Menü

Mit jelent a szürke kő technika és mikor alkalmazzuk?

Egyszer megkérdezték tőlem, ismerem-e a szürke kavics módszerét, s bevallom nem tudtam miről van szó, most már azt gondolom jó, ha mindenki ismeri és alkalom adtán alkalmazza bizonyos emberekkel szemben ezt a technikát.

Miről is van szó pontosan?

A nárcisztikus emberek típusát talán sokan ismerik, aki nem annak körül írom, jellemzem picit: hibáztatnak, vádaskodnak, semmibe veszik a másik embert, nagyon nehéz velük beszélgetni.

Ezekkel az emberekkel szemben a szürke kő technika segíthet.

A módszer abban támogat minket, hogy amikor elkerülhetetlen egy ilyen emberrel konfrontálódni, akkor ahelyett, hogy elveszítenénk a nyugalmunkat, segít abban, hogy megőrizzük hidegvérünket és higgadtságunkat.

A szürke kő módszer a narcisztikus, manipulatív, mérgező viselkedésű emberekkel szemben hatásos, a lényege pedig pont az, hogy úgy viselkedjünk, mint egy szürke szikla: stabilan, nyugodtan, passzívan.

Ez a viselkedési reakció nem hagyja kibontakozni a drámát, a vitát, aminek következtében a narcisztikus személy elveszíti érdeklődését. Hiába számítanak veszekedésre, ehelyett csak nyugodt viselkedést, békés hozzáállást kapnak, amire egyáltalán nincsenek felkészülve.

Jól hangzó stratégia, nem igaz?

Megvéd a nárcisztikus emberek támadásaitól, felszabadító hatású.

Szakemberek szerint, ha használjuk a szürke kő módszert, azzal tudatosítjuk magunkban: nem mi vagyunk a hibásak, a fennálló probléma nem a mi problémánk. A szürke kő módszer alkalmazóinak egyik csoportja igazi sziklaként reagál egy-egy vádaskodásra, azaz egyáltalán nem reagálnak.

Ez lenne az egyik lehetőség, hogy egyáltalán nem reagálunk, kerüljük a szemkontaktust, ne vegyünk tudomást az illetőről. Ne mondjuk választ, ne vegyük észre és semmiképp se védekezzünk, ne magyarázkodjunk, ne mentegetőzzünk.

A szemkontaktust azért ajánlott kerülni, mivel így nehezebb lesz kötődést kialakítani a másik féllel, és érzelemmentesebbé is tesszük a kommunikációt. Minden reakciónk legyen érzelemmentesen udvarias, végig távolságtartó és végtelenül nyugodt, higgadt.

Nyugodtan próbáljuk meg ezt a módszert, húzzuk meg ezeket a határokat és védjük meg önértékelésünket. Ezzel a módszerrel kezünkbe vesszük az irányítást.

Ez ugyanis egy olyan fegyver, amit azonnal előránthatunk, mindig „kéznél lesz”. Egy manipulatív vagy nárcisztikus személyiség csapdájába könnyű beleesni, azonban ennek a technikának a segítségével kezelni tudjuk a mérgező embereket. Képzeljünk el egy szürke követ. Ugye milyen egyszerű?

Az ünnepek utáni mélabú: hogyan éljük túl a visszatérést a valóságba?

Az ünnepek mindig különleges időszakot jelentenek: az otthon melege, a közösen elfogyasztott finomságok, a nevetés és a pihenés pillanatai feltöltik az embert. Még ha nem is hisszük, az ilyen napok alatt az agyunk is „átáll egy másik frekvenciára”: lassabban jár a ritmus, és a fókusz a kapcsolatokon, a kis örömökön, a jelen pillanaton van. Aztán egyszer csak vége. teljesen természetes.

A sportszerűség fontossága

A minap olvastam, hogy az 1980-as Boston Maratonon Rosie Ruiz elsőként ért célba, kiváló időeredménnyel. Hamar kiderült azonban, hogy nem futotta végig a távot: tanúk, fotók és ellentmondások buktatták le. Nyolc napig maradhatott hivatalosan bajnok, majd megfosztották a címétől.

Miért hallgatunk az érzelmeinkről?

Legtöbbször félelmek, tanult minták és a sebezhetőségtől való rettegés áll az emberek közötti távolságtartás mögött. Sokan inkább a megalkuvást választják a problémákkal való szembenézés helyett. Nem azért, mert nincs bennük bátorság, hanem mert nem sajátították el a különböző szituációk megoldásához szükséges készségeket.

Társfüggőség – amikor a kapcsolat fontosabbá válik önmagunknál

A társfüggőség egy gyakran félreértett, mégis széles körben jelen lévő lelki állapot, amelyben az egyén túlzott mértékben egy másik ember szükségleteihez, elvárásaihoz és érzelmeihez igazítja a saját életét.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.