Elérhetetlen gyermekpszichiátriai ellátás

Sokszor halljuk a pszichológus, pszichiáter szavakat. Viszont bele sem gondolunk, hogy a pszichiátriának van egy kimondott gyerekekkel foglalkozó ága. Milyen problémákat kell kezelniük az itt dolgozó orvosoknak, ki kivel áll kapcsolatban, és milyen kezelési formákat alkalmaznak? Az alábbi cikkben a gyermekpszichiáterek munkájáról tudhatunk meg többet.

A gyermek- és ifjúsági pszichiátriai ellátásnál általánosságban is látható, hogy 1-2 hónapos várólisták vannak. Dühítő, hogy hiába van akut problémája a gyereknek, mégsem kapnak az emberek segítséget. Egy kiskorú esetén a több hónapos várólista egyenes út ahhoz, hogy a probléma magától megszűnjön vagy változzon. Legtöbbször akut pszichés problémákról van szó, amik néhány napon vagy héten belül változnak, így a kezelések vagy egy konzultáció már ezután történik. A gyermekgyógyászat terén több területen is tapasztalható, hogy a magánellátás túltelítődött, a vizsgálatokra várni kell, különösen igaz ez a pszichiátria területére.

Ki kicsoda ezen a területen?

Evészavar, ADHD, szorongásos zavarok, ezek a leggyakoribb mentális problémák az ifjúság körében. A serdülők mentális problémáinak nagy része köthető szorongáshoz és depresszióhoz. Rögtön az elején érdemes tisztázni, hogy a fiatalok mentális problémái, és azok kezelése nagyon komplex kérdés. Jó esetben a szakemberek minden esetet egyedileg mérlegelnek, viszont a gyakorlatban sokszor nem ez történik. Az ellátáshoz való hozzájutás sok dologtól függ: például, hogy a fiatal a fővárosban vagy vidéken él, pszichológusra vagy pszichiáterre van szüksége, akut vagy krónikus problémája van.

A gyerekek mentális egészségével több szakember foglalkozik. A szakembereket pedig meg kell különböztetni képzettség szerint: nem mindegy, hogy valaki klinikai szakpszichológus, a szexuálpszichológia a szakterülete vagy esetleg sportpszichológus. A szakterületeken belül vannak, akik speciálisan fiatalokkal, családokkal foglalkoznak. Ezen túl vannak módszerspecifikus képzettségek, amikor a pszichológus egy adott módszert azért tanul, hogy azzal dolgozzon. Ennek is lehetnek speciálisan tizenévesekkel foglalkozó részei: például a családterápia, az integratív gyermekterápia, a gyerekpszichodráma.

A klinikusok dolgoznak a patológiákkal, azaz azokkal a kiskorúakkal, akiknél már diagnosztizáltak valamilyen pszichiátriai betegséget, vagy a diagnózis előtt állnak. Ők mindenképpen kapcsolatban állnak a szakemberrel, hiszen mindig az orvos adja a diagnózist, azaz az ő kompetenciája megállapítani, ha egy gyerek depressziós, szorongásos zavarral küzd, autizmussal él, vagy éppen kényszerbeteg. A gyermekpszichiáterek döntik el azt is, szükség van-e gyógyszeres kezelésre, és ha igen, milyen gyógyszert kell kapnia az adott fiatalnak.

A fent említett döntési folyamatban nemcsak a gyerekklinikusokra, hanem más szakemberek véleményére is támaszkodnak (például gyógypedagógus). Vannak pszichiáterek, akiknek van pszichoterápiás képzettségük, ők végeznek terápiás munkát is, de a terápiát általában a pszichoterapeuták végzik. Különbséget kell tenni akut és tervezett ellátást igénylő állapotok között. Az akuthoz tartozik minden olyan probléma, ami aktuális beavatkozást igényel.

Ezekben az esetekben attól lehet tartani, hogy ellátás híján a beteg állapota rosszabbodik, vagy akár az élete is veszélybe kerül. Idesorolhatóak az öngyilkossági gondolatok, agresszív megnyilvánulások, de idetartoznak olyan nagy kórképek is, amik felnőttkorban csúcsosodnak, de már korábban elindulnak. Ilyen esetekben a gyerekeket gyakran a szülők viszik be a pszichiátriára, és a probléma azonnali ellátást igényel. Olyan esetekben, ha az adott kamasznak beilleszkedési nehézsége van, szorongással küzd, esetleg teljesítményzavara van, legtöbbször beutalóval érkeznek, és a probléma nem igényel azonnali ellátást.

Döntéshozás

A legtöbb kórházban életkor és problémák alapján külön helyezik el a gyerekeket. Például az akut és a tervezett ellátás is más-más osztályon zajlik. A nappali kórházat azok vehetik igénybe, akiknél nincs szükség folyamatos bennfekvésre. Ez hasonlóan a járóbeteg-ellátáshoz úgy működik, hogy reggel bemennek, kivizsgálják a pácienst, foglalkozásokon vesznek részt, délután pedig hazaengedik őket. Arról, hogy mennyire sürgős egy eset, a szülő elmondása alapján tud dönteni a kórház. Az anya/apa leírja a problémát, és az orvos triázsolja az eseteket, vagyis a sürgőseket előre sorolják. A betegek többsége akut problémával kerül az osztályra, a páciensek kisebb hányadát veszik fel előjegyzés alapján. Az időpontot a betegség és állapot határozza meg, valamint az, hogy a beteg mikor ér rá. Ráadásul előjön az a helyzet is, hogy egy-egy beteg visszatér ugyanazon problémával, így egy adott személy többször is részt vesz az ellátásban egymás után.

Hálátlan szakmáról van szó

A várólisták nem meglepőek annak fényében, hogy a tavalyi évben mindössze 50-60 gyermekpszichiáter praktizált az országban, az országos statisztikák alapján. Közülük sokan nyugdíj mellett dolgoznak. Ráadásul az utánpótlás sem látszik: 2011–2018 között alig 50-en végeztek ezen az irányon. Nem csak orvosból, osztályból sincs elég: az elmúlt években a gyermek- és ifjúságpszichiátriai ellátásban a betegforgalom növekszik, miközben az intézetek száma csökken. Az is probléma, hogy a meglévő osztályok eloszlása területileg egyenlőtlen: az országban csak néhány intézmény fogad súlyos állapotban lévő gyerekeket, fiatalokat. Vidéken van olyan megye, ahol egyetlen ezzel foglalkozó orvos van. Sokszor a vidéki betegforgalmat is a fővárosnak kell kiszolgálnia.

A gyermekpszichiátria nem vonzó terület, ennek oka, hogy egyrészt kiszámíthatatlan a munkaidő, hiszen a kórházakban állandó ügyeletet kell biztosítani, karácsonykor, húsvétkor, nyári szünetben is kell dolgozni. Emellett nehéz, túlzsúfolt munkát kell végezniük az orvosoknak, főleg, ahol járóbeteg ellátás van. A szakemberek nem egy-egy gyerekkel, hanem komplett családokkal foglalkoznak. Ez azt jelenti, hogy a szülőkkel is folyamatosan tartani kell a kapcsolatot, fontos a jó kommunikáció, és néha a családi konfliktusok kezelése. Ezen kívül le kell küzdeni a területtel kapcsolatos előítéleteket is, ha a szakember tényleg lelkiismeretesen akar dolgozni.

A legtöbb pszichiáter szakorvos pedig inkább a felnőttek kezelése felé fordul, hiszen abban több potenciál, fejlődési lehetőség van, holott a felnőttkori mentális betegségek 75 százaléka 25 éves kor előtt kezdődik. Ezért különösen fontos a gyermekpszichiátriai betegségek korai szűrése, felismerése, hatékony terápiája, viszont a gyakorlatban ezen problémák annyira széles területet jelentenek, hogy az emberek nagy része nem fordul vele egyből szakértőhöz. Összességben több orvosra, rezidensre lenne szükség a túlterheltség csökkentéséhez.

COVID, háború, iskolai bántalmazások

Mi állhat a növekvő esetszámok hátterében? Nehéz pontosan megmondani, különböző általános problémákat lehet említeni, amelyek a gyermekeket érintik. Az biztos, hogy a koronavírus-járvány nagy hatással volt a fiatalok mentális egészségére. A gyerekek a bezártság hatására sokszor nem is érezték, hogy a szorongás és a depresszió egyre inkább hatalmába kerítette őket. A COVID időszaka előhozta az emberekből azokat a problémákat, amelyek már évek óta lappangtak bennük. Ezután a gyerekeknek, kisebbeknek és nagyobbaknak egyaránt nehéz volt visszamenniük az iskolába a járvány után.

A diákok rájöttek, hogy otthonról is tudnak tanulni. A fiatalok romló mentális állapotának oka lehet, hogy a COVID alatt megszűntek a szabadidős tevékenységek, a baráti kapcsolatok is leépültek. Mindezek után 2022 tavaszán kitört a háború Ukrajnában. Ez a helyzet újabb globális stresszt okozott, és tovább emelte a mentális zavarokkal küszködő fiatalok számát. Hiszen a háború közel van, katonák és civilek halnak meg, a felnőttek is félnek a háború közelségétől, ebből pedig a fiataloknak is kijut.

Az óvodákban és az iskolákban dolgozó pedagógusoknak nagy szerepük van abban, hogy idejében felismerjék, ha egy kamasz segítségre szorul. Ez azonban nem egyszerű, ha a pedagógusok túlterheltek és egyszerre sok kölyökkel kell foglalkozniuk. A gyerekek mentális állapota folyamatosan romlik, sőt néha úgy érezhetjük, hogy a bennünket körülvevő világ is egyre depresszívebb. A szorongás, a viselkedés- és a figyelemzavar, az iskolákban előforduló depresszió, az önsértés, vagy akár a súlyosabb mentális zavarok megjelenése rendszeresen előforduló jelenség lett, amely egyelőre az egész társadalomnak problémát okoz.