Menü

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Az elismerés, mint megtartó erő

A sikerorientált személyeket a folyamatos előrehaladás és a visszajelzés lelkesíti, a dolgozók másik csoportját a csapatmunka és a közös ügy hajtja, a hatalomvágyókat az irányítás lehetősége, a maximalista embereket pedig a magas színvonalon elvégzett munka hozza lázba.

A hatékony motiválás érdekében a vezetőknek az egyéni igényekhez kell igazítaniuk a visszajelzéseket.

Dolgozói motiválás – csakis személyre szabottan

Alaposan ismernünk kell munkavállalóinkat ahhoz, hogy tudjuk, hogyan fejezhetjük ki megbecsülésünket a legcélravezetőbben. Vannak, akik kifejezetten azt értékelik, ha a többiek előtt köszönjük meg kimagasló teljesítményüket, mások viszont zavarba jönnek a nyilvános dicsérettől, így számukra ez feszélyező lehet.

Sohasem az egész személyiséget minősíti, hanem adott helyzetben tanúsított viselkedéshez köthető.

Miután szó esett az elismerés fontosságáról, azt is lényeges szem előtt tartanunk, hogy nem mindegy, hogyan és milyen gyakorisággal élünk a pozitív visszajelzés erejével. A túlzásba vitt dicséret erejét veszti és egy idő után komikussá válik. Ugyanígy a konkrét teljesítményhez nem kapcsolódó általános visszajelzés is kártékony, mert a munkavállaló szemében üres hízelkedésnek tűnhet.

Amennyiben az egész csoport közös munkája eredményezett sikert, érdemes a teljes csapatot jutalmazni, nem csak egy-két embert, mert ez a többiekben a kirekesztettség és megkülönböztetés érzését kelti.

Vezetőként akkor is élhetünk az elismeréssel, ha a várt siker még nem született meg, de a munkavállalók láthatóan küzdenek érte. Ilyenkor néhány bátorító, konstruktív biztatás is elég lehet, hogy átlendítsük őket a kudarcokon.

Nagyon fontos, hogy a rendszerben pontoktól és anyagi juttatástól függetlenül dicséreteket is oszthatunk egymásnak, különböző emberi értékeket tudunk kiemelni, gyakorlatilag nyilvánosan köszönetet mondani. Például a közös üzenőfalon kiemelhetjük, ha valaki aznap igazán ügyfélbarát módon viselkedett, vagy támogatta a kollégáit, vagy éppen szülinapja van, vagy közösen üdvözöljük az új kollégánkat.

Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?

A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.

Korai kelés, hosszabb délutánok – Miért éri meg hamarabb kezdeni a munkát?

A hajnali ébredés sokak számára kihívás, mások viszont szeretik, hogy már a reggeli órákban lendületbe kerülnek. A korábbi munkakezdés a teljesítményre, a szabadidőre és az egészségre is hatással lehet, előnyei azonban csak megfelelő pihenés mellett érvényesülnek.

Az illatok terápiás ereje – így csempészhetünk nyugalmat a mindennapokba

Ahogy közeledik a tél, egyre jobban vágyom az otthon melegére, a nyugalomra és azokra az apró dolgokra, amelyek kellemesebbé teszik a mindennapokat. Számomra ezek közé tartoznak az illóolajok is. Az őszi-téli időszakban előszeretettel használom őket párásításhoz, de krémekbe és a fürdővízbe is szívesen csempészek néhányat. Egy-egy kellemes illat számomra nem csupán hangulatot teremt, hanem segít abban is, hogy egy fárasztó nap után egy kicsit lelassuljak, és jobban odafigyeljek magamra.

Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára

Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.

Anterográd amnézia, amikor a jelen nem válik emlékké

Az emberi emlékezet az identitásunk, személyiségünk és mindennapi működésünk egyik alapvető pillére. Emlékeink segítségével kapcsoljuk össze a múltat a jelennel, értelmezzük tapasztalatainkat, és alakítjuk jövőnket. De mi történik akkor, amikor az agy elveszíti azt a képességét, hogy az új élményeket tartós emlékekké alakítsa? Ezt a neurológiai jelenséget nevezzük anterográd amnéziának.