Elfogadás-így könnyebb az élet
Dicséretes, ha valaki szeretne magán változtatni és ezért tesz is valamit. De érhet-e el komolyabb eredményt, ha már az elejétől kezdve nem tudta magát elfogadni?
Persze kitartó munkával és akarattal bármit el lehet érni. De ha már úgy állunk neki az edzésnek, hogy nem vagyunk magunkkal jóban, nem fogadtuk el, hogy jelenleg így nézünk ki, ahogy, akkor jóval nehezebb lesz elérni a célunkat.
Ha eleve nem szeretjük magunkat, akkor dolgozhatunk akármennyit, edzhettünk napi több órát is nehezen fogjuk érzékelni a változást, és mivel az elejétől kezdve nem fogadtuk el magunkat, nehezebben fedezzük fel a változást, és hiába mondja bárki is, milyen szép eredményeket értünk el, magunkon nem fogjuk látni.
Az elfogadást segítheti, ha kimondjuk, mi a problémánk magunkkal. Odaállunk a tükör elé, belenézünk, és konkrétan megfogalmazzuk, hogy min kellene változtatni. Így az elérni kívánt célokat is konkrétabban meg tudjuk fogalmazni, így már tudjuk, mit szeretnénk elérni. Ha nem csak úgy általánosságban nem fogadjunk el testünket, hanem tisztában vagyunk, min kellene javítani, már maga a gondolat és a kibékülés önmagunkkal olyan pozitív folyamatot indít el, ami sokban hozzájárul a kitartáshoz és a változásokat is jobban észrevesszük, amiből további erőt nyerhetünk a folytatásra.
Fotó:
sxc.hu
A fotók mögötti valóság – miért idegenkedünk a rólunk készült képektől?
Egy jól sikerült portré önbizalmat adhat, míg egy előnytelen pillanatkép akár órákra elronthatja a hangulatunkat. Sokan ismerik azt az érzést, amikor izgatottan várják a fotókat egy esemény után, majd csalódottan görgetik végig a galériát. Adódik a kérdés, hogy miért reagálunk ennyire erősen a saját képmásunkra.
A mindfulness ereje a mindennapokban
Az állandó online jelenlét és a megfelelési kényszer miatt egyre többen érzik úgy, hogy mentálisan kimerültek. Akkor is zakatol az agyunk, amikor végre lenne időnk pihenni. A tudatos jelenlét ebben nyújthat kapaszkodót, ugyanis segít visszatalálni a jelen pillanathoz, lelassítani a belső zajt és nyugodtabban kezelni a mentális túlterheltséget.
A passzív-agresszív viselkedés 7 tipikus jele
A passzív-agresszív viselkedés sokkal gyakoribb, mint gondolnánk, mégis nehéz felismerni. Az ilyen emberek általában nem nyíltan fejezik ki a haragjukat vagy sértettségüket, hanem burkolt módon kommunikálnak. Emiatt a másik fél sokszor csak azt érzi, hogy valami nincs rendben, mégsem tudja pontosan megfogalmazni, mi bántja. A passzív-agresszió párkapcsolatokban, családon belül és munkahelyen is komoly feszültséget okozhat.
„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában
A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.
A motiváció nem előfeltétel, hanem következmény
Gyakran beszélünk úgy a motivációról, mintha egyfajta belső üzemanyag lenne, amelynek jelenléte elindít bennünket, hiánya pedig megbénít. „Majd ha lesz kedvem”, „ma nincs motivációm” – ezek a mondatok is azt sugallják, hogy a cselekvés feltétele egy előzetesen megérkező lelkiállapot.