Mit jelent számunkra a barkaág húsvétkor?

A nagyböjti időszakban tilos volt a mulatozás, a hangszeres zene, a fiatalok ezért mondókáztak, illetve körjátékokat játszottak. Innen ered híres gyerekdalunk is, a Bújj bújj zöldág. A bújás a születést, a zöld ág az új életet szimbolizálja, ami a tavaszhoz kötődik, ha a húsvétot nézzük, akkor pedig a feltámadást jelenti. Így kijelenthetjük, hogy a barka a tavasz és a húsvét szimbóluma.

Miért éppen barkát állítunk húsvétkor? Ennek az eredete egészen régre nyúlik vissza. A hagyományok szerint Jézus virágvasárnap szamárháton vonult be Jeruzsálembe, ahol a nép pálmaágakkal köszöntötte őt. Ezért a béke szimbólumának is mondható. Ennek apropóján a világban számos helyen pálma, illetve olajágakat szentelnek, és körmeneteket tartanak. Magyarországon ennek hiánya okán, a barka vette át ezt a szerepet.

Számtalan népszokás is tartozik a növényhez. Ebből talán a legismertebb a barkaszentelés. Virágvasárnap a szentmise előtt a pap megszenteli az ágakat, majd kiosztja a híveknek. Régen úgy tartották, hogy a templomból hazafelé tartva, ha lenyelnek belőle egy-két szemet, akkor az megvédi a hidegleléstől, gyomor- és torokfájástól az embert. Van, ahol úgy vélték, hogy hazaérve nem szabad bevinni a házba, mert akkor nyáron sok lesz a légy és bolha, máshol pedig úgy gondolták, hogy a tyúkok nem kotlanának, valamint nem kelnének ki a tojásokból a csirkék.

Így inkább az ablakba, ereszre vagy a padlásra akasztották. De akadt olyan település is, ahol a házon belül a nagygerendára vagy a szentképhez helyezték az ágakat, ezzel védve az otthont. Továbbá úgy tartották, hogy a megszentelt barka távol tartja a rontásokat, megvédi a házat a vihartól és a tűztől. A veteményesbe szúrva óvja a termést, istállóra kötve pedig az állatokat. Vagy éppen a gazdasszonyok megszámolgatták, hogy az ágon, hány gumó van, ugyanis azt hitték, hogy az megmutatja, hogy hány kisliba fog kikelni a tavasszal. A hordóra helyezve pedig a következő évi bor bőségessége reményében került. A barka elkísérte az embereket a következő év hamvazószerdájáig, amikor is elégették.

Láthatjuk, hogy ahány táj, annyi szokás. Van ahol elégették, füstölték, kint vagy bent tartották és olykor meg is ették a barkát különböző cél reményében. Ma már a szentelt ágakat a házban, vázában tároljuk és tojásokkal, szalagokkal, különböző díszekkel díszítjük. Így felmerül a kérdés, hogy kell e vízbe tennünk vagy sem. Ha sokáig szeretnénk, hogy lakásunk dísze maradjon, akkor egy üres vázába állítsuk. Így kiszárad és akár több évig is eláll. Azonban ha nedvesség éri, akkor kivirágzik, és hamar tönkre mehet. Az, hogy milyen fajta barkát választunk, és hogy mivel díszítjük, az már csak a mi kreativitásunkon múlik.

Biztos vagyok benne, hogy tudnánk még felsorolni hiedelmeket és szokásokat, amik a húsvéti barkához köthető. Sőt abban is biztos vagyok, hogy van olyan, amit az olvasó máshogy tanult a szüleitől vagy nagyszüleitől, vagy akár még nem is halott róla. Ez is azt mutatja, hogy a közösségek mennyire különbözőek, és mennyire színes hagyományokkal tarkítottak. De azt is megmutatja, hogy ezek mennyire összetartják az egy tájon, településen élőket. Ismerjük hát meg egymás szokásait, történeteit és adjuk tovább a következő generációnak.

Nagyné KohajdaWentholin Loretta