Mit kell tudni az ekcémáról?

Az ekcéma egy nagyon sokoldalú betegség, melynek a kezelése mellett gyakran a kiváltó ok megtalálása is hosszadalmas folyamat. Mivel az ekcémának több változata is ismert és a kiváltó okok, ezáltal a kezelés is eltérhet az egyes változatoknál, nagyon fontos, hogy megfelelően diagnosztizálják.

Az ekcéma, vagy más néven dermatitis az egyik leggyakoribb bőrbetegség. Tünetei jellemzően a kipirosodott bőr, viszketés, esetleg apróbb hólyagok megjelenése. Gyakran hámlás és apró sebek is kísérik a betegséget, ekkor már az akut formájáról beszélünk. Hosszútávú fennállás esetén akár krónikussá is válhat, ekkor a bőr már folyamatosan gyulladt, vöröses színű és megvastagszik, pörkök formájában pedig hámlik és viszket.

Ahogy említettük, nem mindegy a kiváltó ok, hiszen a kezelés is ettől függ majd a későbbiekben. Elkülönítjük a külső hatások és belső hatások által létrejött ekcémát. Külső okok közül felsorolhatjuk a növényi és állati eredetű allergéneket, mint például pollen, por vagy szőr, illetve különböző vegyszerek és fémek is kiválthatják ezt a fajta reakciót. A belső hatások alatt a szervezet saját anyagait értjük, mint például a bőrön természetesen is élő gombákat és baktériumokat vagy olyan veleszületett hajlamot, ami miatt már csecsemőkorban megjelennek az első tünetek.

A kiváltó okoktól függetlenül is megkülönböztetjük az ekcéma 5 fajtáját. Ezek a diszhidrotikus ekcéma, a mikrobás ekcéma, a vénás eredetű ekcéma, a kiszáradás miatti ekcéma és a szeborreás ekcéma.

A diszhidrotikus ekcéma a kéz és a láb egyes részeit érinti, pontosabban a talpat, a tenyeret és az ujjakat. Ennél a típusnál apró, áttetsző kis hólyagok jelennek meg az érintett bőrfelületen, gyakran pedig egyéb bakteriális vagy gombás fertőzéssel jár együtt. Könnyen kiújul és nehéz, valamint hosszadalmas a kezelése. Általában borogatást és szteroid tartalmú krémeket használnak, de antibiotikummal és gombaellenes szerekkel is kiegészíthető a kezelés, amennyiben szükséges. Kutatások szerint a stressz szerepet játszat a kiújulásban.

A mikrobás ekcéma jellemzően vörös és gyulladt, hámló és viszkető bőrelváltozásokkal jár, idős korban gyakoribb, valamint itt is gyakran jelennek meg bakteriális társfertőzések, mivel a száraz, repedezett bőr veszít immunfunkciójából. Kezelése kamillás borogatással, antibakteriális szerekkel és gyulladáscsökkentő, kortikoszteroid tartalmú krémekkel történik.

A szeborreás ekcéma egy belső hatásokkal összefüggő, már csecsemőkorban megjelenő formája a betegségnek. Általában már 6 hónapos kor előtt kialakul és sokszor nehézséget okoz az atópiás bőrgyulladástól való elkülönítése. Emellett tipikus tünet a fejbőrön megjelenő sárgás plakkok, illetve alatta a bőrfelület pirossága, mely átterjedhet akár az arcra is, azonban jellemzően 8 hónapos kor körül kezelés nélkül is elmúlik.

A vénás eredetű ekcéma a krónikus vénás elégtelenség okán alakul ki és sokszor előjelzi a később kialakuló lábszárfekélyt. Az alsó végtagokat érintő pigmentáció és hámlás gyakran jár együtt más fertőzéssel is.

Az utolsó, a kiszáradás miatti ekcéma jellemzően idősebb korban alakul ki a bőr csökkent nedvességtartalmának következtében. Apró horzsolások, viszketés, repedezettség és hámlás jellemzi ezt a típust. Rendszerint elegendő, ha zsíros, kifejezetten száraz bőrre való kenőccsel kezelik.