Menü

„ Egyedülálló” szülőség

Főként régen nagyon bevett szokás volt, hogy az egyszülős családokat, csonka családként aposztrofálták. Ez a pejoratív kifejezés nemcsak, hogy sértő, de hamis állapotot sugall, mivel az egyszülős családmodellek nem feltétlenül jelentenek káros feltételeket a gyerekneveléshez, és ugyanolyan sikeresen működhetnek, mint a „normális” családok.

A válás következtében létrejövő egyedülálló szülőség korántsem jelent olyan nagy hátrányt a gyerekek fejlődésében, mint azt gondolnánk (sokáig gondoltuk). Ha továbbra is jelen van mindkét szülő a gyerekek életében, a krízis hamar átvészelhető, a gyerekek pedig gyorsan alkalmazkodnak. Nagyobb kihívást jelent, ha ténylegesen egyszülős családmodell áll fenn, ilyenkor viszont mindkét szülői szerep felvállalása nem feladata az egyedül maradt szülőnek.

Legtöbbször a válás következtében létrejövő egyszülős formációk bőven hordoznak magukban kihívásokat és megpróbáltatásokat, de egyáltalán nem determinálja negatív irányba a gyerekek fejlődését.

A legtöbb esetben 1-2 évig érződhetnek a válás negatív következményei, de a gyerekek rendkívül hamar és sikeresen alkalmazkodnak az új feltételekhez. Ha újra megtalálják a „biztonságos talajt” a lábuk alatt, vagyis újra bíznak az őket körülvevő családi biztonságban, akkor személyiségfejlődésük hosszú távon nincs kitéve a válásból származó káros hatásoknak.

Azért ilyen helyzetekben a szülőnek nagy felelőssége van. Legtöbbször a negatív következményeket nem közvetlenül a válás idézi elő, hanem például a szülők szerepzavara, ellenségeskedése. A szakemberek arra hívják fel a figyelmet, hogy ezekben az esetekben nem kell mindkét szülői szerepnek megfelelni. Jó, hogy ha van közeli minta a másik szülői szerepre, de például egy nőnek nem kell erőszakot tennie magán, és férfiként is helytállnia (ez persze fordítva is igaz). Ha egyedülálló szülőként azzal próbáljuk kompenzálni a helyzetet, hogy a másik szülői szerepet is képviselni akarjuk, akkor gyakran nagyobb káoszt okozunk, és egyik szerepnek sem teszünk eleget.

Közhelyes lehet, mégis kulcsszó a kérdéskörben a hitelesség. Először is saját szerepünknek kell eleget tennünk, másodszor pedig vállalhatjuk nehézségeink megmutatását gyerekeink előtt. Például nem kell eltakarni fájdalmainkat, hiszen az nem baj, ha látja a gyerek, hogy a válás milyen valós következményekkel jár. Ugyanakkor sugallnunk kell, hogy a probléma megoldása a mi saját feladatunk, felelősségünk és ennek eleget is fogunk tenni. Az is hiba, ha minden helyzetben erősnek akarunk látszani, és az is, ha minden nehézségünket úgy tálaljuk gyermekeink felé, hogy azzal lelki terhet teszünk rájuk. 

Fotó:
pixabay.com

A ballagás pillanatai

Májusban valami véget ér. Elballagnak a végzős középiskolás gyerekek. Nem is annyira gyerekek már talán. A padokat csend öleli körbe, és a falak között még visszhangzik a múlt. Ballagunk. Bár több, mint húsz éve tanárként tekintek rá, mint a ballagási műsor megszervezője és lebonyolítója, ám idén a végzősök búcsúja után a saját nagyfiam is elballag az általános iskolából. A ballagás több mint egy iskolai szertartás,1870 óta tartjuk számon a magyar diákélet egyik legfontosabb rítusaként.

Az örökké negatív testkép kamaszkorban

A serdülőkor egyik legfontosabb feladata az identitás alakítása, amelynek része nemcsak a jövőképpel való foglalkozás, de az önmagáról kialakított kép változása is. Intenzíven foglalkoztatja a kamaszokat, hogy kik ők, merre tartanak, milyen személyiségük van, és hogy, hogy néznek ki, azaz elég szépek-e, elég hasonlóak vagy éppen különbözőek a kortársaikhoz képest.

Tavaszi szünet gyerekekkel

Mindig kihívást jelent a szülőknek a szünidőben lekötni a gyermekeket, tartalmas programmal kitölteni a szünetet. Ha egy gyerek unatkozik, rosszalkodni kezd, „nyűglődni”, testvéreivel veszekedni vagy a szüleit nyúzni, ezt elkerülendő a következő tippekkel készültem!

Milyen veszélyekkel jár a digitális tér a gyerekekre nézve?

A digitális tér veszélyeiről beszélgettünk a helyi rádiónk egyik adásában, ez pedig különösen aktuális és fontos téma, hiszen a gyerekek számára számos különböző aspektust érintenek.

Digitális autizmus avagy amikor az okostelefon ott van a babakocsiban

Autizmushoz hasonló viselkedést okozhat a gyerekeknél a túl sok képernyőidő – hívták fel a figyelmet szakértők a problémára! Ha belegondolunk, hogy egy-két évtizeddel ezelőtt még a képernyők előtt töltött idő hossza mennyi volt és mennyi ma, sajnos könnyen beláthatjuk, hogy a digitális világnak negatív hatásai is vannak, különösen a gyerekekre nézve.