

És persze még jó pár jeles napot felsorolhatnánk példaként, melyek mindegyike az élet egy bizonyos szakaszához kapcsolódik, és segít megélhetővé vagy akár túlélhetővé tenni a változásokat. Régen a halott körüli szertartások is szigorúan szabályozva voltak, de nem céltalanul. Lépésről lépésre végigkísérték az elengedés fázisait, és a gyász feldolgozását.

Az ünnepek, és jeles napoknak persze nagyon fontos közösségformáló szerepe is van (volt). Többek között segítenek kialakítani a közösség kereteit, a társas identitást, és erősítik a csoporthoz tartozást. 

Fotó:
pixabay.com

„Me-time” mini szokások – 10 perces énidő, ami csodákra képes

A mindennapok rohanásában olyan könnyen elfelejtjük, hogy mi is emberek vagyunk, nem csak feladatokat teljesítő gépek. Pedig néha elég 10 perc énidő, és mintha újraindítanánk a lelkünket.

Szüreti mulatságok Magyarországon – hagyomány, közösség és bor ünnepe

Az ősz beköszöntével, amikor a szőlőfürtök megérnek, és a természet színei aranyba, vörösbe és barnába öltöztetik a tájat, elérkezik a szüret ideje. Magyarországon a szőlő és a bor kultúrája évszázadokra nyúlik vissza, így a szüreti időszak nem csupán a termés betakarításáról szól, hanem a közösségek egyik legfontosabb ünnepe is.

Autó helyett bicikli és séta – új szemléletet hoz a Mobilitási Hét

A lakóhelyemen működő sportegyesület idén is aktívan bekapcsolódott az Európai Mobilitási Hét programsorozatába, amelyet szeptember 16. és 22. között rendeznek meg szerte Európában. Az esemény célja, hogy felhívja a figyelmet a környezetbarát, fenntartható közlekedési formákra – így természetesen a kerékpározásra is.

Az olvasás világnapját ünnepeljük!

Az UNESCO 1965-ben hirdette meg az Olvasás világnapját, felismerve, hogy a tanulás, a fejlődés és a társadalmi részvétel alapja az olvasni tudás. Az olvasás nemcsak tudást, hanem élményt is ad: történeteket, kultúrákat és emberi sorsokat tár fel, miközben fejleszti a kritikus gondolkodást és a kreativitást.

Generációk találkozása a munkahelyen

A modern multinacionális vállalatok sokszor válnak különböző életkorú személyek találkozóhelyévé. Ma már nem ritka, hogy egy irodában X, Y és Z generációs munkavállalók dolgoznak együtt, akik mindannyian más elvárásokkal, értékekkel és kommunikációs szokásokkal rendelkeznek. Ez a sokszínűség gazdagíthatja a szervezeti kultúrát, de komoly próbatételt is tartogathat a dolgozók részére.