A szociális ivás jellemzői

Alacsony kockázatú, „normális”, vagy más néven szociális ivásnak nevezzük az alkoholfogyasztás azon formáját, amely nem vezet a toleranciaszint emelkedéséhez, és ami mellett még nem érvényesül az alkohol addiktív potenciálja.

Röviden: ez a „csak különleges alkalmakkor iszom” kategória, aminek ismertetőjegyei a következők:

ritkán, ünnepi alkalmakkor,

kis mértékben,

társaságban,

és mindig ugyanannyi mennyiségű alkoholt fogyasztunk.

A „ritkán” jelentése itt évi 5-10 alkalmat jelent, a „keveset” pedig 1-2 egységnyit, (1 egység nagyjából 1 pohár sörnek, 1-1,5 dl bornak, vagy 0,4 dl röviditalnak felel meg).

Ameddig valaki ebben a kategóriában van, nincs mitől tartania – a következő szint viszont már problémát jelent.

A kóros ivás szintje

Ha valaki az imént említett szociális ivást meghaladó módon fogyaszt alkoholt, azt már kóros ivónak nevezzük.

A kóros ivásnak két jellegzetes formája van: az egyik az úgynevezett „TV-ivás”, amely gyakori, heti több alkalommal, vagy akár mindennap történő ivást jelent. Munka után otthon 2-3 sör vagy fröccs, vagy munkatársakkal italozás hazafelé menet stb. Ha ezt valaki szóvá teszi, ezek az ilyenkor elhangzó jellegzetes magyarázatok: „Kell egy kis lazítás, nekem ez jár, én ezt megérdemlem, különben is mi a probléma? Megkeresem a rávalót stb.”

A probléma az, hogy ez a fokozódó gyakoriságú és mértékű ívás vezet el az alkoholfüggőséghez. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kóros ivás szakasza férfiaknál nagyjából 10-15 éves, míg nőknél 5-8 éves időszakot jelent, ezt követően pedig már alkoholbetegségről beszélhetünk.

Azt, hogy ez kinél hány év alatt megy végbe rengeteg tényező – örökölt hajlam, személyiség adottságai, családi minta, hány évesen kezdte a rendszeres ivást stb. – befolyásolja.

A kóros ivás másik formája a „probléma ivás” amikor az érintett vélt vagy valós problémákra hivatkozva iszik, és teszi ezt olyan meggyőzően, hogy a környezetében élőkből is megértést, elfogadást, sajnálatot, együttérzést vált ki.

Aki ilyen hivatkozásokkal iszik, annak már biztosan alkoholproblémája van. A hivatkozásokra és a magyarázatokra a szégyen miatt van szükség, hiszen nehéz a valóságot felvállalni: azért iszom, mert szükségem van rá, szeretem a hatását, így érzem magam teljesnek, enélkül nem tudom elképzelni az életem. Fokozatosan kialakul a betegségre jellemző szégyen és vele együtt a tagadás is, mely az idő előrehaladtával szintén fokozódik.

Ezek alatt az évek alatt elkezd megváltozni az italozó gondolkodása, észlelése. Ez az, amiről felismerhető a probléma egy képzett szakember számára. Az ivás az érzések kezelésének, elfojtásának begyakorolt módjává válik. Kialakul az italozó életmód, mely az életem, a mindennapjaim, a személyiségem részévé válik. Tehát a kóros iváson keresztül vezet az út az alkoholizmushoz/alkoholbetegséghez.

Tudatos szerfogyasztás („tudom, hogy árt, tudom, hogy nem kellene inni stb.”)

Az ivás elsődlegessé válása („kocsma vagy az ivás után első a család…”)

Titkolt ingerültség, ha az ivásról beszélnek

Gyakorivá váló emlékezetkiesések

Ismétlődő ittas vezetés (vagy inkább iszik és nem vezet)

Fokozódó bűntudat az ivása miatt

Ürügyekkel alátámasztott ivások

Titkolt vagy egyedül ivás, az ital dugdosása

Ígéretek, elhatározások ismétlődően kudarcba fulladása

Túlzott sértődékenység

Családi, baráti, munkahelyi problémák, megbízhatatlanság

Többnapos ivászatok

Család, barátok, kerülése, beszűkülés, paranoia

Megjelenik a reggeli ivás, vagy nyugtató, antidepresszáns szedése.

Meghatározhatatlan szorongás stb.

Az ivási szokásaik szerint alapvetőan 3 különböző típusú alkoholistáról beszélhetünk:

1. típus: a szinten tartó alkoholbeteg

Ez az a típus, amit a legnehezebb egy külső szemlélőnek felismerni – és éppen ezért ez is a legveszélyesebb.

Általános jellemzője, hogy rendszeresen iszik, a napi alkoholfogyasztás életének természetes része. A rendszeres ivást általában már tinédzserkorban elkezdi és egy-egy hosszabb megszakítást leszámítva folyamatosan jelen van az alkohol a mindennapjaiban. Gyakran olyan területen dolgozik, ahol az ivás mindennapos (vendéglátás), vagy ahol egyszerűen megteheti (saját vállalkozás, home-office).

A rendszeres ivással nagyon gyorsan nő a toleranciaszintje, aminek köszönhetően úgy tud fogyasztani, hogy ez alig látszik rajta – ezek azok az esetek, amikor valaki 3,0 ezrelékes véralkoholszint mellett is képes autót veszetni (másnál ez már súlyos alkoholmérgezést okozhat).

A fő gond az, hogy mivel a megszokotthoz képest az alkohol soha nem vált ki belőle komolyabb hangulat- vagy viselkedésbeli változást – illetve ez a megszokott állapot! – ezért nem ismerjük fel a szinten tartó alkoholbetegben az alkoholistát.

Az ő mentsége általában ez: „Nem vagyok alkoholista, hiszen sosem láttak még részegen”.

Honnan ismered meg a szinten tartót?

Az egyértelmű jelek akkor kezdenek el mutatkozni, amikor nem tud hozzájutni az italhoz – ekkor jelennek meg a hiánytünetek.

Rosszkedv, ingerlékenység, türelmetlenség, feszültség, álmatlanság, agresszió…, vagy fizikai hiánytünetként megjelenő kézremegés, étvágytalanság, ezeket már a környezet is érzékeli, de mindemellett az alkohol egyéb fizikai hatásait sem szabad figyelmen kívül hagyni!

És ne gondoljuk, hogy a májkárosodás egyértelmű jel, ugyanis bizonyított, hogy egyes esetekben ilyen jellegű tünetek egyáltalán nem jelentkeznek.

Utalhat alkoholbetegségre a magas koleszterinszint, ingadozó magas vérnyomás, szívritmuszavar, gyomor- emésztési- és felszívódási problémák, később 2-es típusú cukorbetegség. Ezek már súlyos alkoholbetegséget, általában több évtizede tartó italozó életmódot jeleznek.

Sokszor maga a háziorvos sem gondol arra, hogy ezek az alkoholbetegség következményei lennének – hiszen a beteg a magas toleranciaszintje miatt egyáltalán nem tűnik alkoholistának.

2. típus: a kontrollvesztő alkoholista

A kontrolvesztő, vagy más kifejezéssel élve, a gépszíjas alkoholista – ahogy mindkét elnevezés is sugallja – nem iszik ugyan gyakran, de amikor igen, akkor megállás nélkül.

Szinte minden alkalom, amikor alkoholt fogyaszt, addig tart, amíg teljesen le nem részegedik – akár képszakadásig, emlékezetkiesésig. Őt a társadalom feltűnő viselkedése miatt hamarabb tekinti alkoholbetegnek, de neki is megvan a maga védekező mondata: „Nem vagyok alkoholista, hiszen akár hetekig, hónapokig is megvagyok alkohol nélkül”.

És ez igaz is: a kontrollvesztő nem feltétlenül igényli folyamatosan az italt – de amikor hozzájut, akkor képtelen mértéket tartani.

Ennél a típusnál fontos felhívni a figyelmet, hogy ő lehet az, aki már kamasz korban, amikor az itallal megismerkedett az első alkalommal berúgott, illetve később is, ha ivott jellemző volt rá a lerészegedés. Az ilyen személy tehát soha nem is volt normális ivó, hanem egyből kontrollvesztő módon ivott, ami az alkoholbetegség egyik legjellemzőbb tünete.

Általában ők azok, akiket a szakmában született alkoholistának tekintünk: akiknek egyedi genetikai, szociális, mentális, érzelmi háttere gyakorlatilag egy biztos alapot ad az alkoholfüggőség kialakulásához. Erről egy következő cikkben olvashatsz részletesen.

3. típus: az általános alkoholbeteg

Az előbbi két típus keveréke: az az alkoholista, aki folyamatosan szinten tart, tehát magas toleranciával bír, de bizonyos esetekben elveszíti a kontrollt, átlépi a saját határait és lerészegedik. Általában persze ilyenkor valami problémára, eseményre hivatkozik.

Összefoglalva; a betegség mindhárom formájára jellemző, hogy az idő előrehaladtával, kezeletlenül csak súlyosbodik. És eljutunk az alkoholbetegség kései fázisába, amikor a fent említett mindhárom forma kezd összesimulni, az alkoholfogyasztás mindennapossá, állandóvá válik. Ez a már reggel kezdődő nagy mennyiségű kontrollálatlan ivás nagyon gyors állapotromláshoz, leépüléshez vezet.

Ennek következményeként az alkoholista általában határára jut a válásnak, a család szétesésének, a munkahely elvesztésének stb. A legtöbben csak ilyenkor, vagy már ezt követően kérnek segítséget. Pedig ebben az esetben az átlag 2-3 évtizedes lefolyású alkoholbetegség utolsó 2-7 évében járunk.