Kivándorlási gyász - avagy miért félünk a külföldre költözéstől?

Sokan álmodoznak arról, hogy családi okból, kalandvágyból, esetleg egy stabilabb gazdasági, vagy politikai helyzet reményében kivándorolnak külföldre. Vannak, akik ezt a lépést meg is teszik, és elindulnak egy olyan ismeretlen úton, ami tele van kihívással, lehetőséggel, újfajta tapasztalatokkal, örömökkel, alkalmazkodással – és veszteséggel –. A cikkben azt tudhatjuk meg, hogy miért jár vegyes érzésekkel az áttelepülés, milyen veszteségekkel küzdünk meg a kiköltözés kapcsán, és hogyan érdemes erre felkészülni.

Az emigráció óriási életvitelbeli változás, amire nem lehet lelkileg teljesen felkészülni, hiszen érnek majd olyan váratlan, új élmények és tapasztalatok, amikre nem számítottunk. A várt nyereségekre fókuszálva belénk vághat a bizonytalanság, a szomorúság és a kétségbeesés érzése: jobb lett volna, ha bele sem kezdünk? Az is tipikus, hogy kívülállóként sokszor csak a sikertörténeteket olvashatjuk és láthatjuk, akárcsak a boldog családi fotókat, ami megtévesztő akkor, amikor személyesen ugyanazt a folyamatot szenvedéssel és szorongással megtöltve éljük át. Feszültséget okoz az is, hogy a környezetünk ilyenkor a boldogságot várja el tőlünk, hiszen “nekünk összejött az állás, vagy az ösztöndíj”, miközben a kiutazó küzd a nehéz érzéseivel.

Ezek az érzések márpedig teljesen természetesek, hiszen a külföldre költözés úgynevezett krízishelyzet: egy olyan válságállapot, amely bár átmeneti, de a lelki egyensúly elvesztésével jár. Fájdalmas, feszültséggel teli, az aktuális helyzetre beszűkült állapotot jelent, amellyel a személy a szokásos problémamegoldási eszközeivel, stratégiával nem tud megküzdeni, de nem tudja elkerülni sem. A krízisen kívül ilyenkor egy gyászfolyamat is zajlik bennünk, hiszen ez a hatalmas változás csupa veszteségélménnyel jár.

A kivándorlás, mint gyászfolyamat

Amikor valakiben felmerül a költözés kérdése, érthető, hogy vegyes érzések alakulnak ki a döntés után, hiszen az emigráció nagy veszteségélménnyel jár, aminek hatására elkerülhetetlenül beindul a gyászmunka. Gyakran már akkor megkezdődik a folyamat, amikor a személy még el sem utazott külföldre. Ez azt jelenti, hogy belátjuk, hogy a veszteséggel járó kimenet elkerülhetetlen (el fogjuk hagyni az otthonunkat), így már azelőtt elkezdjük a gyászmunkát, mielőtt a konkrét esemény megtörténne. Kivándorlásnál számba vesszük ilyenkor, milyen hatást fog ránk gyakorolni az elköltözés: kiktől kell elbúcsúznunk, mi mindent kell itt hagyni, újrakezdeni és megoldani kint, ami itthon már a rutin része volt. Váltakozhat bennünk a szomorúság, a kétségbeesés, a harag, a bűntudat, az öröm, az izgatottság, a tagadás és az alkudozás, hogy végül, mire a „helyére kerül” a veszteség, megszülethessen a lelkünkben az elfogadás érzése.

A kivándorlás ráadásul nem mindennapi gyász abban az értelemben, hogy itt nem egy konkrét személyt vagy tárgyat vesztünk el – ugyanis a hazánk nem hal meg, nem tűnik el fizikailag –, hanem inkább magát az elszakadás élményét kell feldolgozni. Sokféle tényező befolyásolja, árnyalja ezt például az, hogy: ideiglenes vagy végleges a kiköltözés, miért kellett elindulni (szabad döntés volt, vagy politikai/gazdasági kényszer), milyen mértékben képezi az identitásunk részét a haza, az otthon. Ez utóbbi kapcsán fontos szempont, hogy hány évesen, milyen életszakaszban emigrálunk, haza tudunk-e látogatni, illetve hogy általában hogyan viseljük a szeparációt, távolságot a szeretteinktől.

Mégis mit gyászolunk, amikor külföldre költözünk?

A kivándorlási gyász az élet több területén is jelen lehet, ezek az alábbiak: a család, a nyelv, a kultúra, a csoporthoz tartozás és a migrációhoz kapcsolódó fizikai/testi kockázatok.

1. Család és szerettet: Ez a terület juthat leggyorsabban eszünkbe, amikor a kivándorlási stresszről gondolkodunk. A szeretteinktől való elválás, a kötődések megszűnése, (átalakulása) nagyon fájdalmasak. Még a kiutazás előtt is megjelenhet a félelem attól, hogy magányosak leszünk kint, az évek során kiépített, biztonságot jelentő rokoni és baráti hálót elveszítjük. Arról nem is beszélve, hogy előfordulhat, hogy a saját családunktól is meg kell válnunk, ha átmenetileg – politikai, gazdasági helyzet függvényében akár hosszabb ideig – nincs lehetőség a visszaköltözésre.

2. Nyelv: Az anyanyelvünkön való kommunikáció nemcsak az önkifejezésben segít, hanem egyfajta otthonosság érzés is kapcsolódik hozzá. Külföldön mindez átalakul, mintha elveszítenénk a nyelvünket. A fogadó ország nyelvének elsajátítása persze növeli az önbizalmat, az önértékelést és az elégedettséget, de nagy erőfeszítést is igényel, és sok év múlva sem adja azt a biztonságérzést, amit a saját nyelvünk.

3. Kultúra: A származási kultúrától való fizikai távolság magával hozza a „hasonszőrű” emberekkel való kapcsolat elvesztését, amit szintén el kell gyászolni. A külföldi ismerőseink nem fognak minket úgy érteni, mint egy otthoni, hiszen rengeteg közös tudás hiányzik. Ezzel párhuzamosan pedig el kell kezdeni alkalmazkodni és hozzászokni egy másik kultúrához annak szokásaival, hagyományaival, értékrendjével.

4. Csoporthoz tartozás: Az emberek általában azzal a csoporttal azonosulnak, amelyhez tartoznak. A kivándorlás során az identitás megváltozik, ha más csoportokkal érintkeznek. Ezt a tendenciát nagyon jól magyarázza az evolúciós pszichológia, amely megmutatja, hogy az emberek evolúciós történelmünk nagy részét kis csoportokban, családi törzsekben élték le, állandó versenyben más hasonló embercsoportokkal az általában szűkös erőforrásokért. A modern világban is meg kell küzdenünk a saját csoportunktól (otthon maradt barátok, munkatársak, család) való elszakadástól, és be kell illeszkednünk egy új, minket „idegennek” címkéző csoportba, a fogadó országba, ahol új identitást kell kialakítanunk.

5. A személy testi épségét veszélyeztető kockázatok: A környezetüket elhagyók és kivándorlók ellenséges környezeti változással is szembe nézhetnek – bizonyos országokban, kerületekben a nem megfelelő biztonsággal számolni kell, vagy esetleg a testi épséget veszélyeztető munkakörülményekkel –. Például egy békés magyar vidéki városból akár egy Budapest belvárosába költöző ember élete felfordul, hiszen a korábban megélt biztonságos, szabad, stresszmentes élet is megváltozik. Főleg akkor lehet ez sokkszerű, ha esetleg váratlanul éri az illetőt, mert megfelelő információ híján nem számított ilyen változásra.

Hogyan küzdjünk meg a kivándorlási gyásszal és stresszel?

Összességében nem lehet teljesen felkészülni a külföldi életre, és nem tudjuk megspórolni az ezzel járó veszteségeket sem. Mégis egy kis tudatossággal csökkenthető a szorongás, és talán a gyászmunkát is megkönnyíthetjük néhány dolog átgondolásával. Először is, minél több ismeretünk van arról, hogy hova utazunk, annál inkább nő a biztonságérzetünk. Ha van rá mód, érdemes kiutazni még a költözés előtt, hogy megismerjük leendő lakóhelyünket. Így nem csak közvetlen információhoz jutunk, de az ismerősiség élménye csökkenti a majdani kivándorlással járó szorongást.

Nagyon fontos kapaszkodó lehet mind a gyászfeldolgozásban, mind az információk beszerzésében olyan internetes vagy offline csoportokat keresni, ahol találkozhatunk a saját országunkból emigráltakkal. Már önmagában ennek a ténye és lehetősége, a velük való kapcsolatfelvétel enyhíteni tud a félelmen, amit a kiköltözéssel kapcsolatban érzünk. Érdemes átgondolni azokat a korábbi élethelyzeteket, amikben helytálltunk, és ennek kapcsán azonosítani azokat a tulajdonságainkat, amik ebben segítettek: például jó problémamegoldók vagyunk egy költözésnél, vagy azonnal feltaláltuk magunkat egy idegen városban egy külföldi utazásnál. Felmérhetjük akár a tárgyi, környezeti erőforrásokat is: mi az, ami fontos nekem ahhoz, hogy kiegyensúlyozott maradjak.

Fontos azoknak a személyeknek a listáját átgondolni, akikre támaszkodni tudunk itthon és akár a fogadó országban, amikor tele leszünk nehéz érzésekkel. Továbbá az is segíthet, ha megtervezzük, hogyan és milyen gyakorisággal tartjuk a kapcsolatot az otthon maradottakkal, milyen rendszerességgel látogatunk haza. Erőforrást jelenthet egy magunkkal vitt tárgy, fotó, bármilyen dolog, ami megidézi a volt otthonunk egy szegletét, így erőt adhat a nehéz időkben. Érdemes azt is átgondolni, hogy miben tudunk engedni, és teret adni a változásnak. Végül ne feledjük, hogy a külföldi élet növekedéssel, fejlődéssel is jár, és a pozitív szemlélet sok erőt adhat a kinti hétköznapokban is.