Menü

The Walking Dead: Daryl Dixon 2. évad - Kifelé Franciaországból

Gyorsan értünk a The Walking Dead: Daryl Dixon 2. évadának végére, most is hat epizódot kaptunk, amin ráadásul két történetnek kellett osztoznia. Ugyanis egyszerre szólt ez az évad Daryl Dixonról, valamint Carol Peletierről, de őt inkább mindenki az első nevén ismeri. Érdekes évad a második, amely mindig több szálon futott és rengeteg karaktert vonultatott fel, a végére pedig valami teljesen más sült ki belőle, mint amit képzeltünk.

A sztori alapja, hogy van nekünk egy legendás Daryl Dixon (Norman Reedus) karakterünk, aki az új családját próbálja védeni Franciaországban. Carol (Melissa McBride) pedig a régi családját akarta visszakapni Ash segítségével, aki egy repülőgép pilóta és a feladata, hogy elrepítse Carolt Franciaországba. Ehhez persze adnak némi érzelmi kontextust, történetet, de a lényeg, hogy a női főhős felhasználja a férfi segítségét és így jutnak át Európába. Ahol aztán kettejük sztorija is kap egy érzelmi töltetet.

Genet a katonáival aprítja a francia embereket a zombikon való kísérletezés érdekében, valamint a vallási fanatikus Losang és emberei, Laurent-ban (Louis Puech Scigliuzzi) kezdik el látni a megváltót. Carol szokásos mintára ebbe a világba hoz felfordulást, Daryl pedig minden oldalon megfordul, miközben Laurentet próbálja kimenekíteni. Főszereplőnk játssza a maszkulin férfit, a vándort, a magányos farkast és a vezért is…zseniális karakter.

Ütős kezdés

Laurent és Daryl érzelmeskedik egyet a sorozat legelején, Carol és Ash pedig átveszik a főszerepet. Kicsit az érezhető, hogy a karaktereket csak bedobálják elénk. Az elérzékenyülten éneklő Daryl a magányos, csendes vándor szerepét hozza újból, sok újat nem mutat az évad első felében. Helyette viszont Carol, aki pont, hogy Darylt akarja megtalálni átveszi a stafétát. Sőt, még kapunk egy rövid részt Grönlandon is, amikor arra repülnek. Megint rengeteg karakter lesz, akikkel sok-sok egyéni történetet, tragédiát is bemutatnak.

A megmaradt mellékszereplők, Fallou és Codron egy zombiapokalipszishez tökéletes helyszínre kerül, vagyis a néző úgy érezheti, hogy Párizsban tényleg egy csapdában rekedtek. A “főgonosz helyettese” Anna, persze megtalálja Daryl-t és a társaságát, majd lövöldözés alakul ki a végére. Szinte minden részben van valami konfliktus a két, sőt a végére három szemben álló fél között. A csatajelenetek, harc koreográfiák látványosak, ütősek. Persze a jófiúk sosem kapnak egy találatot sem, valahogy mindig védi őket egy láthatatlan pajzs. Viszont a harcok képi megvalósítása jól sikerült.

Túlnyújtott sztori

Az évad első epizódjaiban úgy éreztem, hogy sokáig nyújtják az alapvetően nagyon röviden lezavarható történeteket és nehezen kötik össze a szálakat, viszont a végére minden összeáll. Sőt, még új típusú kóborlók is megjelennek, akiknek eredetét is jobban megismerhetjük. Megjelennek az úgynevezett megfertőzött zombik, akiket egy kifejlesztett méreggel lőnek meg és erősítenek fel. Daryl visszaemlékezései, Codron lelki vívódása az egész évad alatt jó volt. Kár, hogy utóbbi csak asszisztál a két főszereplő mellé.

A sorozat képi világa kicsit gyorsan halad, pörgeti a sztorit és inkább a látványra épít. A történet utolsó két része pedig már szinte egy új évadnak ágyaz meg. Viszont a képi világ és a sztori koherens, egységes, jó nézni szinte az összes részt. Lezárják a Genet szálat is a végére, Losangéktól is elköszönünk, sőt, Ash és Laurent megy Amerikába, ami azt jelenti, hogy jövőre már ők sem valószínű, hogy visszatérnek. Habár elképzelem, hogy erre akár egy új spin-offot is felépítenek, vagy lehet egy filmet.

Az évad második felében megyünk az új helyszínre, amely az utolsó részben derül ki. Ott pedig teljesen új konfliktus, új mellékszereplők érkeznek, szinte semmi köze nem volt már az utolsó résznek a nagy francia történethez, amit Daryl tavaly indított, gyakorlatilag a soft reboot már most elérkezett. A jövőben szinte biztos, hogy indul a Daryl & Carol közös spin-off, amely még tartogat ütős, váratlan jeleneteket. Minimális földrajzi ismerettel és akár az első egy-két rész megnézése után nem nehéz kitalálni, hogy Franciaországból hová mennek főszereplőink.

Mamma Mia! – nem lehet ABBAhagyni!

2014 szeptembere óta hódít az ABBA-zenékkel tarkított musical, vagyis a Mamma Mia! a honi műsorrendben, a Madách Színházban. Az idei egyik júniusi előadást élvezhettem végig, és próbáltam megfejteni, hogy az ABBA férfi tagjai által zeneileg írt darab, aminek 1999-ben volt a londoni premierje, miért ilyen népszerű még mindig? Ezek motoszkáltak bennem kérdésként. Az biztos, hogy remek dalokat, könnyed hangulatot ígért egy mesebeli görög sziget díszletei közt. Lássuk milyen ez a 12 éven aluliaknak nem ajánlott, örökzöld musical mai szemmel?

Az igazság ideát van

Steven Spielberg, kedvenc popcorn mozis mesemondónk újra sci-fi témához nyúlt. A többek között a Harmadik típusú találkozások, az E.T. - A földönkívüli, valamint a Világok harca rendezője ezúttal 19-re lapot húzva, az UFO hitének összegzését tárja elénk A leleplezés napja című új filmjében. A csapata nagyon impozáns: David Koepp, horror és popcorn mozik ismert forgatókönyvírója adta az alapot, a nagy öreg John Williams a filmzenét, míg a mester ’házi’ operatőre, Janusz Kaminski is benne volt a buliban. Megaköltségvetés és igazi X-aktás hangulat. Lássuk, klasszikussal van-e dolgunk?

Humorral figyelmeztet a Pixar új kalandja

Daniel Chong első Pixar-rendezése egyszerre vicces, megható és aktuális. Az Agyugrász nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb animációs filmje, hanem egy fontos figyelmeztetés is arról, hogy milyen világot építünk fel és hagyunk magunk után.

Chopin zenéje megküzd a halállal is

A híres zeneszerzők, zenészek életéről készült tradicionálisabb felfogású, európaibb szemléletű film témájának keresve se lehetett volna jobbat találni Chopin, párizsi, XIX. század közepi, utolsó éveinél. A küzdelme a tüdőbajjal és a felületes kapcsolatokkal egyszerre megindítónak és felemelőnek ígérkezett, mikor a lengyelek végre vászonra álmodták az élettörténetének ezt a szeletét. A Chopin-film kissé felkavaró haláltusát ígért korhű díszletekkel, Közép-Európában kiemelkedő büdzsével és profizmussal. Lássuk, hát, hogy a most mozijainkban elstartoló Chopin - Párizsi szonáta kiemelkedik-e a biográfiai eredetű tévéfilmek erdejéből, vagy csak egy túltolt marketing piruett?

Harcra született: Mortal Kombatra fel!

Az egyik kedvelt 90-es évekbeli videójátékunk adaptációja újra visszatért a vászonra. A Mortal Kombat fénykorában egy generáció egyik meghatározó élménye volt. A készítők ugyanazok, mint a 2021-es remake esetében, itt azonban nagyobb a tét és a költségvetés. Szkeptikusan vártuk a második részt, de remek trükköket, fényképezést és véres küzdelmet joggal reméltünk az új kalandtól. Lássuk megfelelnek-e a látottak az elvárásainknak!