Menü

Focizzunk a lelki békénkért

A győztes gól Taika Waititi (Jojo nyuszi, Thor: Ragnarök), az új-zélandi filmes jolly joker, rendező-színész legújabb vígjátéka, amely annyira agyament, hogy megtörtént esetet dolgoz fel. Az Amerikai Szamoa futballválogatottjának mindennapjait láthatjuk a híres 31-0-s vb Ausztrália elleni selejtezőbeli vereségük után. A helyzet dinamikáját pedig a kiégett, lecsúszott európai-amerikai edző (Michael Fassbender) megjelenése okozza a festői kis szigeten. A helyzetkomikum meglepően zseniális, ahogy a nyugati sikerorientált autoriter edző belecsöppen egy kis vallásos közösség, békés és szívmelengető mindennapjaiba. Két külön világ találkozik ebben a minden bája ellenére is tévéfilm keretekkel megáldott könnyed kikapcsolódásnak szánt alkotásban. Ahogy a poénok ülnek, úgy lesz a folyton piáló edző is egyre jobban békében önmagával és az életével.

Finoman szólva is üdítő látni, ahogy a rendező a Jojo nyuszi forgatókönyv Oscarja után végre mintha megint önfeledt önmaga lenne. Mennyivel jobban áll neki ez a humoros, könnyed stílus, mint mikor Christian Bale Shakespeare dráma alakítását próbálta humorossá és eladhatóvá tenni a legutóbbi, meglehetősen szatirikus Thor filmnél. Waititi együtt lélegzik ezzel a habkönnyű sport vígjátékkal és ez mi ránk, nézőkre is ráragad. Nyugodtan lehet röhögni, mosolyogni, megölelni a párunk A győztes gól alatt és ezt meg kell becsülni manapság. Ráadásul a film üzenete abszolút életigenlő. Kedves mementója ez azoknak, akik még az életüket nem az anyagi és másokkal szembeni győzelmekben mérik, hanem csak boldogok akarnak lenni.

A színészek remekül lettek kiválasztva, abszolút hitelesen hat az összkép. Fassbender meg két dráma közt, kicsit haknizott egy jót. Kisujjból megoldja a főszereplő holland-amerikai edző szerepét annak dühkitöréseivel, fanyar humorával és rosszkedvűségével. Ha tehetem, mindig eredeti nyelven nézek filmet, de ezúttal le a kalappal a magyar nyelvű változat előtt, a szamoaiak személyiségéhez nagyon passzoltak a szinkronhangok.

A filmet 18-as karikával adják a világ egyetlen országában, ahol egy transznemű szereplő szerepeltetése kiveri teljesen a biztosítékot. Nem ítélkezem, de a ma az UEFA futballnagykövetként is dolgozó, egykori futballista tényleg transznemű és ő az egyetlen, aki így is pályára is lépett egy férfiválogatottban egy vb selejtezőn. Azonban, ha tetszik, ha nem a filmben ő igenis hangsúlyos helyet kap, sőt megerősíti a vígjáték üzenetét, jelesül, hogy ne játsszuk az agyunkat, hanem csak szeressük magunkat, mindenkit és a focit. Legyünk egyensúlyban a környezetünkkel, tiszteljük értékeinket és néha játsszunk egy jót. Lehet kardoskodni, hogy ez csak egy kiszámítható sportfilm, de kedves, nagyon szerethető és utána garantáltan nyugodtabbak leszünk. Kellemes kikapcsolódás. Soha rosszabbat.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.

Del Toro újraéleszti a Frankensteint

„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.

Az ember, aki az USA-ban született

Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.