Hogyan találhatunk vissza önmagunkhoz egy trauma után?
Az életünk során egy tragédia vagy csalódás nemcsak fájdalmat hagy maga után, hanem űrt is. Az egyén ilyenkor gyakran elveszíti az iránytűjét, és minden, ami korábban biztosnak tűnt, hirtelen megkérdőjeleződik. A nehéz helyzetekből való felépülés nem csupán a sebek gyógyulásáról szól, hanem arról is, hogy újra felfedezzük, kik vagyunk valójában.

A legtöbben hajlamosak vagyunk menekülni a nehézségek elől. Ám a változás első feltétele, hogy elismerjük, ami megtörtént – legyen az egy bántalmazó kapcsolat, munkahelyi vagy iskolai nehézség, esetleg egy betegség –, és kimondjuk magunknak, hogy ez fájt. A stressz feldolgozásának legfontosabb kulcsa az őszinteség. Aki szembenéz a veszteséggel, már elindult az úton önmaga és a változás felé.
Egy rossz élmény után gyakran úgy érezzük, hogy a korábbi énünk, akit ismertünk, már megváltozott vagy folyamatosan átalakul. Valójában ez részben igaz, mert egy trauma átrendez mindent bennünk – sokszor félelmeket ébreszt, de közben új értékeket is tanít. Fontos felismerni, hogy nem az a cél, hogy visszatérjünk a régi személyiségünkhöz, hanem az, hogy megismerjük, kik lettünk a történtek után. Ez a folyamat sokszor csendes és lassú, de felszabadító, hiszen amikor már valami újdonságért küzdünk, amit mélyebben értünk, az bátorító tapasztalat lehet.
A test és a lélek kapcsolata
A trauma nemcsak az elmében él, hiszen a test is emlékszik. Feszültség, álmatlanság és fizikai fájdalmak is jelezhetik, hogy a szervezetünk még mindig bajban van. A gyógyulás ezért nem csak pszichológiai munka, hiszen a mozgás, a mindennapi munka, a hobbik és a természetben töltött idő mind hozzájárulhat a belső egyensúly visszaállításához. Az ember ezáltal újra megtanulhat bízni másokban és önmagában.
A lelki sebek szinte mindig elszigetelnek. Azonban az emberekhez való kötődés az, ami visszahozhat a mindennapokba. Egy elfogadó baráti kör, a támogató családtagok vagy akár egy szakember segítsége is kulcsfontosságú lehet. Nem kell mindent egyedül megérteni, a fejlődés közösségi élmény is lehet, hiszen amikor valaki meghallgat minket előítéletek nélkül, az már önmagában egy pozitív visszajelzés.

Az újrakezdés célokat teremt
A trauma utáni élet nem arról szól, hogy kitöröljük a múltat, hanem hogy megtanuljunk együtt élni vele. A tapasztalataink idővel részünkké válnak, formálnak minket, és ha elég bátrak vagyunk, új értelmet is találhatunk bennük. A fájdalomból nem mindig lehet szépséget teremteni, azonban tanulni mindig lehet belőle. Egy megrázkódtatás feldolgozása után nem ugyanazok leszünk, mint előtte, de talán őszintébben és emberibben viselkedünk. Minden nehézség hátrahagy bennünk egy újfajta érzékenységet, bölcsességet vagy egyszerűen csak azt a tudást, hogy ezen is túljutottunk.
A gyógyulás nem felejtés, hanem emlékezés arra, hogy még mindig képesek vagyunk élni, szeretni és hinni. Talán ez az egyik legnagyobb erő, ami egy embert hajthat a mindennapok során. Ugyanis egy krízishelyzet után a legtöbb történés új fényt kap. A sok apró öröm, az őszinte kapcsolatok és minden nap, amit nem félelemmel, hanem reménnyel kezdünk, egy újabb bizonyíték arra, hogy képesek vagyunk túlnőni a múlt árnyékán. A korábbi történések nem tűnnek el, viszont már nem irányítanak, csak emlékeztetnek arra, honnan jöttünk. Ha megtanuljuk tisztelettel hordozni a sebeket, akkor abból a törésből nem gyengeség, hanem tartás születik.
Időtlen csavargás – Hogyan veszítjük el az időérzékünket vásárlás közben?
Tegnap a barátnőimmel igazi csajos napot tartottunk: kávé, nevetés, turizás, egy kis plázázás, aztán még „csak egy utolsó bolt”. Ismerős? Dél körül indultunk, és mire észbe kaptunk, már sötét volt. Meglepődve néztünk össze: hová tűnt az idő? A vásárlás sokszor úgy szippant be, hogy szinte megszűnik a külvilág. Ez nem véletlen.
Az edzőtermi szorongás lélektana
Januárban alig lehet mozdulni a konditermekben, az újévi fogadalmak miatt minden gép foglalt. Pár hét múlva viszont már alábbhagy a lelkesedés. A kettő között pedig ott vannak azok, akik elindultak, de végül legyőzték őket a saját félelmeik. Ugyanis az év eleje nemcsak a lendületről szól, hanem a szorongásról és arról a nehezen megfogható „edzőtermi varázsról” is, amely jó esetben magával ragad.
Mit jelent ma az elköteleződés a Z generációnak?
A jelenlegi huszonéveseket gyakran bélyegzik magányosnak vagy túlzottan individualistának. Még ha egyéni szinten elő is fordul a tartós egyedüllét, a kötődés és a párkapcsolat igénye megmaradt, csak más formát öltött. A fiatalok ma már nem szerepeket vagy társadalmi elvárásokat keresnek egy házasságban, hanem biztonságot, partnerséget és kölcsönös felelősségvállalást.
„Nincs időm semmire” – Miért válik bűntudattá a pihenés?
Dolgozunk, hazamegyünk és eszünk, majd minden kezdődik elölről. A hétköznapok végén ott az a furcsa érzés, hogy megint eltelt egy nap, és semmi sem történt, ami igazán a miénk lett volna. A hobbikkal való foglalatoskodás nem luxusnak indult, mégis annak érezzük a mindennapi teendők mellett. Azonban miért alakult ki ez az állapot, és hogyan jutottunk el odáig, hogy az önmagunkra fordított alkalmakat rossz érzéssel társítjuk?
Hogyan küzdjünk a téli szorongás és depresszió ellen?
A hideg, rövid nappalok és a kevés természetes fény sok embert érintő problémát, a téli szorongást vagy depressziót okozhatnak. Bár a jelenség gyakran enyhébb formában jelentkezik, hosszabb távon jelentősen ronthatja az életminőséget.