A hagyományos erkölcsi értékek és az állásszerzés

Az ezredforduló körüli években nem csak a politikai és gazdasági rendszer változásai hagytak mély nyomokat az életünkbe, hanem ezek (sőt az egész világ gyors átalakulása) miatt megkérdőjeleződött sok fontos érték is, amelyhez az egyén igazodni tudott, s ha tükörbe nézett, akkor ott egy derék embert látott. Pedig ezeknek az értékeknek manapság fontos szerepük van az állásszerzésben.

Az állásszerzéssel és a karrierépítéssel foglalkozó könyvek többnyire rendkívül célorientáltan, technokrata módon közelítik meg az állásszerzés és az alkalmazás kérdését. Az a jó munkavállaló, aki kiválóan ért a feladatához, ennek ellátásáért nem akar lehetetlenül nagy összegeket, éjjel-nappal a cége rendelkezésére áll, élete végéig képzi magát és képes a csapatmunkára.

Az efféle megközelítés azonban nem számol azokkal a hagyományos alapértékekkel, amelyektől valaki igazán jó embernek érezheti magát. Tán mondják, de igazán nem vizsgálják, hogy a jelentkező megbízható, lelkiismeretes, becsületes, kollegiális vagy lojális beállítottságú-e. Régen pedig ezek fontos dolgok voltak. Alkalmazottak generációi álltak ugyan annak a cégnek a szolgálatában. A vállalat örült, ha oda viszi apa a fiát, mert a cég biztos lehetett benne, hogy olyan alkalmazottat kap, aki a cég erkölcsi mércéinek megfelelően és odaadóan látja el a feladatát.

Ahogy ritkultak az olyan emberek, akik ezeket a régi értékeket hordozták, egyszersmind fel is értékelődtek. A rendszerváltás után az emberek hatalmas elhalasztott keresletüket, a fogyasztásban is megnyilvánuló szabadságvágyukat azonnal igyekeztek érvényesíteni. Valaha az életre szóló karriercélok között az szerepelt első helyen, hogy tisztességben kell megőszülni. A mostanában tinédzserek között készített felmérések viszont azt mutatják, hogy a primer karriercélt a sok pénz megszerzése jelenti, s azt tartják értékes és sikeres embernek, akinek sok a pénze.

E karriertől és pénztől forgatott világban azonban éppen a hagyományos értékekből gyorsan deficit keletkezett, s a legtöbb munkahelyen ismét keresik azokat a munkavállalókat, akik megtartották maguknak a hagyományos erkölcsi prioritásokat.

A tisztességes, megbízható, lojális, kollegiális vagy egyszerűen csak „rendes, tisztességes” emberek szerepe azokon a munkahelyeken értékelődött fel, ahol az alkalmazottakat nem egy gépezet csavarjainak tekintik, hanem hisznek benne, hogy a munkahelyi közösségek belső kohéziója olyan energiákat szabadít fel, amivel hosszú távon jobb minőség és hatékonyabb tevékenység érhető el.

Ezek az emberek ugyanis nem a fizetésükért dolgoznak elsősorban, hanem a munka öröméért, a munkatársukért, s a fogyasztókért, akiknek örömet okoz, ha e dolgozói közösség által létrehozott kiváló termékeket és szolgáltatásokat elfogyaszthatják. E termékekbe ugyanis nem csak a minőséget építik bele, hanem a cégnek a vásárlói iráni nagyrabecsülését is.

Az emberek éber óráikban összességében több időt töltenek el a munkahelyükön, mint a családjukkal. Így a munkahelyek világa igen jelentős hatással van arra, hogy milyen mintát rajzol ki a társadalom szövete. Ott, ahol a mikroklíma jó, ahol erősek az erkölcsi értékek nem csak munkatársi kapcsolatok, hanem barátságok, szerelmek, s családi sorsok is szövődnek. Egy svéd gyökerű multinacionális cég magyarországi részlegének igazgatója, egy interjúban cége itteni tevékenységnek legfontosabb jellemzőjeként azt említette meg, hogy kétszáz magyar család jól megél belőle. S persze hozzáértette, hogy tevékenységük eközben a mégiscsak a profitban érdekelt tulajdonosok legnagyobb megelégedésére zajlik.

A munkahely megtalálásánál ezért bármennyire is furcsa, mind nagyobb szerepe lesz e hagyományos erkölcsi értékeknek. Egyre több cég lesz ugyanis, amely a vadkapitalizmus 15 évét feledve megbízható, tisztességes embereket akar tudni az alkalmazottai között. Ők ugyanis katalizálják a pozitív erkölcsi folyamatokat. Fel lehet nézni rájuk, hozzájuk lehet fordulni, biztonságot jelentenek, s persze terjesztik saját pozitív hozzáállásukat.

Az emberek nagytöbbsége pontosan tudja, hogy miről is van szó, nem is esik nehezére visszatalálni e békebeli világba. Sőt talán megnyugvással fogadja, hogy a gyorsan előrejutni, gyorsan pénzt keresni, gyorsan fogyasztani zászlói mellett olyan útjelzőket is talál, amelyekben meg lehet kapaszkodni, ha válaszút elé érkezik, vagy ha a nagy rohanásban elvesztett önmagát igyekszik megtalálni.

Ezért aztán, aki állásinterjúra megy, ne lepődjön meg, ha életfelfogását firtató szokatlan kérdéseket is kap. Az emberi és a termékekben, szolgáltatásokban megmutatkozó minőséget kereső cégkultúra, illetve az egyéni értékek lehetséges harmóniájára mind több helyen kíváncsiak. E helyeken ugyanis komolyan is veszik, amit a cégtulajdonosok és vezetők többsége pontosan tud, hogy a vállalatok tőkéjének átlagosan több mint a kétharmada alkalmazottaikban fekszik.