Mi történik, ha egy nő úgy érzi, hogy nem értékelik?
- Dátum: 2022.06.19., 09:01
- Udvari Fanni
- képek:pexels.com
- fájdalom, harmónia, hiányérzet, megbecsülés, önbizalom, önbizalomhiány, szerelem, szeretet, törődés
Amikor egy nő úgy érzi, hogy nem értékelik, elkezdi megkérdőjelezni a saját fontosságát. Kíváncsi lesz arra, hogy minden erőfeszítés, amit a kapcsolatért tesz, miért tűnik még mindig túl kevésnek. Azon kezd gondolkodni, nem hiányzik-e belőle valami. És persze az is eszébe jut, hogy vajon mit akarhatsz még tőle, ha nem látod az értékességét.
Amikor egy nő úgy érzi, hogy nincs megbecsülve, kinyílik a szeme. Elkezdi meglátni azokat az alkalmakat, amikor ő feláldozott érted valamit, de te semmibe vetted. Elkezd haragot táplálni. Kezdi idegesíteni, hogy nem kap elismerést.

Azon kezd pörögni fejben, hogy hiába minden odaadás és gondoskodás, a köszönet mindig elmarad. Feltűnik neki, milyen ritkán nézel a szemébe, milyen kevésszer fejezed ki, milyen fontos ő neked.
Amikor egy nő úgy érzi, nincs megbecsülve, szépen lassan elkezdi abbahagyni, hogy erőfeszítéseket tegyen érted. Abbahagyja a kényeztetést, az odafigyelést és megvonja a gondoskodást. Úgy érzi, nem veszed észre, mennyit tesz érted, ezért feleslegesnek ítéli meg a további energiabefektetést irányodba.
Többé nem látja az értelmét, hogy kinyissa feléd a szívét. Nem látja értelmét a tengernyi próbálkozásnak.
Amikor egy nő úgy érzi, nincs megbecsülve, azon tűnődik, hogy szükséged van-e még rá. Elkezd azon gondolkodni, hogy vajon észrevennéd-e, ha egyszerűen csak eltűnne, kilépne az életedből. Folyton az a kérdés pörög a fejében, hogy vajon miért akarsz még mindig vele lenni…

Amikor egy nő azt érzi, hogy nem becsülik meg, elkezdi megkérdőjelezni, hogy vajon te vagy-e számára a megfelelő személy. Hiszen talán jobbat érdemel nálad. Valaki olyat, aki értékeli őt és a gondoskodását.
Rájön, hogy egy kapcsolat a kölcsönösségről és nem az egyoldalúságról szól. Végül oda jut, hogy elkezdi fontolóra venni a szakítást. Mert kíváncsivá válik…
„Vajon jobb lesz nekem nélküle?”
„Miért ne adhatnám meg az esélyt, hogy valaki olyat találjak, aki megbecsül?”
Ezt fogja gondolni…
Ha örökre meg akarod őt tartani, éreztetned kell vele, hogy becsülöd. A köszönöm egy semmitmondó szónak tűnik, mégis képes mosolyt csalni egy nő arcára.
Sose legyél rest kifejezni a háládat. Ne hagyd, hogy úgy érezze, nem értékeled – mert amint ez megtörténik, lassan elkezded elveszíteni.
Kutyák ovisa és szállodája – minden, amit a napközikről és panziókról tudni kell
Ha valaha is előfordult, hogy egész nap dolgozott, és közben azon gondolkodott, vajon mihez kezd otthon egyedül a kutyája, akkor érdemes megismerkednie a kutyanapközi és kutyapanzió szolgáltatásokkal. Ezek a lehetőségek kifejezetten azoknak a gazdiknak szólnak, akik szeretnék biztosítani kedvencük számára a megfelelő gondoskodást és társaságot akkor is, amikor éppen nem tudnak velük lenni.
„Hygge” – a dánok boldogságának egyik kulcsa
Ahány nép, annyi szokás, legyen az gasztronómia, orvoslás, vagy életfelfogás. A dánok ezutóbbiban kifejezetten jók, de hogyan csinálják?
Óraátállítás – kinek áldás, kinek átok?
Október végén ismét elérkezik az idő, amikor egy órával visszaállítjuk a mutatókat, és ezzel hivatalosan is átlépünk a téli időszámításba. Sokan örülnek a plusz egy óra alvásnak, de a valóságban ez a látszólag apró változás sokkal több szervezetet megvisel, mint gondolnánk.
Hétköznap vagy mindennap? A munkarendek harca a 21. században
A modern multi cégek korszakában egyre több vita bontakozik ki arról, hogy melyik beosztás szolgálja jobban az ember és a gazdaság érdekeit. A klasszikus, állandó 8–4 és 9–5 rendszer, vagy a rugalmasabb, akár hétvégi műszakokat is magába foglaló struktúra. Bár mindkettő ugyanarra a 8 órára épül, a különbség nemcsak az órák számában, hanem az életstílusban és a mentális hatásokban is rejlik.
Miért kedveljük azt, amit ismerősnek érzünk?
Nap mint nap információk milliói bombáznak bennünket. Hírek, reklámok, arcok, dallamok, bejegyzések és üzenetek váltják egymást a szemünk előtt. A legtöbbre talán nem is figyelünk tudatosan, mégis beépülnek a fejünkbe. Azonban miért van az, hogy egy idő után elkezdünk kötődni azokhoz a dolgokhoz – akár egy tárgyhoz, egy emberhez vagy épp egy zenéhez –, amelyek rendszeresen felbukkannak a mindennapokban?