Jóban maradni a korábbi párunkkal. Érdemes vagy soha?
- Dátum: 2024.07.07., 20:13
- Szabó Máté
- képek: pexels
- barát, bűntudat, ex, kapcsolat, párkapcsolat, szakítás, szerelmes
A szakítás nehéz, de vitathatatlanul még nehezebb, ha még mindig nagyon szeretjük a másikat, vagy sok közös barátunk van. Nincs minden veszve, nem kell minden szálat elvarrni, de közben fenntartani a további kapcsolatot majdhogynem lehetetlen. Hogyan és milyen formában lehet egy párkapcsolat után fenntartani a korábbi viszonyt, lehet-e kapcsolatból barátság?

A miértek?
Adódik a kérdés, hogy miért szeretnénk kapcsolatban maradni a volt párunkkal? A legjobb és legegészségesebb indok arra, hogy barátságot kössünk, az, ha valóban élvezzük a másik személy társaságát. Másrészt a “legyünk barátok” jelenség igazából arra szolgál, hogy ne vágjunk el minden kapcsolatot a másikkal. Az olyan fájdalmas érzések, mint a sértettség, a neheztelés, vagy a féltékenység azt jelzik, hogy nem érdemes fenntartani a barátságot. Valahol ezen érzések, mind egyfajta érzelmi felkészültség alapjait mutatják. Ha rosszul esik, hogy a másik egy új kapcsolatról beszél, vagy dühösek leszünk, ha egy évekkel korábbi vitára gondolunk, akkor valószínűleg jobban tesszük, ha távolságot tartunk. Létfontosságú, hogy nyíltan és őszintén kommunikáljunk a baráti kapcsolatainkról, ha éppen randevúzunk valakivel, ebbe az exünkkel való baráti kapcsolat mindenképp beletartozik.
Amiért nem
A volt párotokkal való barátság mindig emlékeztetni fog arra, hogy a kapcsolat kudarcba fulladt. Hiába váltok el barátokként, lehetetlen az emlékezetedből kitörölni a romantikus viszonyotok minden egyes részletét, és nem is szükséges. Ha mégis barátok maradtok, akkor nemcsak Instagramon, Facebookon jön majd szembe az új barátja/barátnője fotója, de hallgathatod is a volt párod szerelmes áradozását. Ezzel pedig nincs igazi lezárás sem. Egy fájdalmas szakítást nehéz feldolgozni, hajlamos lehetsz újra meg újra lejátszani a fejben a történteket és azon gondolkodni, hogy vajon mi lett volna, ha… Így viszont az új párodnak is zavaró lehet, ha kiderül, hogy még mindig szoros kapcsolatban állsz az exeddel, úgymond érdemesebb a múlt helyett a jelenre koncentrálni.
Sokan a bűntudatuk miatt próbálnak meg barátságban maradni a volt párjukkal, rosszul érzik magukat, amiért a másiknak fájdalmat okoztak, ezzel akarják valahogy tompítani az érzéseiket. Fontos azonban látnod, hogy nem a te felelősséged és feladatod az exed lelkét ápolni, különösen nem hosszú évekig. Neki is vannak barátai, szerettei, akik át fogják segíteni ezen a nehéz élethelyzeten. Ez pedig minél előbb megtörténik, annál jobb lesz mindkettőtöknek. Utána pedig már megint egy új szituáció kezdődhet mindkét fél életében.

Hogyan maradjunk jóban?
Először is húzzunk egyértelmű határokat. Gondoljuk át, hogy milyen viselkedés elfogadható számunkra és mi nem. Ha egyeznek az elvárásaink, minimalizálhatjuk a jövőbeni konfliktusokat. Valamint mindig hagyjunk időt magunknak. Jobb az óvatosság, amíg mindketten otthonosan nem mozgunk a “friendzone-ban”, mintsem a közösségi médián írogatni a másik félnek. Tiszteljük egymás érzéseit, és tartózkodjunk attól, hogy olyan magatartást tanúsítsunk, amivel megsérthetjük, vagy irritálhatjuk a másikat. A tiszta lap, és a figyelmesség a siker kulcsa, a régi emlékek felelevenítése valójában zsákutca.
Egy baráti kapcsolat fenntartása az exünkkel nagyon ritkán okoz érzelmi felüdülést. Csábító lehet felhívni a volt partnerünket, ha családi drámával, munkahelyi konfliktussal, vagy más hasonló problémával nézünk szembe, viszont ezek nem mindig hoznak megoldást az életünkbe. Tartózkodjunk attól, hogy egymás személyes ügyeiről, vagy kapcsolatairól kérdezzünk, különösen akkor, ha a másik nem feszegeti a témát. Emellett kerüljünk el minden romantikus, vagy flörtölő gesztust, nehogy kínos félreértés történjen. Ha inkább baráti kapcsolatot akarnak fenntartani a felek, akkor annak megfelelő elvárásokat érdemes magunk elé támasztani. Végül pedig a kapcsolatok az idő múlásával párhuzamosan fejlődnek, ahogy az emberek is. Tartsunk rendszeres önreflexiót és gondoljuk át, tényleg érdemes-e fenntartani ezt a barátságot, milyen előnyei, és hátrányai vannak, és hogyan változnak közöttünk a dolgok.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.
Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké
Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.
A lelki bántalmazás láthatatlan pszichológiája
A bántalmazás nem mindig jár kiabálással, fenyegetéssel vagy fizikai erőszakkal. Néha éppen a csend válik a legfájdalmasabb fegyverré. A kimondatlan szavak, a szándékos elutasítás, az érzelmi megvonás és a következetes semmibevétel olyan mély lelki sebeket okozhatnak, amelyek kívülről láthatatlanok. A pszichológia ezt a jelenséget többek között érzelmi bántalmazásként, illetve büntető hallgatásként (silent treatment) írja le.