Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című: Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
A nagy kérdés, hogy annyira sablonos lett-e, mint a Bohém Rapszódia vagy esetleg túlontúl steril, mint a Dylan-film nemrég. Hála istennek saját útját járja a Springsteen-mozi, ami a remek színészeinek is köszönhető. A szerepeik nincsenek nagyon megírva, de amit kell azt remekül hozzák. A főhőst alakító Jeremy Allen White (Vaskarom, A mackó) mesteri, mint mindig, de sajnos ő sem tudja visszafogott játékával feloldani a film két komoly hibáját. Az egyik, hogy a megtört kisfiúként bolyongó zenész szembenézése az apja árnyékával nincs teljesen kidolgozva, kissé ütemtelenek a múltbeli jelenetek az egyébként is vontatott felvezetésű filmnél. Nem érezzük elég mélynek a látottakat, még ha érezzük is a súlyukat.
A másik, hogy a zenész producere (Jeremy Strong) helyenként didaktikusan a szánkba rágja a lelki eseményeket, ez elég direkten hat és kissé mesterkélt lenne, ha a mozi második fele nem vett volna meg kilóra, mint nézőt. A szálak összeérnek és zenetörténeti érdekességek mellett a depresszióval küzdő Bruce Springsteen is valahogy szerethetővé válik. Még akkor is, ha a zenészekről szóló életrajzi filmek Achilles sarka nem elkerülhető, jelesül, hogy már tudható a végkifejlet, és az igazi feszültséget szinte lehetetlen elérni egy ilyen mozival.
A film kellemes kikapcsolódás lehet mindenkinek, a komoly kérdései mellett bemutatja a Főnök becenevű énekes Nebraska című komor „vezeklésalbumának” születését, és egy sérült kisfiú felnőtté és zenei szupersztárrá válását. Visszafogott vonalvezetés, lelki, érzelmi töltet és remek nóták szegélyezik ezt a vászonbeli történelemórát, ahol komoly hibának éltem meg, hogy a dalok nincsenek feliratozva, mint anno a Dylan-filmnél, így sajnos az angolul nem anyanyelvi szinten tudók, csak tippelhetik a zenei betétek mondanivalóját. A lassan a plázákból kifutó mozi, tehát nem egy kihagyott ziccer, inkább egy kellemes meglepetés, amely emberi életszerű témákat vázol fel és a Főnök zenei világába enged bepillantást a teljesség igénye nélkül.
Michael Jackson legendájának nyomában
Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.
Az emberi teremtés tragédiája
Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.
A bömballban minden lehetséges
A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.
Egy ipari tragédia és az igazság ára
A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.
Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!
A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.