Menü

Mit jelent a szürke kő technika és mikor alkalmazzuk?

Egyszer megkérdezték tőlem, ismerem-e a szürke kavics módszerét, s bevallom nem tudtam miről van szó, most már azt gondolom jó, ha mindenki ismeri és alkalom adtán alkalmazza bizonyos emberekkel szemben ezt a technikát.

Miről is van szó pontosan?

A nárcisztikus emberek típusát talán sokan ismerik, aki nem annak körül írom, jellemzem picit: hibáztatnak, vádaskodnak, semmibe veszik a másik embert, nagyon nehéz velük beszélgetni.

Ezekkel az emberekkel szemben a szürke kő technika segíthet.

A módszer abban támogat minket, hogy amikor elkerülhetetlen egy ilyen emberrel konfrontálódni, akkor ahelyett, hogy elveszítenénk a nyugalmunkat, segít abban, hogy megőrizzük hidegvérünket és higgadtságunkat.

A szürke kő módszer a narcisztikus, manipulatív, mérgező viselkedésű emberekkel szemben hatásos, a lényege pedig pont az, hogy úgy viselkedjünk, mint egy szürke szikla: stabilan, nyugodtan, passzívan.

Ez a viselkedési reakció nem hagyja kibontakozni a drámát, a vitát, aminek következtében a narcisztikus személy elveszíti érdeklődését. Hiába számítanak veszekedésre, ehelyett csak nyugodt viselkedést, békés hozzáállást kapnak, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Jól hangzó stratégia, nem igaz?

Megvéd a nárcisztikus emberek támadásaitól, felszabadító hatású.

Szakemberek szerint, ha használjuk a szürke kő módszert, azzal tudatosítjuk magunkban: nem mi vagyunk a hibásak, a fennálló probléma nem a mi problémánk. A szürke kő módszer alkalmazóinak egyik csoportja igazi sziklaként reagál egy-egy vádaskodásra, azaz egyáltalán nem reagálnak.

Ez lenne az egyik lehetőség, hogy egyáltalán nem reagálunk, kerüljük a szemkontaktust, ne vegyünk tudomást az illetőről. Ne mondjuk választ, ne vegyük észre és semmiképp se védekezzünk, ne magyarázkodjunk, ne mentegetőzzünk.

A szemkontaktust azért ajánlott kerülni, mivel így nehezebb lesz kötődést kialakítani a másik féllel, és érzelemmentesebbé is tesszük a kommunikációt. Minden reakciónk legyen érzelemmentesen udvarias, végig távolságtartó és végtelenül nyugodt, higgadt.

Nyugodtan próbáljuk meg ezt a módszert, húzzuk meg ezeket a határokat és védjük meg önértékelésünket. Ezzel a módszerrel kezünkbe vesszük az irányítást.

Ez ugyanis egy olyan fegyver, amit azonnal előránthatunk, mindig „kéznél lesz”. Egy manipulatív vagy nárcisztikus személyiség csapdájába könnyű beleesni, azonban ennek a technikának a segítségével kezelni tudjuk a mérgező embereket. Képzeljünk el egy szürke követ. Ugye milyen egyszerű?

Az elmúlás emlékezete – a múltban és a jelenben

Minden ősz végén, amikor elérkezik november elseje, a temetőkben lassan feltűnnek a gyertyafények. Virágárusok lepik el a sarkokat, a bejáratnál mécsesek sora csillog. A látvány egyszerre meghitt és ismétlődő, valami, amit már megszoktunk. Azonban miben változott ez az időszak az elmúlt évekhez képest?

Logoterápia – hogy megtaláljuk a boldogságot

Sokféle terápiát ismerünk, amivel könnyebbé vagy jobbá tehetjük az életünket, de van egy igazán különleges ezek között. Ez a logterápia.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A hipochondria lélektana

A sokak által emlegetett betegségfóbia nem egyszerűen túlzott aggódás az egészség miatt, hanem egy mélyen gyökerező pszichés állapot. Ilyen esetekben a félelem a betegségektől önálló életre kel és teljesen eluralhatja az ember gondolkodását, mindennapjait. A kérdés, hogy miért alakul ki ez a szorongás, és hogyan képes fizikai szinten is valóságossá válni.

Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?

Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?