Mindent a diszprexiáról
- Dátum: 2024.04.14., 20:21
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- beszéd, betegség, diszpraxia, figyelmesség, gyermekek, idegrendszer, játékok, mozgás, szülő, türelem
A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.
A probléma akkor válik igazán feltűnővé a szülő számára, amikor a gyermek közösségbe (óvodába) kerül.
A diszpraxia jellemzőbben a fiúgyermekeket érintő zavar. A központi idegrendszer szerveződése tele van egymásrautaltsággal, kölcsönhatásokkal, így akár egyetlen terület eltérő működése is sokféle következménnyel járhat. A diszpraxia is többféle formában megjelenhet, több területet érinthet, tünetei lehetnek látványosak, de kevésbé észrevehetők is. Ez a leírás a diszpraxia jellemzőit, változatos megjelenési formáit mutatja be és igyekszik támpontokat adni a figyelemfelkeltő jelek felismeréséhez, hiszen a korai felismerés és célzott fejlesztés nagyon fontos a gyermek személyiségfejlődése és – később iskolába kerülve – a tanulás szempontjából is.
Praxia – diszpraxia mit jelentenek ezek a kifejezések?
A mozgás tanulásában, új mozgásos feladatok elsajátításában fontos szerepe van a praktikumnak/praxiának, mely tanulási folyamat eredményeként alakul ki. Minden mozgásos viselkedés eléréséhez kell egy terv (megoldási stratégia) és egy cél. A jól megtervezett és a célhoz igazodó cselekvés állandó érzékszervi visszajelzést, figyelmet, tudatosságot igényel. A praxia kialakulásához fontos szerepet tölt be a tapintás, az egyensúlyérzékelés, a saját testtel kapcsolatos hibátlan észlelés, melyek már a korai életszakaszban intenzíven fejlődnek. Ezek nélkül nem jöhet létre megfelelő cselekvés-tervezés és irányítás.
A testséma megfelelő fejlettsége a mozgásos tervezés alapja. A gyermek önmagát és környezetét elsődlegesen saját testén keresztül ismeri meg, tudnia kell, hogy a mozgás tervezése során milyen izmai, testrészei milyen sorrendben, milyen mozgásokkal vesznek részt.
A diszpraxiás gyermek ügyetlenebb, körülményesebb, nem tudja megtervezni a mozgások egymásutániságát, ami főleg új mozgáskészségek tanulásakor szembeötlő. A zavarok a nagymozgásokban (pl.: futás, ugrálás, járás vonal mentén, fél lábon állás) és a precízebben szabályozott finommozgásokban (pl.: kézhasználat, artikulációs mozgások, cipőkötés, gombolás, rajzolás) is megjelenhetnek.
Mitől lehet a gyermek diszpraxiás?
A diszpraxia az agyi funkciók hibás működésének következtében lép fel. A diszpraxia kiváltó oka nem teljesen ismert, megjelenésében szerepet játszhatnak genetikai okok vagy enyhe oxigénhiányos állapot is. A fejlődés során az inger-és mozgásszegény környezet szintén befolyással lehet a diszpraxia kialakulására. Az ingergazdag környezet fontos, hiszen minél többféle információ kerül feldolgozásra, az annál inkább hozzájárul az idegrendszer megfelelő érési folyamataihoz.
A figyelemfelhívó jelek, tünetek összefoglalása:
• A cselekvések célirányossága hiányos (időnként a gyermek megállhat, hogy átgondolja a következő lépéseket).
• Nem tud másokat utánozni.
• Általános lassúság jellemzi (pl.: öltözködéskor).
• Nehézkes a két oldal koordinációja.
• A térbeli tájékozódás nehezített. Felcseréli az irányokat.
• Rendszeresen beleütközik emberekbe, tárgyakba. Sokszor elesik. Tele van sebekkel, horzsolásokkal, sérülésekkel.
• A játékhasználata sivár. Gyakran tönkremennek a játékok, mert nem tudja megfelelően használni.
• Jellemzőek a darabos mozgások, nehézkesség, körülményesség.
• Idegrendszere rugalmatlan, nehezen viseli a hirtelen változásokat.
• Stresszhelyzetekben nem tud olyan gyorsan reagálni, mint mások és reakciói gyakran nem a helyzetnek megfelelőek.
• Előfordulhat a beszédhangok kiejtésének a zavara, beszéde egyhangú, hangsúly nélküli.
• A cselekvések megtervezésében mutatkozó komoly nehézségek (játékok összeillesztése, puzzle, legóval vagy kockával való építés).
• A rajzolást hárítja, rajzai nem érik el az életkornak megfelelő szintet (pl.: fontos testrészek hiányoznak az emberrajzról).
• Problémát okoz az eszközök használata (olló, ceruza, ecset, evőeszközök).
• Nehezen tanulja meg az önkiszolgáló cselekvéseket (cipőkötés, gombolás, mosakodás, fogmosás és az öltözködés helyes sorrendjét). A szóbeli segítséget nem tudja hasznosítani a mozgás javításához.
• Ha megtanul egy mozgásmintát, akkor nagyon ragaszkodik hozzá, nem lehet eltéríteni.
• Nem képes megmutatni/megnevezni, hol értek hozzá. Nehezen tájékozódik a saját testén.
• Szívesebben néző, mint cselekvő.
Mit tehet a szülő és gyanú esetén hova fordulhat?
A diszpraxia minél korábbi felismerése, kezelése fontos a későbbi magatartászavarok (pl.: hiperaktivitás), a tanulási zavarok (főleg olvasási-és számolási zavarok), valamint a személyiségproblémák megelőzése érdekében. A diszpraxia akadályozza a gyermeket az alkalmazkodásban, a kreativitás kibontakozásában és elveszi a kedvét a tapasztalástól, kísérletezéstől, ami ebben a korban nagyon fontos. A sorozatos kudarcok pedig az önbecsülésében okozhatnak sérüléseket.
Ha a szülőben felmerül a gyanú, hogy a gyermeke mozgásával problémák vannak, akkor a területileg illetékes pedagógiai szakszolgálathoz kell fordulnia. Mivel a diszpraxia hátterében többféle zavar állhat, így a szakember rendszerint mindegyik funkciórendszert megvizsgálja (beszéd, emlékezet, testséma, észlelési területek). A szakszerű fejlesztés sokat javíthat a mozgásokon, finomítja, koordinálja, pontosítja azok kivitelezését, valamint hozzájárul a másodlagos tünetek elkerüléséhez (szorongás, önbizalomhiány, visszahúzódás).
Fontos tudnia a szülőnek, hogy gyermeke előbb-utóbb mindent meg fog tudni csinálni, csak késik a társaihoz képest és több támogatást igényel a környezetétől, mint a kortársai. Érdemes a gyermekkel foglalkozó szakemberrel megbeszélni, hogy milyen játékokkal, játékos gyakorlatokkal segítheti otthon a szülő is a gyermek fejlesztését (pl.: egyszerű játékok darabjaira való szedése, majd összerakása; baba vagy mackó öltöztetése, a vágás gyakorlása kivágós feladatalapokkal stb.).
A túlevés veszélyei mindennapjainkban

Sokan ismerjük azt az érzést, amikor egy hétvégi vacsora után alig tudunk felállni az asztaltól. Az alkalmi falánkság önmagában még nem jelent komoly problémát, de ha rendszeressé válik, az egészségünkre és az életminőségünkre nézve is súlyos következményekkel járhat. Ráadásul a modern világban a túlevés nem pusztán a test kérdése, hanem kulturális és pszichológiai jelenség is.
Orrspray-függőség: láthatatlan csapda a mindennapokban

Az orrspray-k tömkelege az egyik leggyakrabban alkalmazott vény nélkül kapható készítmény. Sokan nyúlnak érte, amikor a nátha vagy az allergia miatt nem kapnak levegőt. Ám ami rövid távon enyhülést hoz, az tartósan használva komoly problémákat okozhat, ugyanis kialakulhat egyfajta addikció, amely sokkal alattomosabb jelenség, mint elsőre gondolnánk.
Milyen sportszakkört válasszunk a gyereknek?

Az iskolakezdés nemcsak a tanórák és a tankönyvek világát hozza el a fiatalok számára, hanem egyben a sportélet újra indulását is. A nyári szünet után ismét megtelnek a sportpályák, csarnokok és uszodák: kezdődnek a délutáni sportkörök, edzések, és a bajnokságokban is felpörög az idény.
Mit jelent a hold légzés és mi a szerepe az elalvásban?

Az alvászavarok manapság népbetegséggé váltak: egyre többen küzdenek azzal, hogy hosszú percekig, sőt órákig forgolódnak az ágyban, mire végre sikerül elaludniuk. A stressz, a képernyők kék fénye, a felgyorsult életmód és a túl sok inger mind hozzájárul ahhoz, hogy este nehéz kikapcsolni.
Miért fontos a finommotorika fejlesztése gyerekkorban?

A finommotorika fejlesztése már a kisgyermekkorban kiemelt fontosságú, hiszen nemcsak a kézügyességet, hanem a koncentrációt, kreativitást és az iskolai készségeket is erősíti. A feladatos könyvek játékos módon támogatják az ujjak és a szem koordinációját, miközben a túlzott képernyőhasználat hátráltathatja ezt a fejlődést.