Elfogadás-így könnyebb az élet
Dicséretes, ha valaki szeretne magán változtatni és ezért tesz is valamit. De érhet-e el komolyabb eredményt, ha már az elejétől kezdve nem tudta magát elfogadni?
Persze kitartó munkával és akarattal bármit el lehet érni. De ha már úgy állunk neki az edzésnek, hogy nem vagyunk magunkkal jóban, nem fogadtuk el, hogy jelenleg így nézünk ki, ahogy, akkor jóval nehezebb lesz elérni a célunkat.
Ha eleve nem szeretjük magunkat, akkor dolgozhatunk akármennyit, edzhettünk napi több órát is nehezen fogjuk érzékelni a változást, és mivel az elejétől kezdve nem fogadtuk el magunkat, nehezebben fedezzük fel a változást, és hiába mondja bárki is, milyen szép eredményeket értünk el, magunkon nem fogjuk látni.
Az elfogadást segítheti, ha kimondjuk, mi a problémánk magunkkal. Odaállunk a tükör elé, belenézünk, és konkrétan megfogalmazzuk, hogy min kellene változtatni. Így az elérni kívánt célokat is konkrétabban meg tudjuk fogalmazni, így már tudjuk, mit szeretnénk elérni. Ha nem csak úgy általánosságban nem fogadjunk el testünket, hanem tisztában vagyunk, min kellene javítani, már maga a gondolat és a kibékülés önmagunkkal olyan pozitív folyamatot indít el, ami sokban hozzájárul a kitartáshoz és a változásokat is jobban észrevesszük, amiből további erőt nyerhetünk a folytatásra.
Fotó:
sxc.hu
Elmagányosodás – a csendes járvány, ami tömegeket érint
Nem köhögünk tőle, nincs lázunk, mégis milliókat dönt le nap mint nap. A tartós egyedüllét nem betegségként van nyilvántartva, mégis pontosan úgy terjed, mint egy modern kori járvány – észrevétlenül, globálisan és generációkon átívelve. A probléma a hideg hónapokban még inkább felerősödik, hiszen a bezártság és a lakásokba való visszahúzódás természetesebb.
Amikor a test állandó készenlétben van
Az állandó feszültség, a készenléti állapot szép lassan felőröli a testet és ennek komoly következményei is lehetnek. Nézzük, miről is van szó.
Imposztor-szindróma, hallottál már róla?
Vizsgáztál már és volt úgy, hogy nem volt felhőtlen az örömöd, mert úgy érezted, hogy nem biztos, hogy megérdemled? Lehet, hogy találkoztál az imposztor-szindróma jelenségével.
Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?
Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.
A sportszerűség fontossága
A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.